Rendszerváltás és az MTI

	A NATO-tagállamok állásfoglalása
(Hegedűs Zoltán) München, 1989. április 26. (SZER, A mai nap) - Vogel, a nyugatnémet ellenzéki szociáldemokraták elnöke üdvözölte a bonni kormánykoalíció hétfőn Washingtonban kifejtett álláspontját, hogy a NATO európai rövid-hatósugarú rakétáinak korszerűsítése helyett inkább tárgyalni kellene a Szovjetunióval e rakéták leszereléséről. Külföldön, mindenekelőtt az Egyesült Államokban és Nagy- Britanniában viszont, heves tiltakozásba ütközött a tulajdonképpen Genscher szabaddemokrata külügyminisztertől származó és Kohl kancellár által csak nemrégen támogatott javaslat. Az ellenérv azon alapul, hogy a Varsói Szerződés hatalmas fölénnyel rendelkezik a NATO-val szemben a rövid-hatósugarú rakéták és a hagyományos haderő terén egyaránt, és ha a nyugati szövetség eltávolítaná a térségből a maga elrettentést célzó rövid hatósugarú rakétáit, nem maradna ütőkártya a kezében, amellyel nyomást gyakorolhatna a Szovjetunióra a hagyományos haderőcsökkentési tárgyalásokon. Cheney amerikai nemzetvédelmi miniszter a washingtoni képviselőház illetékes bizottságának ülésén óvta a nyugati szövetségeseket attól is, hogy túlbecsüljék a Szovjetunióban végbemenő változásokat. Az Észak-atlanti Szövetségnek sziklaszilárdnak kell maradnia, és nem szabad engednie a szovjet propaganda kísértésének, és nem szabad kapva kapnia Gorbacsov újabb meg újabb, alkalmi lehetőségként beállított ajánlatain - mondotta Cheney. Hasonló szellemben foglalt állást Thatcher brit miniszterelnök is a londoni parlamentben. Kifejtette, hogy a NATO eddigi politikája és fegyverkészlete 40 esztendőn át biztosította Európa békéjét, és a szabadság ügyére nézve károsnak minősítette a nyugatnémet kormány újkeletű rakétapolitikáját. Thatcher asszony telefonon megvitatta a kérdést Bush amerikai elnökkel, és vasárnap személyes eszmecserét folytat a témáról Kohl kancellárral is. Jól értesült körök szerint a szövetségesek energikus válasza,a nyugatnémet javaslatra nem kis mértékben tulajdonítható annak, hogy múlt héten már úgy. tűnt, sikerült közös nevezőre jutniuk az ügyben, mégpedig olyan formában, hogy az atomrakéták korszerűsítését szorgalmazó kormányok nem sürgetik Bonn döntését, ha a nyugatnémet,politikusok tartózkodnak attól, hogy mielőbbi tárgyalásokat indítványozzanak az Egyesült Államok és a Szovjetunió között.. Szakértők egyetértenek abban, hogy a nyugatnémet pálfordulás: belpolitikai okokra vezethető vissza, pontosabban arra, hogy tartományi szinten az utóbbi időben sem a kereszténydemokraták, sem a szabaddemokraták nem mutattak föl fényes eredményeket, és hogy a közvéleménykutatás eredménye szerint erősen csökkent a bonni kormánykoalíció népszerűsége is. Szakértők azonban rámutatnak arra, hogy ebben legalábbis jelentős, ha nem döntő szerepe van számos belföldi tényezőnek. A NATO főtitkára, aki korábban a Német Szövetségi Köztársaság védelmi minisztere volt, a rövid-hatósugarú rakéták ügyében nem egykori kancellárja véleményét osztja, hanem félreérthetetlenül a korszerűsítés mellett szállt síkra. A szövetségesek azonban tisztában vannak azzal, hogy a rakéta-kérdés földrajzi okokból Nyugat- és Kelet-Németországot érinti" a legközelebbről. Tudják azt is, hogy a NATO-nak nem áll jogában kényszeríteni Nyugat-Németországot a rakéták befogadására, de - mint Thatcher brit miniszterelnök kijelentette - Nyugat-Németország sem diktálhat az egész NATO-szövetésgnek. Genscher nyugatnémet külügyminiszter azonban hazatérése óta már igyekezett, hogy kevésbé élésnek állítsa be az amerikai-nyugatnémet nézetkülönbségeket, és az illetékesek sorra reményüket fejezték ki, hogy az ellentéteteket sikerül NATO-csúcsértekezlet előtt. +++ 1989. április 26., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »