|
|
 |
|
 |
Kilenc év után ismét az olaszok ellen (1. rész)
|
Szabó Sándor, az MTI kiküldött munkatársa jelenti:
1989. április 26. szerda (MTI) - Szerda délután Tarantóban -
teltház, 30 ezer néző előtt - kilenc év után ismét összemérte
tudását (ezuttal 28. alkalommal) az olasz és magyar labdarugó
válogatott. A barátságos találkozó előtt délelőtt Bicskei Bertalan
szövetségi kapitány döntött: a középpályán Zsinka János és nem
Gregor József szerepel a kezdő csapatban. A magyar labdarugásban
708. válogatott játékosként fontos mérkőzésen pályára lévő Zsinka
meglehetősen idegesnek tünt, de azért igérte, mindent megtesz a jó
szereplés érdekében.
A szerdai olasz lapok óriási teret szenteltek a mérkőzésnek.
Több cikk szólt Détári Lajos eddigi pályafutásáról, és idézték
nyilatkozatát, amely szerint ha a Juventus sokáig gondolkodik azon,
szerződtesse vagy sem, esetleg a Real Madridot választja. Ebben a
kijelentésben persze volt tréfa is, de az olaszok ,,vették a
lapot,,...
A délelőtti taktikai értekezleten Bicskei azt kérte, hogy a
veszélyes Viallira elsősorban Balog figyeljen, s Bognár Z. is
megteheti ezt. Zsinkának és Vinczének azt a feladatot adta, hogy a
középpályán segédkezzenek, s a széleken is nyomuljanak fel.
Hangsulyozta, a sulypont áthelyezéseknek, hosszu keresztlabdáknak
nagy jelentőségük lehet, és a középcsatár Kovácsnak azt szabta
feladatául, hogy keresztirányba is sokat mozogjon.
Ami az olaszokat illeti, sok vitát váltott ki a sajtóban az
összeállitás, bár a középpályás Giuseppe Giannini azt nyilatkozta,
Azeglio Vicini szövetségi kapitány megtalálta a legideálisabb
összetételő középpályás négyest.
A kezdést jelző sipszó előtt (vezető biró a svájci
Röthlisberger) az öltöző folyosón Enzo Bearzot, volt szövetségi
kapitány is üdvözölte a magyarokat. Kapcsolata jó az MLSZ-szel, amit
mutat, hogy jövő tavaszra a szokásos edzőtovábbképzésre elfogadta a
szövetség meghivását.
A két csapat igy kezdett:
Olaszország: Zenga - Ferrara, F. Baresi, Ferri, Maldini -
Donadoni, De Napoli, Giannini, Berti - Vialli, Carnevale
Magyarország: Disztl P. - Kozma, Disztl L., Balog, Keller -
Zsinka, Fodor, Bognár Z., Détári, Vincze - Kovács K.
(folyt.köv.)
1989. április 26., szerda 15:58
|
Vissza »
|
|
Kilenc év után ismét az olaszok ellen (2. rész)
|
A kezdést jelző sipszó után rögtön a hazaiak léptek fel
kezdeményezőbben, s már az első percekben letámadták a magyarokat,
akik a labdát többnyire már saját térfelükön elvesztették. A 7.
percben alakult ki az első veszélyes olasz helyzet, miután Ferrara
ügyesen tört be a 16-oson belülre, Disztl L. azonban tisztázott
előle. Egy perccel később viszont már tehetetlenek voltak a magyar
védők: egy jobboldali szabadrugásnál a kapu előtt teljesen egyedül
hagyták a Sampdoria gólveszélyes csatárát, Viallit, aki nem
kegyelmezett (1:0). Nem sokkal ezután ujra Ferrara veszélyeztetett.
Donadonitól kapott labdájával Disztl Pétert is kicselezte, elhuzott
a kapus mellett, de kissé kisodródott, s csak a kapufát találta el.
A félidő első részében sokat kapkodtak a magyarok, láthatóan a
korán bekapott gól is megzavarta őket. A 16. percben Diannini került
jó helyzetbe, Disztl P. azonban ezuttal háritani tudott, akárcsak
két perccel ezután, amikor egy rossz magyar bedobás után Maldini
rálőtte a labdát, a Bp. Honvéd hálóőre viszont szép mozdulattal
védett. Sorra mutatták be látványos akcióikat az azzurik, főleg
Donadoni és Vialli villogott. Pontosan fél óra telt el a
mérkőzésből, mikor Baresi bombája épphogy elkerülte a magyar kaput.
Ezt követően három percen belül kétszer is kis hiján egyenlitett
Bicskei Bertalan csapata. Előbb Vincze jó lövését Zenga nehezen
háritotta, majd Baresi óriásit hibázott az alapvonalnál. Kovács
Kálmán elvette tőle a labdát, Vinczéhez továbbitott, akit viszont
hátulról meglöktek, igy kimaradt a lehetőség. A svájci játékvezető
sipja néma maradt...
