|
|
|
|
A moszkvai "reform-fogyókúra" (1.rész)
|
1989. április 26. (MTI-PRESS) - Kevés szovjet pártplénumot előzött meg - odahaza és külföldön - akkora várakozás, mint a mostanit, és mégis: ritkán voltak olyan szűkszavúak és visszafogottak az előzetes elemzések, mint most. Az utóbbi hetek történései ugyanis nyilvánvalóvá tették, hogy a szovjet vezetésnek lépnie kell. Lépnie, de merre? Előre, vagy a visszarendeződés irányába? Tbiliszi és a Baltikum, a nem egyszer váratlan eredményt produkált választások és a moszkvai tüntetések: csak néhány jelzésszerű utalás a lépéskényszer okaira.
Alig több mint négy évvel a - gorbacsovi éra - kezdete után a mérleg világos: külföldön, a külpolitikában jelentősek az eredmények, a Szovjetuniónak - mint a szocializmus nevében folyó reformok zászlóvivőjének - a presztizse gyarapszik; ugyanakkor odahaza csekély a változások anyagi alapja. Továbbra is fő gond az ellátás, a gazdasági szférában még nem jelentkezik markánsan a reform gyakorlata. Megtorpant a gazdasági növekedés, gondok vannak az államháztartás egyensúlyával épp úgy, mint a külkereskedelemmel és a fizetési mérleggel. Mindezt tetézi a nacionalizmus - pontosabban a különböző nacionalizmusok - térhódítása, az évszázados gyökerekkel rendelkező nemzeti indulatok kitörése a perifériákon és a központban is. Rendőri erőkkel, desszant alakulatokkal nem tartható féken sokáig az indulathullám, és mindenképpen felvetődik a nálunk is jól ismert kérdés: vajon a sokasodó bajok a ,,peresztrojka,, és a ,,glasznoszty,, szülöttei-e? Vagy pedig a négy éve megkezdődött belső és külső nyitás csak szabad kitörési lehetőséget adott a fedőt emelgető gőznek? Nem kétséges, hogy az SZKP-ban különböző szinteken jelenlevő fundamentalista erők már jó ideje sokallják, míg a pártban és párton kívül tevékenykedő radikálisok keveslik mindazt ami történik; az utóbbiak a fontolva haladás helyett gyorsabb haladást sürgetnek. Milyen eredménnyel kecsegtet ez a kötélhúzás, és hogyan reagál minderre az ottani reformcentrum? A keddi KB-ülés mindenekelőtt személyi döntéseivel nyújt legalábbis utalást a "hogyan tovább?"-ra. A régi gárdához tartozók egész légiója vált meg - a korábban megszokott gyakorlatnak megfelelően korára és egészségi állapotára való hivatkozással, ám emberemlékezet óta példátlan tömeges visszavonulás formájában - a KB-tagságtól, illetve a Központi Revíziós Bizottságban betöltött funkciótól. (folyt.)
1989. április 26., szerda 14:21
|
Vissza »
|
|
A moszkvai "reform-fogyókúra" (2.rész)
|
Volt PB-tagok - mint Gromiko, Tyihonov, Alijev, Szolomencev -, a katonai vezetés csúcsán álló emberek - mint Kulikov, vagy Ogarkov marsallok - neve került végképp a szovjet történelem lapjaira ezzel a döntéssel. Fiatalításról van szó csupán? Olyan friss erők bevonásáról, akik képességeikkel, tapasztalataikkal a megkezdett gazdasági és politikai reformok gyorsabb előrevitelét sejtetik? Vagy még alapvetőbb hatalmi átrendeződésről? A nyugdíjasok tömeges távozásával egyidejűleg "karcsúsították" a KB-t - amelynek létszáma 50 fővel csökkent a kedden elfogadott szervezeti döntések nyomán - amely ezáltal nyilvánvalóan operatívabb testületté vált. (Már csak azért is, mert távoztak belőle a testület tagságának több mint negyedét kitevő nyugdíjasok.) Az elengedhetetlen szakmai körültekintés arra késztet, hogy óvakodjunk a gyors következtetésektől - ám mégis ki kell mondani: a változások Mihail Gorbacsov és az általa vezetett reformgárda megerősödését sejtetik. Mindez gyors politikai válasz a hatalom csúcsairól egyrészt az utca emberének. Azoknak, akik a KB-ülés idején egyetlen nap alatt csaknem két tucat engedélyezett és nem engedélyezett tüntetést tartottak - politikai követelésekkel - az ország különböző városaiban. És válasz ez a külföld felé is, amely egy ideje még jobban Gorbacsov személyéhez kapcsolja a változtatások igényét, így közvetve méginkább megkérdőjelezi ennek az igénynek a tömegtámogatását, illetve a hatalmi bázisát egy más hagyományok jegyében, más politikai közegben kialakult - és a politikai pluralizmust csak most kóstolgató - vezetői eliten belül. Tegyük hozzá, hogy ez esetben "a külföldön" korántsem csupán a Nyugatot kell értenünk. A változásoknak várhatóan visszhangjuk lesz a szocialista országokban is, amelyek évek óta vetik - egyfelől egyetértő várakozással, másfelől óvatoskodó fenntartásaikat nem, vagy alig titkolva - vigyázó szemüket Moszkvára.+++ Szászi József (MTI-PRESS)
1989. április 26., szerda 14:34
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|