|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Németh Miklós beszéde az ASPEN-konferencián (1. rész)
|
![](../img/spacer.gif)
1989. március 16., csütörtök - Az alábbiakban közöljük Németh Miklós miniszterelnök beszédét, ami csütörtök este hangzik el az ASPEN-Intézet budapesti konferenciájának vacsoráján.
Megtiszteltetés számomra, hogy az ASPEN-Intézet budapesti konferenciáján a vendéglátó Magyarország miniszterelnökeként üdvözölhetem Önöket. Számomra külön öröm, hogy az ASPEN-Intézet szocialista országban első ízben rendezett konferenciájának házigazdája éppen a Magyar Külügyi Intézet, egy magyar tudományos intézet lehet. A kelet-nyugati szellemi hídverés és a megértés műhelyének tekintett amerikai alapítású, nyugat-berlini intézetnek a konferenciája Budapesten - önmagában is - sokat mondó tény: valóban a helsinki folyamatra alapozott, ígéretes jövő jelképe. A konferencia témája, a ,,közös európai ház,, építése soha nem volt annyira időszerű, mint napjainkban. Valamennyien tudjuk, hogy ez a politikai metafóra még sok tekintetben kidolgozatlan. De talán épp ez adja meg az esélyt arra, hogy minden európai ország - és az Európában különleges felelősséget vállaló Egyesült Államok és Kanada is - társszerzőként együtt munkálkodjék a ,,Ház,, tervezésében és alapjainak lerakásában. Magyarország különösen érintett minden összeurópai együttműködésben. Geopolitikai helyzete, történelmi és kulturális hagyományai különösen érdekeltté teszik Európa békéjében és biztonságában, a békés egymás mellett élés békés együttműködéssé történő fejlesztésében. Nyilvánvaló: minél több közös érdeket intézményesítünk a kontinens két fele között, számunkra annál nagyobb a mozgástér és vele nagyobb az esély gazdaság- és társadalomépítő feladataink megoldására. Hangsúlyozni szeretném, hogy az egységes Európa gondolatának ápolásában a magyar kormány a magyar nép történelmi sorosáért érzett felelőssége alapján önálló külpolitikai irányvonal érvényesítésével vesz részt. Külpolitikai irányvonalunk lényegét megválasztásomkor az Országgyűlésben a ,,híd-szerep,, vállalásával jellemeztem. Ezzel a magyar külpolitika egy régi elvéhez nyúltam vissza. Ezeréves történelmünk során a magyar állam gyakran törekedett erre és ez a magyar társadalom többségének egyetértésével találkozott. (folyt.köv.)
1989. március 16., csütörtök 18:15
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Merók (?) Antal vagyok, Magyarországról, Békéscsabáról. Április 15-én mi már telefonáltunk önöknek a 21-02-748-as telefonszámon, akkor felvette egy kollégá¬juk, mert munka ügyben kértünk volna információkat. Ez a munkatársuk azt ígérte, hogy a nemzetközi összekötőnél utánanéz a dolognak, hogy esetleg milyen módon tudnának bennünket foglalkoztatni kint, az NSZK-ban, vagy pedig annak a módnak is utánanézett volna, hogy egy újsághirdetést hogyan tudnánk feladni az NSZK-ban, mi lenne ennek a hivatalos formája, módja, hogy két magyar vendégmunkás munkáltatót keres Nyugat-Németországban, minimum ötéves időtartamra. Szombaton felhívtuk Önöket, hogy ezirányban visszakérdezzünk, mert megállapodtunk ebben az időpontban, hogy akkor Önök tudnak bennünket informálni, de ez a munkatársuk nem volt benn, és ezért nem sikerült utánajárni. Kaptunk egy telefonszámot, a 3055-öst, ezt ma hívtuk fel, de sajnos, ott nem tud senki sem magyarul, így sikertelen volt a próbálkozásunk. Az lenne a javaslatom, hogy szerdán, a megadott időpontban, tehát 4 és 6 óra között, de mi 4 órakor felhívjuk önöket a 21-02-746-os telefonszámon és ismételten megpróbálunk információkat szerezni. Segítségüket előre is köszönjük, viszonthallásra."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|