A félidő eredménye:
Olaszország - Magyarország 1:0
Gólszerző: Vialli
(folyt.köv.)
1989. április 26., szerda 16:53
|
Vissza »
|
|
Kilenc év után ismét az olaszok ellen (3. rész)
|
Fordulás után semmit sem változott a játék képe, a hazaiak
továbbra is könnyedén uralták a mezőnyt. A 48. percben Disztl L.
kézzel ütötte el a labdát, amiért sárga lapot kapott. Nem sokkal
később Balog ugyanezt megismételte, ő azonban ,,meguszta,, a
büntetést. Az 54. percben aztán növelte előnyét az olasz válogatott:
Ferri mintegy 30 méterről ritkán látható nagy gólt lőtt a bal felső
sarokba. Disztl Péternek esélyese sem volt a háritásra. Negyedóra
elteltével a magyarok néha kimerészkedtek a 16-osuk előteréből, s a
62. percben Kovács K. szép lövést eresztett meg, ezt azonban Zenga
védte. Öt perc mulva viszont ujra a magyar háló zörgött. Donadoni
ment el a jobboldalon, középre adott labdáját Giannini sarokkal
továbbitotta Berti elé, aki rosszul találta el, a kapu előtt
helyezkedő Balogról viszont ujra elé pattant, s a középpályás
ezuttal nem hibázott (3:0).
A 73. percben látszólag szabályos gólt ért el a magyar
válogatott. Kovács K. beverekedte magát a 16-oson belülre, Détári
elé játszott, s a ,,görög,, elhuzta Zenga mellett a labdát, majd a
hálóba továbbitott. A játékvezető érvénytelenitette a találatot.
Négy perccel később Carnevale 17 méteres lövése Disztl P. kezei
között talált utat a kapuba (4:0).
A mérkőzés utolsó tiz percében előbb Bognár Gy. találta jól el a
labdát, balszerencséjére a felső léc háritott, akárcsak Détári 25
méteres szabadrugása után. A találkozó hátralevő részében az olaszok
már jobbára csak a közönségüknek játszottak, mig a magyarok továbbra
is inkább szemmel követték a labdát. Végeredmény:
Olaszország - Magyarország 4:0 (1:0)
------------------------------------
Taranto, 30 ezer néző
v.: Röthlisberger (svájci)
gólszerzők: Vialli (8. p.), Ferri (54.), Berti (67.), Carnevale
(77.)
csere: Vialli helyett Serena a szünetben, Giannini helyett Fusi
(74.), Maldini helyett Bergomi (78.), ill. Zsinka helyett Gregor
(62.), Vincze helyett Hajszán (67.), Fodor helyett Bognár Gy. (76.)
sárga lap: Disztl L. (48.)
(folyt.köv.)
1989. április 26., szerda 17:49
|
Vissza »
|
|
Kilenc év után ismét az olaszok ellen (4. rész)
|
Szerdán ideális partnerre talált Olaszország válogatottja
Tarantóban, hiszen a tavalyi juniusi EB-döntő óta lejátszott,
sorrendben hetedik elkészületi találkozóján a legtöbb gólt rugta.
Ehhez persze kellett egy olyan magyar válogatott is, amely képtelen
volt mit kezdeni a hazaiak összecsiszolt csapatjátékával, és védelme
olykor ugy nyilott meg, mint a hires nyitható tarantói hid...
Az első játékrészben sok apró, mezőnybeli adogatással próbált
lábrakapni a vendégegyüttes, és ugy tünt, sikerrel is jár, bár Zenga
kapujáig mutatóban sem jutott el. Akkor jött a 8. perc kihagyása,
egy olyan szabadarugás utáni gól, amelyet jobb összpontositással el
lehetett volna kerülni. Ezt követően futószalagon jöttek az olasz
rohamok, az első husz percben félő volt, hogy a sok magyar védő
ellenére a helyét gyakran változtató Vialli, no és az elegánsan
kombináló négy olasz középpályás megrenditő erejü ütést visz be. Egy
idő után Disztl L. és Kozma néhány jóütemü szerelése némi
megnyugvást hozott. Mindehhez kellett Détári is. A pireuszi légiós
ugyan több alkalommal hibásan inditott, de összegyüjtötte a
labdákat, ezuttal is a csapat tartópillérének bizonyult. A 29. és
30. percben kihagyott két Vincze helyzetért nagy kár, de ezekből
arra lehetett következtetni, hogy bátrabb támadásszövéssel át lehet
törni az olasz falat. Az első 45 percben csak azt sikerült elérni,
hogy Ferrara és Maldini nem tudott feljönni az oldalakon, viszont
Vincze és Zsinka a támadásszövésből alig vették ki részüket. Feltünő
volt, hogy Fodor mennyire nem találta a helyét, pedig
középpályásként akadt volna feladata bőven.
