Rendszerváltás és az MTI

	Helyi szakszervezet alakítási kísérlete
(Szekeres László) München, 1989. április 29. (SZER, Világhíradó) - Magyarországon nem alakult meg a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség első helyi tagozata. Mint tudósítónk, Szekeres László beszámol róla, az első alapszervezetet a budapesti FOSPED Gyömrői úti telepén szerették volna létrehozni. Mindennek alapját szolgáltatta részben az, hogy a gazdasági recesszió, a létbizonytalanság lassan elérte a szállítási dolgozók eddig viszonylag jó keresetű rétegét, részben pedig, hogy a Szolidaritás országos szervezetébe a telep 300 dolgozója közül 70-en már beléptek. A helyi megalakulás viszont most nem sikerült, mivel a 70 tag közül nem voltak ott annyian, amennyit a szervezeti szabályzat előír. így csak szervező, tájékozódó összejövetellé nyilvánították magukat. A sikertelenség okait elemezve a jelenlevők egyrészt az emberekben még mindig meglévő félelmet, másrészt pedig a többiek iránti közömbösséget, az egyre erősödő ön-centrikusságot jelölték meg. Beleszámított még a szervezés hibája is. A péntek délutáni időpont és az, hogy nem sikerült a vállalatvezetéssel egyeztetni a hivatalos május elsejei ünnepséget, amelyik 2 órakor kezdődött és háromnegyed háromkor ért véget, így 4-ig kellett várakozni tétlenül az embereknek. De hát mindezt tanulnunk kell itthon, a demokráciát is és az odavezető út lehetőségeinek megszervezését is. Hibák természetes, hogy vannak, csak túl kell lépni rajtuk és tanulni kell belőlük. Az összejövetel a helyi tagozat nem kikiáltásának ellenére érdekes és hasznos volt. Jelen volt a vállalatvezetés, mely egyébként a szervezéskor feltételként kötötte ki a politikamentességet, sőt jelen volt a hivatalos szakszervezet képviselője is. Jamrik István, a helyi szervezés vezetője köszöntőjében felvázolta a bérből és fizetésből élők gondjait, a növekvő munkanélküliség következményeit, és kijelentette: a munkások érdekeit legjobban a munkások képviselik. Takács András, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség szervező bizottságának képviselője Magyarországot a három csőd országaként definiálta: a politikai, a gazdasági és erkölcsi csőd országaként. Az este 7 óráig tartó összejövetel nagyon érdekes szakszervezeti, termelési tanácskozássá alakult, ahol a jelenlévő igazgató igen őszintén és nyíltan beszélt a vállalat és a gazdaság helyzetéről, válaszolt a dolgozók kérdéseire. Az szb szintén jelenlevő képviselője hozzászólásában hangsúlyozta karitatív szerepüket, a Szolidaritás tagjai viszont szakszervezetük feladatát legfőképpen a munkásság érdekvédelmében jelölték meg. Számomra ez a délután több dolgot is bizonyított. Azt, hogy az eddigi hivatalos szakszervezet és a szabad szakszervezeti mozgalmak elférnek egymás mellett, bőven lenne tennivalója mindegyiknek. Az új szerveződések érdekvédelmi tevékenységére pedig szintén nagy szükség van. Nekünk, magyar állampolgároknak még tanulnunk kell a demokráciát, a politikai aktivitást, a részvételt. Az alulról szerveződő független mozgalmaknak tanulniuk kell a szervezést, a profizmust. A gyermekbetegségeken szükségszerűen mindenkinek túl kell esnie, hiszen csak az nem lesz vizes, aki nem lép bele a folyóba - mondja a kínai mondás. De víz nélkül élni...? +++ 1989. április 29., szombat
Vissza »