Rendszerváltás és az MTI

	Nemzeti jelvényeink megújítása
Budapest, 1989. április 25. kedd (MTI-Press) Nemzeti jelvényeink időszerűségét az 1988-as Szent István év hozta felszínre. Első, államalapító királyunkra emlékezve, számba vettük azokat a jelképeket, amelyeket elődeink, csaknem 1000 éves államiságunk során ránk hagytak. Szembesültünk azzal, hogy jól sáfárkodtunk-e az örökséggel, megbecsültük-e az előttünk járó generációk szimbólumait. A kérdésre nemcsak a tudománynak, a címertannak, hanem a politikának is nemmel kellett felelnie. Megállapítható, hogy 1949-ben politikai hiba volt nemzeti jelvényeink és hagyományaink kiiktatása államéletünkből, és egy, a nemzeti hagyományainktól idegen szimbólika bevezetése. Ezzel a nép többsége akkor sem értett egyet, mindig várta, hogy visszakapja ősi jelképeit. Ez vetette fel elemi erővel 1988 júliusában, hogy a nemzeti jelvények kérdésével foglalkozzunk. Ezért a tudomány képviselői, a címertan művelői beadvánnyal fordultak az Elnöki Tanácshoz, javasolva régi címerünk visszaállítását. Arra hivatkoztak, hogy koronázási jelvényeink Európa egyik legépebben megmaradt, középkori együttese. Ez a megkülönböztetett, szakrális tiszteletnek köszönhető, amellyel az egész nemzet évszázadokon át a koronát és a többi jelvényt: a jogart, a palástot, az országalmát és a kardot övezte. A koronázási jelvények a magyar történelemben különös jelentőségre tettek szert. A közvélemény csak akkor tekintette valóban érvényesnek a koronázást, legitimnek az uralkodót, a hatalmi rendszert, ha a hagyományosan használt jelvényeket állította az államiság középpontjába. Ugyanis ezeket a jelvényeket az államalapító Szent István király örökségének tartották és tartják. alc. A korona, mint az állam jelképe Nemzeti címerünkre több mint 600 éve, 1385-ben került rá a magyar korona. Kezdetben kétségtelenül nem vált el a királytól, de a XIII. századtól a különválás jelei már megtalálhatók. II. András királyt pl. az egyház arra eskette meg, hogy "a királyság jogait és koronája méltóságát sértetlenül fogja megőrizni". A XIV. század utolsó évtizedeitől kezdve a nemzetközi szerződésekben a korona mint az állam jelképe szerepelt: a szerződést nem a királlyal, hanem a koronával kötötték. Az 1381. évi turini szerződésben pl. a velencei köztársaság Dalmáciáról a király és a korona (állam) javára mondott le. (folyt.) 1989. április 25., kedd 12:18
Vissza »

	Nemzeti jelvényeink 2.
1386-ban Mária királynőnek, az ország törvényes uralkodójának távollétében a magyarok megesküdtek, hogy az ország és a Szent Korona közös hasznát tartják szem előtt. Hunyadi János kormányzó az ország koronájának tett szolgálatokért adott jutalmat. Az örökös nélkül maradt javak sem a királyra, hanem a Szent Koronára szálltak. Mátyás király okleveleiben sem a király, hanem az ország koronájáról beszél. Bocskay István a híveit az ország koronájára eskette fel. 1615-ben a Bethlen Gáborral kötendő szerződés tárgyalásai során a magyar tanácsosok feliratában Magyarország Szent Koronájáról olvashatunk. Minderre alapozták az 1867. évi kiegyezést a Habsburg-házzal. Deák Ferenc, a haza bölcse, természetesen több beszédében említi a koronát, mint Magyarország koronáját, ami a kiegyezési tárgyalások középpontjában állott. A kiegyezési törvényben magyar korona szerepel, mint az ország és államiság jelképe. alc. Kettős kereszt, hármas halom A korona után időrendben legrégebbi alkotóeleme címerünknek a kettős kereszt. 1190 körül jelent meg III. Béla király pénzein. Ekkor már nem az egyház, hanem az állam, a birodalom jelképe. Béla király ezzel a magyar függetlenséget, a Rómától és a római birodalomtól való elszakadást hangsúlyozta. Eredetileg a kettős kereszt lebegett, vagyis nem volt talapzata. A hármas halom az Anjou királyok idejében jelent meg: eredetileg a kereszt három lábon állt. És ebből lett a hármas halom, ami a gótikus művészet lóhere-ívéből (lásd a gótikus templomok ablakait) fejlődött ki. 1202-ben Imre király pecsétjén jelent meg a vágott (sávozott) pajzsmező. Az Árpád-ház kihalása után az uralkodók, az Árpádokkal való rokonság és a trónigény hangsúlyozására, megtartották az Árpádok vörös-ezüst színeit. A kettős kereszt és vágásos mező egyesítését és a Szent Koronával való ékesítését 1385-től számíthatjuk. A Habsburg-uralkodók alatt a magyar címer a háttérbe szorult. Így történt, hogy 1848-ban a nép követelte az országos címer ősi jogaiba való visszaállítását, valamint hogy minden középületen és közintézetnél használják. Ezen rajta volt a korona, mint ahogy az 1848. áprilisi törvényeket közzétevő egykorú könyvecske címlapján is látható. Az 1848-as hadizászlókon, pénzeken, mindvégig a koronás címert látjuk. (folyt.) 1989. április 25., kedd 12:19
Vissza »

