|
|
|
|
Nyílt levél Silviu Brucanhoz (3. rész) (OS)
|
Kegyesnek találom a sorsot, hogy éppen ti hatan vállaltátok magatokra e történelmi missziót, hiszen nem akármilyen szerepet töltöttetek be az ország vezetésében. A közel száz éves Constantin Pirvulescut évtizedekkel ezelőtt gyakran kísértem el vidéki útjaira. Látogatásait az üzemekben, falusi házakban sem helikopter zaja, sem pedig vörös szőnyeg, de még úttörők virágcsokrai sem kísérték. Egyszerűen az emberek élete, sorsa, gondja, baja, öröme és bánata érdekelte. Ahol tudott, ott segített. Gyűlölte az igazságtalanságot. Alexandru Birladeanut is jól ismertem, bár sohasem dolgoztunk együtt. Mint a Politikai Bizottság tagja és miniszterelnök-helyettes olyan gazdasági rendszert vezetett be, hogy az országban viszonylagos jólétet biztosított, a KGST-tagországok szakemberei pedig egymásnak adták a kilincset, hogy tanulmányozzák módszereit. Corneliu Manescu, a volt külügyminiszter eredményes nyitással a nyugati világ felé egy diplomáciai egyensúlyt teremtett meg Kelet és Nyugat között, Románia pedig olyan tekintélyre tett szert a világban, hogy az ENSZ soros elnökévé is megválasztották külügyminiszterét, az Egyesült Államoktól pedig az ország elnyerte a legnagyobb kedvezmény elvén nyugvó kereskedelmi előnyöket, elsőként a KGST-országok keretein belül (amit időközben elvesztettek). Gheorghe Apostolt akkor tanultam meg tisztelni, amikor a párt főtitkári posztját töltötte be. Mint a KB apparátusának vezető munkatársát, gyakran kért fel különböző nemzetiségi tematikával foglalkozó jelentések előkészítésére. Azok megvitatása folytán számomra egyértelművé vált, hogy Gheorghe Apostol egy szerény, egészséges gondolkodású, karizmatikus személyiség. 1965-ben, amikor Gheorghe Gheorghiu-Dej, a párt főtitkára meghalt, mindenki a párt apparátusában, de az egész ország népe is arra számított, hogy a legméltóbb utód Gheorghe Apostol lesz, és megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy az új főtitkár a kevésbé népszerű Nicolae Ceausescu lett. Románia és Európa szégyenére Kedves Silviu Barátom Hiszek benne, hogy a ,,Hatok,, hősies kiállása és az igazság világgá kürtölése milliókat fog felrázni és cselekvésre késztetni, a veterán hatokat fiatalok és középkorúak milliói fogják követni a demokrácia győzelme érdekében. (folyt.köv.)
1989. április 1., szombat 16:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Pelyhe László vagyok. A Magyar Demokrata Fórum XIII. kerületi szervezetének a tagja, egyben a Magyar Televízió Magyar Demokrata Fórum budapesti csoportjának is a tagja. Az ügy, ami miatt telefonálok, a következő: Megalakult a XIII. kerületi független kerekasztal. Ennek rész vevőinek első dolga volt szolidaritásáról és teljes támogatásáról biztosítani a Magyar Demokrata Fórum XIII. kerületi-csoportja szervezete által megfogalmazott, a múlt heti Magyar Nemzetben megjelent állásfoglalást, miszerint a rendőrség durva magatartását kritizáltuk. Ezt szerettük volna Kasza Lászlónak elmondani, hogy a XIII. kerületben, a nagy munkásosztály mítosszal rendelkező Angyalföldön, megalakult a független kerekasztal. Fontosnak tartottuk volna, ezért kerestem őt a szállóban, de már elutazott."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 21. Ezen a napon ülést tartott a párt operatív bizottsága, amelynek során előterjesztésem alapján megvitattuk az alkotmány koncepciót és a politikai pártokról szóló törvényjavaslatot. Ezzel kapcsolatban kiadott közleményt a Magyar Nemzet 1989. április 24-én teljes terjedelmében közölte
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|