Rendszerváltás és az MTI

	Kelet-nyugati találkozó Bécsben
(Zsille Zoltán) München, 1989. április 29. (SZER, A mai nap) - Az osztrák főváros ismét kelet-nyugati találkozókat lát vendégül. Zsille Zoltán tudósítása következik. Budapestre utaztamban a független szakszervezetek, hogy is nevezzem, első szabad május elsejei ünnepére vagy talán így újra a régi majálisára, a szervezőkkel már Bécsben találkozhattam, olyanok társaságában és vendégeként a keleti és nyugati szabad szakszervezetek képviselőivel együtt, akik közül sokan ott lesznek a népligeti majálison is. A konferencia, amelyet az osztrák szakszervezeti szövetség kereszténydemokrata frakciója kezdeményezett és szervezett az osztrák bánya-, energia- és fémipari szakszervezet házában az európai szakszervezeti együttműködés jegyében ült össze, azzal a kifejezett céllal, hogy az ugyancsak Bécsben rendezett, nemrégiben véget ért európai biztonsági és együttműködési utókonferencia mintájára, annak mintegy folytatásaként és szellemében a munkavállalók és szakszervezetek nemzetközi szolidaritását, Kelet és Nyugat közeledését segítse elő. A hídépítést ott kell elkezdeni, ahol a határok elválasztották, szétszakították Európa összetartozó népeit: Közép-Európában. Akik figyelemmel kísérték a közép-európaiság gondolatának önszántát, azok ki is találhatták, hogy a találkozó kezdeményezői között ott volt dr. Erhard Busek, a bécsi néppárt vezetője, az új tudományos és kutatási miniszter. Ő az, akit igen sokan ismernek, és baráti támogatására biztosan számíthattak a kommunista országokban, mégpedig az ellenzék köreiben is és azokban az években is, amikor még - ahogy Busek üdvözlő beszédében emlékeztetett rá - indiánosdit kellett játszani Varsóban és Budapesten, ha találkozni és beszélni akart a demokrácia üldözött híveivel, olyanokkal, akik most itt Bécsben találkoztak a lengyel, a cseh, a jugoszláv és a magyar független mozgalmak, szakszervezetek küldötteivel. Busek nevek említése nélkül vitába szállt azokkal, akik még mindig két Európában gondolkodnak, és óva intik a kelet-európai népeket, hogy ne akarják túl gyorsan a demokráciát, a pluralizmust, a szervezkedés szabadságát. Ugyanakkor természetesnek veszik, hogy Nyugaton mindezt régóta birtokolják. Ha nem jött volna erős vágy és a kilátástalannak látszó helyzetben is, nem törekedtek volna elszántan a cél felé, az osztrák békeszerződés sem jött volna létre - mondta Busek. A Munka Világszövetség európai főtitkára referátumában emlékeztetett arra, hogy a Kereszténydemokrata Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének Magyarország és Csehszlovákia alapító tagja volt 1920-ban, és hamarosan csatlakozott Lengyelország és Jugoszlávia is. A lengyel Szolidaritás példája azt mutatja, hogy minden politikai szituációt meg lehet változtatni. A magyar delegáció tagjai Forgách Pál, Vidos Tibor és Kelemen Péter voltak. Forgách Pál és Vidos Tibor a független szakszervezetek alig egyéves útjára visszatekintve, kérdés formájában fogalmazta meg, hogy Magyarország úton van-e valóban a pluralizmus felé, mert a demokrácia erői sokat elértek, s a pártállam és a felügyelete alatt álló szervezetek csak Kullognak a függetlenek követelései után, de a hatalmi struktúra lényegében változatlan: a fegyver, a pénz az apparátus ma is a párt kezében van. Forgách Pál köszönetet mondott a nyugati testvérszervezeteknek a szolidaritásért és azért, hogy meghívásukra most első ízben vehetnek részt egy ilyen jelentős nemzetközi tanácskozáson, amelynek rangját jól mutatta az igen magas rangú vendéglátó gárda, köztük az osztrák parlament elnökével, Mock helyettes kancellár- külügyminiszterrel és több más miniszterrel. Kelet és Nyugat bécsi találkozója ma, szombaton a XII. bécsi városi ünnepségen folytatódik, amelynek sok helyszínen folyó kulturális programjain szép számmal vesznek részt magyarok is. Ennek a rendezvénysorozatnak ugyancsak Busek a szellemi atyja, aki a konferencia valamennyi résztvevőjét meghívta az ünnepségre. A mottó: Kelet és Nyugat határok nélkül. +++ 1989. április 29., szombat
Vissza »