|
|
 |
|
 |
Paraguayi változások (2.rész)
|
A diktatúra 35 éve alatt persze szinte mozdíthatatlan hatalmi
struktúra alakult ki. Stroessner pártja, a Colorado az időről időre
megrendezett látszatválasztásokon elsöprő győzelmet szerzett. A
párttagság nélkülözhetetlen volt például egyetemi felvételihez, jó
álláshoz, a gyors hivatali előmenetelhez. 24 földbirtokos familia
mellett a külföldi tőkebefektetők voltak a rendszer haszonélvezői. A
négy és fél magyarországnyi Paraguaynak alig négy millió lakosa van,
mégis 300 ezer parasztcsaládnak nem jutott földtulajdon. A lakosság
40 százaléka írástudatlan, 30 százalék munkanélküli. Stroessner
számára presztizskérdés volt a brazil-paraguayi határon épült
hatalmas vizierőmű, amely csak kevesek számára hozott áldást, az
ország azonban eladósodott a monstre-beruházásban.
1967 óta ugyan létezhettek ellenzéki pártok, de esélyük sem volt
a megerősödésre. Mostanában már akadtak bátortalan tiltakozó
megmozdulások, s megalakították a Nemzeti Megegyezés elnevezésű
tömörülést. A választásokon azonban a pártok csak külön-külön
indulhattak, a törvény tiltotta szövetkezésüket.
Ez a választási törvény pedig érvényben van most is, amikor
Rodriguez, demokratizálási igéreteinek bizonyítására, május elsejére
kiírta az általános választásokat. A siettetett szavazás ellen
rögtön tiltakozott az ellenzék, mondván, az időzítés éppenhogy a
rezsim életben tartását szolgálja. Az ellenzék túlságosan
megosztott, a februári puccs óta kevés volt az idő tömegbázisuk
kialakításához. A kormányzó Colorado pártot és az elnöki posztra
pályázó Rodriguezt ugyanakkor a régi feltételek továbbra is segítik.
Például: Stroessner idejében számos prominens ellenzéki nem mert
feliratkozni a választói névjegyzékre, ők most még nem szavazhatnak.
Új választási törvény nélkül nincs valódi demokratizálás,
figyelmeztettek sokan.
A szavazás elhalasztását követelő megmozdulások azonban nem
hoztak eredményt. A széttagolt ellenzék így most több jelöltet is
indít, közülük még a legesélyesebb az 53 éves Domingo Laíno ügyvéd,
az Autentikus Liberális Párt elnöke, a Nemzeti Megegyezés szóvivője.
A bojkottjavaslatokat az ellenzékiek végül elvetették, mondván, ha
reménytelennek látszik is a győzelem, mégsem lehet kizárni.
Mindenképpen ki kell viszont használni a lehetőséget az ellenzéki
álláspontok népszerűsítésére. Az első valódi választásra így csak
1993-ban számítanak. A most 64 éves Rodriguez állítólag akkor már
nem kíván indulni. Persze, ha győz a mostani voksoláson, addig még
meg is gondolhatja magát. +++
1989. április 20., csütörtök 11:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|