|
|
|
|
Válság vagy tavasz
|
Szinte mindenütt válságról beszélnek. Általános az értelmiség és az ifjúság körében a válsághangulat. Fokozottan jellemző ez a reformközgazdászok munkáira. Ezelőtt jó három évvel már azt vitatták, hogy fél évig vagy esetleg egyig lehet elodázni a válság kitörését, tehát sietni kell a reformokkal. Ugyanazok az emberek ma is ugyanazokat a határidőket jósolják, az nem zavarja őket, hogy elmúlt közben három esztendő és nem következett be az összeomlás. Ez a válsághangulat nem volna nagy baj, ha a tettekre ösztönözne, de sajnos a gazdasági problémák megoldása érdekében nagyon kevés és az is nagyon lassan történik. A gazdasági reformok egyre jobban elmaradnak a politikai fejlődés üteme mögött. alc. Tetteket sürget a válsághelyzet Ha magam is úgy látom, hogy a válsághangulat tettekre sürget, miért tiltakozom ellene? Azért, mert úgy érzem, leszerel, kishitűvé tesz. Márpedig a jelentős társadalmi változásokra, mind a politikaira, mind a gazdaságiakra csak optimista hangulatban kerülhet sor. A politikai és a gazdasági fejlődés feltétele az optimizmus. Ahogy a megalapozatlan optimizmus kalandokba visz, a megalapozott a reformok igazi motorja lehet. A válságot elsősorban az eladósodottságunkkal magyarázzák. Az adósságunk valóban nagy terhet jelent és fog jelenteni a belátható jövőben is. Ugyanakkor az eladósodottságunk a reformok fő garanciája. Ennek nagy nyomása nélkül aligha lehetett volna a hatalmat a reformoknak megnyerni. A reformok legfőbb garanciája, hogy nem lehet tovább halogatni azokat, mert nincs további hitelforrás erre a célra. Ha az eladósodottság az már válság, akkor az egész világgazdaság félperifériái, a világgazdaság második vonalába tartozó országok mind válságban vannak. Áll ez nemcsak a szocialista országokra, hanem még sokkal inkább a latin-amerikaiakra. Ma a fejlett országok bankjainak 1.600 milliárd dollár olyan hitelük van, aminek a törlesztése jelenleg nem reális feladat. Mi ezek között a nagyon eladósodottak, de egyúttal a legkevésbé reménytelenek közé tartozunk. Mi aligha leszünk azok, akikkel szemben a fizetésképtelenséget érvényesíteni fogják, ha azt látják, hogy a gazdasági reformok útját járjuk. Az a kényszer, hogy a hitelezőink reformokat kívánnak, inkább garancia, tehát előny, mint hátrány. (folyt.)
1989. április 20., csütörtök 14:52
|
Vissza »
|
|
Válság vagy tavasz 2.
|
Az eladósodottságunk szerénységet és reformerséget követel meg, ami a mi esetünkben soha nem indokolatlan. Azt is általánosan hangsúlyozzák, hogy a gazdasági válság bármikor politikai válságba csaphat át. Szinte általános véleménynek számít, hogy a gazdasági nehézségek politikai válságot szülnek. A tények azonban nem ezt bizonyítják. Ha a helyzet elviselhető, akkor a politikai válság, a politikai feszültség éppen a gazdasági eredmények következménye. Ez olyan abszurdnak tűnő állítás, hogy idéznem kell a legújabb példákat: alc. Rossz kormányzat - jó gazdaság - Dél-Korea az utóbbi tizenöt évben a világ legdinamikusabban növekvő országa, mégis politikai válságban van. A hozzá képest stagnáló szomszédai politikailag sokkal stabilabbak, ha a stabilitást a csenddel mérjük. Az utóbbi években még szakmai körökben is Törökországra hivatkoznak, mint sikerorszára. Gyorsan fejlődik a gazdaság és demokratizálódik a politikai struktúra. Erre mit mond a török közvélemény: soha még ilyen rossz kormányzat nem volt. Ugyanis előtte egyetlen kormányzattal sem fordult elő az, hogy a választásokon csak a szavazatok ötödét kapja. - Latin-Amerika minden országa nálunk sokkal mélyebb válságban van. Ha rangsoroljuk a térség országait, feltétlenül Venezuela áll a legjobban, mégis ott robbantak ki véres zavargások. - Spanyolországra is mint pozitív példára szoktak hivatkozni. Aki ismeri az ottani viszonyokat, nemigen cserélne velük. Sokat tanulhatunk tőlük, de az ő sikereik nem tették a vezető politikai pártot népszerűvé. Ne tévesszük tehát szem elől, hogy az elégedetlenség soha nem a reménytelen helyzetből fakad, hanem sokkal inkább abból, hogy a közvélemény a reálisnál is sokkal többet tart elérhetőnek. Ahogy az eladósodottság, úgy az elégedetlenkedő értelmiség és ifjúság is sokkal inkább garanciája, mint akadálya a reformfolyamatnak. Itt nincs mód arra, hogy az optimizmusom minden tényezőjét felsoroljam, meg kell elégednem azzal, hogy a lényeget hangsúlyozom: Csak a vezetés tehető felelőssé a gazdasági nehézségek miatt az olyan országban, ahol a lakosság nagy többsége a nehezülő gazdasági helyzetre több munkával reagál. (folyt.)
1989. április 20., csütörtök 15:00
|
Vissza »
|
|
Válság vagy tavasz 3.
|
A mi népünk ezt tette az elmúlt évtized során. Márpedig az a nép, amelyik hajlandó az igényei kielégítése érdekében dolgozni, nem lehet megoldhatatlan válságban. Ebben a helyzetben a vezetésnek csak az a feladata, hogy alkalmat adjon a több és jobb munkára. Ezt kell most már egyre sürgetőbben számonkérni tőle. A magyar nép még történelme során soha nem volt kedvezőbb helyzet előtt. Ha a szorgalmas munkája mellett ezt elhiszi, felismeri, akkor megteheti ezer éves történelmének legnagyobb társadalmi és gazdasági fordulatát. Az elmúlt negyven évben azt akarták elhitetni velünk, hogy kényelmesen és harc nélkül is rövid idő alatt akár túl is lehet haladni a legfejlettebb tőkés országokat, most viszont bízzunk magunkban, hogy az eddiginél sokkal többre vagyunk képesek. Ahhoz, hogy ezt be is bizonyítsuk, nem szabad hitelt adni a válsághangulatnak. (MTI-Press)
1989. április 20., csütörtök 15:02
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|