	Nemzeti jelvényeink 3.
Az 1848-as hadizászlókon, pénzeken, mindvégig a koronás címert látjuk. A koronát a Habsburgok trónfosztása és a Függetlenségi Nyilatkozat után (1849. április 14.) vették le a címerről. A korona nélküli kiscímert azonban a gyakorlatban alig használták. Maga Kossuth Lajos is az emigrációban a koronás változathoz tért vissza. alc. A Rákosi-címer 1918-19-ben a Magyar Népköztársaság címereként a korona nélküli történelmi címert használják. A két háború között visszatértek a koronás változathoz, ami egészen 1945-46-ig volt érvényben. Az 1946. évi Magyar Köztársaság 1949-ig ismét a koronátlan címert használta. Akkor jött az új alkotmánnyal együtt az ún. Rákosi-címer, amely teljesen új, a magyar történelemtől idegen motívumokat hozott. Mai címerünket 1957-ben Légrády Sándor bélyeggrafikus tervezte. A címertan szabályainak ez utóbbi két címer nem felel meg. A jó címer ugyanis régi, annál jobb, minél régebbi. Történetileg alakult ki, évszázadok során csiszolódott össze, tehát nem rövid idő alatt tervezik. A nép magáénak kell, hogy érezze, tisztelje. Ne tartalmazzon idegen, a magyar történelemben sohasem látott szimbólumokat. A jó címernek meg kell felelnie a címertan elemi szabályainak: a pajzs mögött nem lehet kék mező. Heraldikai tartalmának kell lennie: ne csupán a nemzeti színeket ismételje meg. Állandónak kell lennie, az államiság folyamatosságát kell jelképeznie. Mindezen követelményeknek a jelenlegi címerünk nem felel meg, ezért javasoltuk a visszatérést történelmi címerünkhöz. A javaslat az Alkotmányozó Bizottság elé került, majd megalakult a Nemzeti Jelvények Albizottság, amelynek 10 kiváló történész és címertani szakértő tagja van. Ők kettős javaslatot tettek: első helyen a koronás, második helyen a koronátlan történelmi magyar címert javasolták. Ezt a Parlament az alkotmánykoncepció tárgyalásakor elfogadta, azzal, hogy az ország címeréről a népszavazás döntsön. Ehhez azonban az szükséges, hogy a Parlament előbb a népszavazásról szóló törvényt elfogadja. Ennek alapján lehet majd azután az új alkotmányról szavazni. alc. A megyék és városok új címere Napjainkban azonban nemcsak az ország címere, hanem a városok és megyék címerei is az érdeklődés előterébe kerültek. Egyre több város és megye akar az 1970-es években felvett, a címertan szabályaiba ütköző helyett a hagyományos, régi címeréhez visszatérni. Az előkészítő munkákba ajánlatos szakképzett, a címertan szabályaihoz is értő grafikusművészt bevonni. Amennyiben ilyen nincs kéznél, a Képző-és Iparművészeti Lektorátus (Budapest, I. Uri utca 54-56.) kijelöl megfelelő művészt. (folyt.) 1989. április 25., kedd 12:23
Vissza »

	Nemzeti jelvényeink 4.
A grafikusművész az általa elkészített címerrajzot a Képző- és Iparművészeti Lektorátus címerzsűrijének mutatja be. Az általa jóváhagyott címertervet az illető helység vagy megye tanácsa szavazza meg. A Belügyminisztériumban dolgoznak egy új, a kommunális címertannal foglalkozó jogszabályon. Amíg ez elkészül, az 1006/1974./II.22./ sz. M.T. határozat van érvényben. Végrehajtására az 1/1974. /TK.9./ MTHH. sz. utasítás/Tanácsok Közlönye 1974.III. 1./ a kötelező. A legfontosabb azonban, mint az országcímernél is láttuk, hogy a település lakossága a magáénak érezze a címert. Példaként említhetem Debrecen és Nyíregyháza városokat, amelyek a közelmúltban tértek vissza ősi címerükhöz, a lakosság egyetértése mellett. (MTI-Press) 1989. április 25., kedd 12:24
Vissza »