|
|
 |
|
 |
Az Iparpolitikai Tanács ülése (1. rész)
|
1989. április 19., szerda - Szőke László, az MTI munkatársa jelenti:
Az ipari miniszter munkáját segítő tanácsadó testület, az
Iparpolitikai Tanács szerdai ülésén - Csikós Nagy Béla elnökletével
- az iparpolitikai koncepció megvalósításának feltételeiről
tanácskoztak. A vitához kiadott írásos anyag megállapítja, hogy az
utóbbi években a különböző állami és társadalmi szervek, intézetek
többféle koncepciót készítettek, de átfogó stratégia kidolgozása még
várat magára. Az eddigi anyagok belső ellentmondásokat tartalmaznak,
voltak, amelyek sarkosan fogalmazva azt állították: a feldolgozó
ipar úgy ahogy van, alkalmatlan arra, hogy a magyar gazdaság motorja
legyen. Az elképzelések egyébként több variációban taglalták a
gazdaság nyersanyag- és energiaellátását, a KGST-kapcsolatrendszert,
a világpiaci nyitást stb. Az anyagok általános következtetése: olyan
fejlesztési tervre van szükség, amely megakadályozza az ipari
termelés örvénybe sodródását. Az előterjesztés gyökeres
felülvizsgálatot sürget az iparvezetés személyi összetételében is.
Az ülésen az elképzelésekről inkább csak elméleti vita folyt. A
felszólalók többnyire általánosságokat fogalmaztak meg és konkrét
formákban alig-alig keresték a jelenlegi helyzetből való kiutat. A
tanácskozás szünete után a testület létszáma erősen megcsappant, ami
egyuttal azt is jelzi, hogy a felvetett gondok túlnyomó többsége már
a korábbi években is megfogalmazódott, most csak ismételni lehet
azokat.
Csikós Nagy Béla például azt vetette fel, hogy a gazdasági
szerkezet átalakítása szabad tőkeáramlás és konvertibilis forint
nélkül nehezen képzelhető el. A KGST-kapcsolatokról szólva azt
mondta, hogy megreformálásuk nehézkes, nekünk először a
magyar-szovjet kapcsolatokban kell áttörést elérnünk, s itt is a
magyar-kínai áruforgalomban alkalmazott - konvertibilis valutában
történő - elszámolás bevezetése lenne célszerű.
Bognár József, az MTA Gazdaságkutató Intézetének főigazgatója
arra figyelmeztetett, hogy a hadiipari termelés csökkentése a
szovjet exportpiacok beszűkülését is eredményezi. Szólt arról is,
hogy Magyarországnak csakis akkor érdemes hiteltőkét szereznie, ha
az műszaki segítséggel jár. (folyt.köv.)
1989. április 19., szerda 17:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Iparpolitikai Tanács ülése (2. rész)
|
Szita János, az Ipari Minisztérium tanácsadója szerint a
legfontosabb az lenne, ha előbb konkrétan meghatároznák a
feszültségpontokat, a problémákat, s azután keresnének a megoldást.
Arról is szólt, hogy bár a nyugati tőke kész bevonulni a magyar
gazdaságba, de feltételül szabják a politikai és gazdasági
stabilitást. Példaként hozta föl Lengyelországot, ahol a hatalom és
az ellenzék megállapodása nyomán az Egyesült Államok azonnali
segítséget helyezett kilátásba.
Simai Mihály, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója szerint
a magyar iparpolitikát a nemzeti piac igényeire kell építeni, mivel
nincs KGST-piac, s gyenge a szocialista közösség integrációja. Ha
nem figyelünk kellően, akkor előfordulhat, hogy egyidejűleg mind a
szocialista, mind a tőkés piacról kiszorulhatunk. Balassa Ákos, az
OMFB elnökhelyettese a konvertibilis valutában való elszámolást
sürgette a szocialista partnerekkel, mindenekelőtt a Szovjetunióval,
szerinte mindezt átfogóan kell megvalósítani és nem lépésről
lépésre. Fontosnak tartotta a külföldi működőtőke bevonását; a
következő három évben legalább egy-másfél milliárd dollár kölcsönre
lenne szükségünk, mégpedig egy úgynevezett befektetési alapba. Deák
János, a KOPINT vezérigazgatója szóvá tette, hogy a hitelek
felvétele ellenére évek óta nem sikerült növelni az ipar tőkés
exportját, miközben beruházásokra mintegy 800 milliárd forintot
költöttek.
Berecz Frigyes ipari miniszter azt fejtegette, hogy a jelenlegi
gazdasági, társadalmi helyzetben, amikor nincs kiérlelt
gazdaságpolitikai koncepció, aligha van esély iparpolitika
folytatására. A magyar ipar összes vagyona értékének csak 6-7
százalékát fekteti be, más országban ez az arány 13-14 százalék. Az
iparból ugyanis évente 150 milliárd forintot von el az állam,
miközben a mezőgazdaságtól semmit. Szólt arról is, hogy
KGST-kapcsolatainkat erősíteni kívánjuk. A legközelebb a
Szovjetunióhoz állunk, legalábbis ami a politikai reformokat illeti,
viszont a gazdasági együttműködésben alig tapasztalható előrelépés.
A miniszter szerint a tőkés piacon bővíteni kívánjuk
kereskedelmünket, tárgyalunk vállalati részvények eladásáról,
személygépkocsi-gyártásról és más kérdésről, de a magyar gazdasági
diplomácia tevékenységéből hiányzik a kellő összhang. (folyt.köv.)
1989. április 19., szerda 17:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Iparpolitikai Tanács ülése (3. rész)
|
Köveskuti Lajos, az OKISZ elnöke arról szólt, hogy a szükséges
fejlesztésekhez külföldi tőke kell, amihez azonban a belső gazdasági
szabályozás miatt nem tudnak hozzájutni. Elmondta, hogy számos,
magas műszaki szinten álló, csúcstechnológiáju terméket tudnának
behozni, mert azok nehéz tárgyalások után lekerültek a
Cocom-listáról, ám újabb akadályt jelent, hogy ezek után itthon 50
százalékos vámot kell fizetni. (MTI)
1989. április 19., szerda 17:37
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|