|
|
 |
|
 |
Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (2. rész)
|
Ezek az állásfoglalások annál is inkább értékesek, mert - meg kell
vallanunk - a mostani rendezvényeket meglehetősen feszült politikai
légkörben tartották meg a munkásőrök.
Személyes véleményem szerint az állománygyűlések, a
munkásőr-kollektívákkal való találkozások minden parancsnok számára
feltöltődést jelentenek. Mostani tapasztalataim is a személyes
kontaktusok, az emberi érintkezés fontosságáról győztek meg. Mi a
Munkásőrségnél éppen az ilyen emberi kapcsolatokat állítjuk a
középpontba. Hagyományos értékeink közé tartozik az elvtársiasság, a
szolidaritás, a bajtársiasság, az emberség. Csupa olyan érték, amely
manapság kiveszőfélben van hazánkban. A szóözön közepette gyakran
éppen az emberről feledkeznek meg. Ki kérdezi ma meg Magyarországon
az állampolgárt: mire van szükséged? Mind hangoztatjuk a
jelszavainkat, retorikával vagyunk elfoglalva, de hogy meghallgassuk
a másikat, arra nem vesszük a fáradságot. A Munkásőrségben ezért
igen nagy energiát fordítunk a közösségépítésre.
- A májusi pártértekezlet nyomán erőteljes folyamattá vált
Magyarországon a politikai intézményrendszer reformja. Hogyan
fogadták a munkásőrök ezt a változást?
- A Munkásőrséget nem érte ,,készületlenül,, a változás. Mi a
testület megújulását állandó folyamatként fogjuk fel, amelynek
egy-egy jelentősebb állomására talán a szélesebb közvélemény is
felfigyelt. Arra például, hogy 1980-tól radikálisan változtattunk a
korábbi titkolózáson, s a Munkásőrség társadalmi jellegének
megfelelően kifelé is nyitottabbá váltunk. Ezzel együtt nőtt
kritikatűrő-képességünk is. Ugyancsak jelentős állomás volt a
munkásőrparancsnokok tavaly júniusban - nem sokkal a májusi
pártértekezlet után - megtartott országos tanácskozása. Talán elég,
ha csak a konferenciára készült jelentés beszédes címét idézem: A
politika szolgálatában, a megújulás útján. Összegezve: olyan új
formákat próbálunk alkalmazni tevékenységünkben, amelyekkel lépést
tartunk korunk gyorsan változó társadalmi-politikai tartalmával.
Természetesen ennek is - mint minden változásnak - voltak ellenzői,
de az új iránt kevésbé fogékony embereket sikerült meggyőznünk itt a
Munkásőrségnél.
- Az intézményrendszer reformjával kapcsolatban még egy dolgot
mondanék. A munkásőrök mint dolgozók becsülettel helytállnak
munkahelyükön, elvégzik azt, amit rájuk bíznak. Ha azonban a dolgozó
létbiztonsága kerül veszélybe, magától értetődően felteszi a
kérdést: miféle modernizáció ez? Ezért én annak vagyok a híve: a
változásokat úgy kell végrehajtani, hogy lehetőleg minél kisebb
traumát okozzanak. (folyt.köv.)
1989. február 18., szombat 16:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP Győr egy oldal
MTV2 nézői telefonok:
"- 111-159 Koltay Balázs: Kifogásolja, hogy a halálbüntetés eltörlésével kapcsolatos vitában csak értelmiségieket kérdeznek és nem kiváncsiak a fizikai munkások véleményére. Szerinte az értelmiségieknél ez nem világnézeti kérdés, egyszerűen csak kényelmi (?) szempont.
- 285-453 Orosz János: Nem ért egyet a jogászokkal és az ott lévő szakemberekkel, hogy teljes mértékben töröljék el a halálbüntetést. Politikai elitéltnél rendben lévő, de az életellenes bűncselekményekért igenis járjon halálbüntetés. Azonkivül azzal sem ért egyet, hogy ebben az ügyben nem tartják szükségesnek a népszavazást. - 89é-o73: Aggodalmát fejezi ki az óbudai Hajógyár eladása miatt, mert rossz tapasztalatai vannak arról, amikor a Rába úgymond bekebelezte a Vörös Csillag traktorgyárat, ami azzal is járt, hogy többszáz embert elbocsátottak. Fél, hogy most is az lenne a helyzet. Balázs Emma"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|