|
|
 |
|
 |
Budapesti hangulatjelentés
|
München, 1989. március 14. (SZER, Mai nap - esti kiadása) - Kislány
kérdezi a mamájától a Petőfi szobornál: hol vannak a piros zászlók?
Azok nem pirosak voltak, hanem vörösek - oktat a mama és semmi
közük március 15-hez. Rövid szünet, aztán hozzáteszi: de az
egész országhoz sem.
Taxisofőr mondja: - Látja uram, most végre Magyarországon érzem
magam, magyar zászlók vannak.
A város valóban piros-fehér-zöld zászlóerdővé változott. A
kabáthajtókákban kokárda, Kossuth-, vagy koronás címer, a lányok
hajában, az autók antennáján nemzeti színű pántlika. Igazán külső
jeleként minden feltétele megvan annak, hogy évtizedek után egy
valóban fesztelen, vidám, boldog március 15-ikét ünnepeljen az
ország. De valóban minden feltétele?
A ma délutáni nemzetközi sajtókonferencián inkább az aggodalom
kapott hangot, igaz elsősorban a külföldi újságírók részéről, mert
a független csoportok képviselői töretlen derűlátást mutattak. Az
amerikai AP hírügynökség tudósítója emlékeztetett arra, hogy tegnap
hét bombariadó volt az országban, ma pedig megfenyegették Pozsgay
Imrét, hogy lelövik Győrben, ahol ünnepi beszédet mond. A Fidesz,
az MDF és az SZDSZ képviselői változatlanul úgy gondolták,
bizonyára vannak olyanok, akik nem akarnak demokratizálódást, akik
meg akarják állítani ezt a folyamatot - erejük nem is lebecsülendő,
hiszen fegyverük is lehet -, de ezúttal a kormány és a független
Szervezetek célja más és más meggondolásból ugyan, de közös:
zavartalan ünnepséget akarnak mindketten. De hogy nem minden megy
zavartalanul, azt egy fiatalember bejelentése tette kézzelfoghatóvá
a külföldi újságírók számára. Közölte, hogy nem tudja szétosztani a
holnapi, beszédek szövegét a külföldi újságírók között, mert a
sokszorosítónál azt mondták neki: rendőri utasításra a független
szervezetek nyomtatványait nem szabad sokszorosítani.
Hát így, kétségekkel, de azért még mindig a békés ünnepbe vetett
reménnyel várják az ünnepet Budapesten, ahonnan Kasza László
beszélt. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Merók (?) Antal vagyok, Magyarországról, Békéscsabáról. Április 15-én mi már telefonáltunk önöknek a 21-02-748-as telefonszámon, akkor felvette egy kollégá¬juk, mert munka ügyben kértünk volna információkat. Ez a munkatársuk azt ígérte, hogy a nemzetközi összekötőnél utánanéz a dolognak, hogy esetleg milyen módon tudnának bennünket foglalkoztatni kint, az NSZK-ban, vagy pedig annak a módnak is utánanézett volna, hogy egy újsághirdetést hogyan tudnánk feladni az NSZK-ban, mi lenne ennek a hivatalos formája, módja, hogy két magyar vendégmunkás munkáltatót keres Nyugat-Németországban, minimum ötéves időtartamra. Szombaton felhívtuk Önöket, hogy ezirányban visszakérdezzünk, mert megállapodtunk ebben az időpontban, hogy akkor Önök tudnak bennünket informálni, de ez a munkatársuk nem volt benn, és ezért nem sikerült utánajárni. Kaptunk egy telefonszámot, a 3055-öst, ezt ma hívtuk fel, de sajnos, ott nem tud senki sem magyarul, így sikertelen volt a próbálkozásunk. Az lenne a javaslatom, hogy szerdán, a megadott időpontban, tehát 4 és 6 óra között, de mi 4 órakor felhívjuk önöket a 21-02-746-os telefonszámon és ismételten megpróbálunk információkat szerezni. Segítségüket előre is köszönjük, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|