Az utolsó negyedórában kicsit lefékező olasz együttes szünet
után ujra nagyobb fokozatra kapcsolt és Ferri ritkán látható
bombagóljával mindenkit meggyőzőtt arról (bár erről aligha lehetett
valakinek is kétsége), hogy melyik a kettő közül a jobb csapat. A
Disztl fivérek sorozatos bravurjai kellettek ahhoz, hogy egyelőre ne
nőjjön a különbség. De aztán Balog sulyos hibája miatt jött a
harmadik olasz gól és fenyegetett a k.o.-erejü vereség. Be is
következett. Ez persze nem meglepő, gyorsaságban, taktikai
érettségben legalább ekkora a különbség a két válogatott között -
illetve nem különbség, szakadék. Félő, hogy a tarantói 0:4
utórezgései érezhetőek lesznek a dublini, irek elleni junius eleji
VB-selejtezőn is. Ami a statisztikát illeti: a magyar válogatott
minden idők második legsulyosabb vereségét szenvedte el
Olaszországtól, 1930-ban 5:0-ra kapott ki Budapesten. (folyt.köv.)
1989. április 26., szerda 18:07
|
Vissza »
|
|
Kilenc év után ismét az olaszok ellen (5. rész)
|
A hazaiaknál a védelemről szinte semmit sem lehet elmondani,
hiszen különösebb dolguk nem volt. Igaz, egy-két távoli lövés
próbára tette Zengát, balszerencse, hogy két magyar kapufa,
pontosabban az odalőtt labdák nem a hálóban landoltak. Az olasz
középpályások közül Donadoni vitte a primet, mindent tud, de
Giannini is előkelően, hasznosan osztogatott. A Détárit őrző Berti
rájött arra, hogy a szőke magyar egyedül nem tud mit tenni, igy hát
ő is csatlakozott a góllövők közé.
A magyar csapatból többen is (Balog, Zsinka, Fodor, Vincze)
éretlennek bizonyultak ilyen feladat ellátására, négy formán kivüli
játékos miatti hátrányt más válogatott sem tud elviselni. Mindössze
annak lehet örülni, hogy Disztl P. még legalább négy olasz góltól
megmentette a magyar hálót (igaz, a negyediknél hibázott), és Disztl
L. is többször remekül avatkozott közbe. Kettejük mellett Détári
ezuttal is igazolta különös klasszisát, magasan a társai fölé nőtt,
mindent megtett, de magányos hajósként őt is elsodorta az olasz ár.
Egy-két megmozdulás miatt a közepes teljesitményt nyujtók között
emlithető Kovács, illetve a lelkes Keller.
Nyilatkozatok:
Azeglio Vicini olasz szövetségi kapitány:
- A tavaszi előkészületi mérkőzéseket kellemes eredménnyel
zártuk, most a cserejátékosok is alaposan kitettek magukért. A mult
szombaton az Uruguay elleni 1:1 miatt alaposan megbirált az olasz
sajtó - most vajon mit fognak irni?
Török Péter, az MLSZ főtitkára:
- Az olasz válogatott remek formában játszott, megkockáztatom:
már világbajnoki formában.
Bicskei Bertalan magyar szövetségi kapitány:
- A hazai válogatott igazolta klasszisát, bár ha néhány
jólsikerült támadásszövésünk végén szerencsésebbek vagyunk, és két
kapufánk közül legalább az egyik bemegy, akkor másként hagyhattuk
volna el Itáliát.
Disztl Péter:
- Nem tudok mit mondani, bár ugy éreztem, nekem jól ment a
védés.
Vincze István:
- Ha 0:1 után egy-két lövésünk pontosabb, akkor nagyobb
küzdelemre kényszerült volna az olasz együttes. (folyt.köv.)
1989. április 26., szerda 18:11
|
Vissza »
|
|
Kilenc év után ismét az olaszok ellen (6. rész)
|
Détári Lajos:
- Egy labdarugó életében ritkán vannak olyan keserü percek, mint
a tarantói volt. Érzésem szerint erőnkhöz mérten mindent megtettünk,
de bebizonyosodott, hogy ez mire elég. Napnál világosabb, hogy el
kellene kezdeni valamit, de sem én, sem a nálam szakavatottabbak sem
tudják, mit kellene tenni...
Bognár György:
- Talán ha kezdőként jutok szóhoz, akkor jobban bemelegszem,
mert Toulonban, francia csapatomban egyébként is nehéz lesz
elmagyarázni, hogy miért jövök csereként a magyar válogatotthoz.
A magyar válogatott a találkozó után autóbuszba ült, Bari
repülőterére tartott, és onnan utazott haza.+++
1989. április 26., szerda 18:14
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|