Rendszerváltás és az MTI

	Interjú az amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítványáról
London, 1989. április 24. (BBC, Panoráma) - Latkóczy Emese a New York-i központi Hungaryan Human Right Fundation, azaz a Magyar Emberi Jogi Alapítvány egyik vezetője, jelenleg Londonban tartózkodik az információs fórumon. Az alkalommal élve interjút készített vele munkatársunk. Első kérdése az volt: milyen tevékenységet fejt ki ez a szervezet New Yorkban? - A Hungaryan Human Right Fundation 1976-ban alakult. Célja, hogy a világ, főleg Nyugat közvéleményét és politikai vezetőségének a figyelmét felhívja a súlyos emberi jogi problémára Romániában, főleg ami a kisebbségeket sújtja. 1984 óta a felvidéki magyarság, Kárpátalja és délvidéki, magyarság helyzetével is foglalkozunk. Rendszeres adatgyűjtő, adatterjesztő, könyveket publikáló szervezet vagyunk. Konzultációs szerepet is ellátunk a kormány bizonyos szervei felé, a sajtó felé és más emberi jogi szervezetek felé. - Honnan kapják az információt? - Nagyon fontosnak tartjuk, hogy adataink azok mindig hitelesek legyenek, és erre - mondhatnánk - alapszik a munkánk is. Tudniillik ezért soha nem tudta akár a román kormány, akár a cseh kormány megcáfolni azt, amit állítottunk, azaz amit egy politikus állít, akár az Egyesült Államok képviselőházában, akár a helsinki folyamat konferenciáin. A fő forrásaink annak az erdélyi Magyar Hírügynökségnek a jelentései, amelyek rendszeresen 1983 óta megjelennek. Rövidek, velősek, még soha nem utasította vissza senki őket. - Ki finanszírozza a szervezetet? - Mi egy privát szervezet vagyunk, egy nagy címlistánk van, amerikai magyarokból álló címlistánk, főleg az Egyesült Államokból 23 ezer cím. Erre kiküldünk beszámolónkat a munkánkról, és ekkor kérünk támogatást is. Főleg magyarok áldozatkész adományai teszik lehetővé ezt a munkát, s további folytatását. 1986 óta egy nagyon kedvező fejlemény történt, amennyiben Thissen- Bornemissza báró, a világhírű művész és üzletember szervezetünknek tett egy ajánlatot, hogy amennyiben két év alatt félmillió dollárt össze tudunk gyűjteni egy alapra, ő azt megduplázza. - Megtörtént? - Még nem történt meg, tudniillik a határidő az december, 1986-ban volt, ezt meghosszabította most ez év április 30-ig. Eddig körülbelül 170 ezer dollár jött össze magyaroktól, ami egy nagyon szép eredmény, de hát nem éri el a félmillió dollárt. Most nem tudjuk, hogy megfogja-e megint hosszabbítani az ajánlatát. Mindenesetre a cél az, hogy egy alapot építsünk fel, aminek a kamatjából fogjuk tovább fedezni ezt a munkát, hogy más Nyugaton született magyarok, mint mi is, bele tudjanak kapcsolódni ebbe a munkába. Sajnos úgy néz ki, hogy elég sokáig szükség lesz ilyenfajta tevékenységre, mint a miénk. - Az amerikai közvélemény, a sajtó, televízió, mennyire foglalkozik a romániai helyzettel, illetve a magyar kisebbség helyzetével Romániában? - Hadd mondjam először, hogy az amerikai sajtónak köszönhető nagy részben, hogy román kormány jogtalanul olyan jó hírnevet élvezett az évek folyamán. - Hogy érti, hogy ez azt amerikai sajtónak köszönhető? - Hát, hogy az amerikai sajtó volt az, ami felépítette és terjesztette azt a hírt, hogy Románia egy önálló külpolitikát folytat, és teljesen elhallgatta az egyre rosszabbodó emberi jogi helyzetet. Azt tapasztaltuk az évek folyamán, hogy valójában a kormány - ebben az esetben az Egyesült Államok kormánya - sokkal progresszívabb és rugalmasabb ebben az ügyben. Azt hiszem közismert, hogy 1988-ban végül is megszűnt Románia legnagyobb vámkedvezménye. Sokan úgy tudják, hogy Románia utasította vissza ezt a vámkedvezményt, de ezt az előzte meg, hogy 1987 folyamán az Egyesült Államok Kongresszusa négy külön alkalommal szavazott, hogy felfüggessze hat hónapra Románia vámkedvezményét. A felfüggesztés okai közé tartozott a magyar és német kisebbségek elnyomása. Az utóbbi időben tapasztalható, hogy az amerikai sajtó is egyre inkább odafigyel erre az