|
|
 |
|
 |
Ülésezik az MSZMP Központi Bizottsága (23. rész)
|
A felszólalók többsége úgy ítélte meg, hogy a párt politikájának
tartós eleme a nyilvánosság jelentőségének felismerése. A politikai
és gazdasági reform, a demokratizmus kiszélesítése, a jogállam
kiépítése a politikai nyilvánosság kiterjesztését igényli. A
reformfolyamat megtorpanása, a ,,kézivezérléses,, sajtóirányítás
azonban maga után vonta a nyilvánosság beszükülését is. Ez különösen
akkor okozott nehézséget, belső meghasonlást újságírókban,
szerkesztőségi kollektívákban - mondta Borbély Gábor -, amikor a
Szovjetunióban a glasztnoszty teret nyert. Nálunk a pártértekezlet
által elindított reformfolyamat hozott változásokat a
tömegtájékoztatásban is. Ma a pártnak harcolnia kell a
nyilvánosságért, újra meg újra kiküzdve az abban elfoglalt helyét.
A vita vissza-visszatérő momentuma volt annak elemzése, hogy a
nyilvánosság és a sajtó nem ugyanazt jelenti, de nem is két
különböző dolog. Mások felvetették: optikai csalódást jelent, ha az
emberek - mivel minden probléma a sajtóban tükröződik - egyedül a
tömegkommunikációs eszközöktől várják a megoldást. Ezzel
kapcsolatban türelmet és toleranciát kért a sajtó iránt Hajdú
István, hangsúlyozva, hogy szét kell választani: mi az, ami a sajtó
hibája, és mi az, amit csak tükröz.
Többen is szóltak az állam és a sajtó viszonyáról. Az állam az
Alkotmány, a sajtótörvény érvényesítésével befolyásolja, ellenőrzi a
sajtót, de a tömegkommunikációnak is fontos feladata az állam
ellenőrzése. A szocialista államnak mindenben a népnek alárendelve
kell müködnie, ez a nyilvánosságra is vonatkozik - fogalmazott
Pozsgay Imre.
A sajtó helyéről, szerepéről napjainkban folyó polémia egyik fő
témája, hogy a nagy hatásu hírközlő eszközök miként szolgálják az
egész nemzet érdekeit. A Központi Bizottság több tagja is állást
foglalt ebben a kérdésben, hangsúlyozva, hogy nem lehet különböző
érdekeket megjelenítő szervezetek szerint feldarabolni ezeket a
tömegkommunikációs eszközöket. Márpedig ma harc folyik ezekért a
médiákért; rendkívüli nyomás nehezedik munkatársaikra. A kormányzati
sajtófelügyeletet gyakorló államminiszter, Pozsgay Imre elmondta,
hogy jelenleg három nagy kommunikációs eszköz, a Magyar Távirati
Iroda, a Magyar Televizió és a Magyar Rádió tekinthető az egész
nemzet orgánumának. (folyt.köv.)
1989. március 29., szerda 19:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Merók (?) Antal vagyok, Magyarországról, Békéscsabáról. Április 15-én mi már telefonáltunk önöknek a 21-02-748-as telefonszámon, akkor felvette egy kollégá¬juk, mert munka ügyben kértünk volna információkat. Ez a munkatársuk azt ígérte, hogy a nemzetközi összekötőnél utánanéz a dolognak, hogy esetleg milyen módon tudnának bennünket foglalkoztatni kint, az NSZK-ban, vagy pedig annak a módnak is utánanézett volna, hogy egy újsághirdetést hogyan tudnánk feladni az NSZK-ban, mi lenne ennek a hivatalos formája, módja, hogy két magyar vendégmunkás munkáltatót keres Nyugat-Németországban, minimum ötéves időtartamra. Szombaton felhívtuk Önöket, hogy ezirányban visszakérdezzünk, mert megállapodtunk ebben az időpontban, hogy akkor Önök tudnak bennünket informálni, de ez a munkatársuk nem volt benn, és ezért nem sikerült utánajárni. Kaptunk egy telefonszámot, a 3055-öst, ezt ma hívtuk fel, de sajnos, ott nem tud senki sem magyarul, így sikertelen volt a próbálkozásunk. Az lenne a javaslatom, hogy szerdán, a megadott időpontban, tehát 4 és 6 óra között, de mi 4 órakor felhívjuk önöket a 21-02-746-os telefonszámon és ismételten megpróbálunk információkat szerezni. Segítségüket előre is köszönjük, viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|