ügyre, főleg a menekültek nagy száma kapcsán, valamint a falurombolási program miatt. Szóval mi nagyon meg vagyunk elégedve. Ha távlatban nézünk, 1976 óta egyre több sajtót kap ez az ügy. Pozitív sajtót, mondjuk, bíráló sajtót. - Az ön szervezete hogyan tud közvetlenül hatni érzelmileg, látványosan az amerikai közvéleményre? - Fő célunk soha nem volt valójában az amerikai közvéleményre hatni. Tudniillik ez egy kevésbé ismert, amerikai szempontból nem fontos ügy. Tehát inkább azokra, akik döntő pozícióban vannak: a kormány, a sajtó, más emberi jogi szervezetek. Rájuk igyekszünk hatni. Viszont most, pár hónappal azelőtt Belgiumban elkezdtek egy testvérváros-falu programot, amit mi is ki szeretnénk terjeszteni az Egyesült Államokban, és azt hisszük, hogy ez egy jó mechanizmusa lenne annak, hogy az amerikai közvélemény, az amerikai nép is megismerkedjen ezzel a problémával. Az amerikai társadalomnak egyre több része figyel fel erre az ügyre, például az unitárius egyház, a műemlékvédő szervezetek, és sokkal több érdeklődést kapunk és sokkal több saját kezdeményezés történik amerikaiak között. - Hallottam, hogy az alapítvány, tehát a Hungaryan Human Right Fundation megpróbál nemzetközi szervezetté alakulni. Ez hogyan történik? - Ahogy Európa közeledik az egyesülés felé, sok figyelem fordul Európára, és így gondoltuk, hogy fontos, hogy európai magyarok is hallassák hangjukat saját kormányuk felé, saját sajtójuk felé, bár az európai sajtó mindig is jobban foglalkozott ezzel az üggyel. Így Budapesten, Bécsben, Brüsszelben, Münchenben, és remélhetőleg most Stockholmban is képviseletet állítunk fel. - Most térjünk rá az Információs Fórumra, amely a napokban Londonban zajlott. A pénteki ülésen az amerikai küldött szólalt fel. Romániával kapcsolatban mit - mondott? - Az amerikai küldöttség vezetője egy Marx nevű ember, aki nem hivatásos diplomata. Az Egyesült Államok eldöntötte, hogy ezen a helsinki utókonferencián, valamint a párizsin, ami az emberi jogokkal fog foglalkozni, lényegében különbséget tett a négy és három kelet-európai ország között, így Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Kelet-Németország egy kategóriába tartozik. Magyarország, Lengyelország és a Szovjetunió egy másikba. Eddig már körülbelül hat ország nevezte nevén Romániát, így az Egyesült Államok delegációja is, most pénteken. Ez kis eredménynek tűnik, de ha valójában a folyamatot nézzük, ez egy nagy eredmény, hogy megnevezzük az országokat, ahol azt hisszük, hogy probléma van. Mi hiányoltuk azt, hogy amikor Romániát felvetette, akkor külön nem tért ki ha általánosan is arra, hogy nemzeti kisebbségek Romániában nagyon szenvednek az információ hiányától, az anyanyelvükön. Később a delegáció főnöke tartott egy .sajtótájékoztatót, ahol felvetettem ezt a kérdést, kérvén hogy a munkacsoportokba, amik most következnek három héten át, szándékozik az Egyesült Államok felvetni a kisebbségek problémáit Romániában. Én például felvetettem a nagyon jól ismert példát, hogy 1985-ben megszűnt az összes német és magyar nyelvű rádió és televízió, valamint 1987 óta magyar nyelvű újságterméket nem lehet importálni Romániába. Ő sajnos azt felelte erre, hogy nem, ez egy bilaterális ügy, ami Magyarországra és Romániára vonatkozik. Ez természetesen nem így van, hogy ez nem egy bilaterális ügy, valamint a küldöttségünk más tagjától is tudom, hogy szándékoznak felvetni a munkacsoportokban ezt az ügyet. Mi készítettünk a nyugati országok számára jegyzékeket arról, hogy milyen információs hiány van az anyanyelvükön a kisebbségeknek. Ez egy nagyon szerencsés felszólalás volt, nyilvánvalóan nem tudta, vagy egyelőre nem tudja pontosan a nagykövet, hogy milyen érdeklődés van az Egyesült Államok kormánya, meg népe részéről ez ügyben, de reméljük, hogy ezt majd jóvá fogják tenni a munkacsoportok gyűlésén. - Latkóczy Emese, sok sikert kívánok a munkájához.+++ 1989. április 24., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »