|
|
 |
|
 |
Válság vagy tavasz
|
Szinte mindenütt válságról beszélnek. Általános az értelmiség és
az ifjúság körében a válsághangulat. Fokozottan jellemző ez a
reformközgazdászok munkáira. Ezelőtt jó három évvel már azt
vitatták, hogy fél évig vagy esetleg egyig lehet elodázni a válság
kitörését, tehát sietni kell a reformokkal. Ugyanazok az emberek ma
is ugyanazokat a határidőket jósolják, az nem zavarja őket, hogy
elmúlt közben három esztendő és nem következett be az összeomlás. Ez
a válsághangulat nem volna nagy baj, ha a tettekre ösztönözne, de
sajnos a gazdasági problémák megoldása érdekében nagyon kevés és az
is nagyon lassan történik. A gazdasági reformok egyre jobban
elmaradnak a politikai fejlődés üteme mögött.
alc. Tetteket sürget a válsághelyzet
Ha magam is úgy látom, hogy a válsághangulat tettekre sürget,
miért tiltakozom ellene? Azért, mert úgy érzem, leszerel, kishitűvé
tesz. Márpedig a jelentős társadalmi változásokra, mind a
politikaira, mind a gazdaságiakra csak optimista hangulatban
kerülhet sor. A politikai és a gazdasági fejlődés feltétele az
optimizmus. Ahogy a megalapozatlan optimizmus kalandokba visz, a
megalapozott a reformok igazi motorja lehet.
A válságot elsősorban az eladósodottságunkkal magyarázzák. Az
adósságunk valóban nagy terhet jelent és fog jelenteni a belátható
jövőben is. Ugyanakkor az eladósodottságunk a reformok fő
garanciája. Ennek nagy nyomása nélkül aligha lehetett volna a
hatalmat a reformoknak megnyerni. A reformok legfőbb garanciája,
hogy nem lehet tovább halogatni azokat, mert nincs további
hitelforrás erre a célra. Ha az eladósodottság az már válság, akkor
az egész világgazdaság félperifériái, a világgazdaság második
vonalába tartozó országok mind válságban vannak. Áll ez nemcsak a
szocialista országokra, hanem még sokkal inkább a
latin-amerikaiakra. Ma a fejlett országok bankjainak 1.600 milliárd
dollár olyan hitelük van, aminek a törlesztése jelenleg nem reális
feladat. Mi ezek között a nagyon eladósodottak, de egyúttal a
legkevésbé reménytelenek közé tartozunk. Mi aligha leszünk azok,
akikkel szemben a fizetésképtelenséget érvényesíteni fogják, ha azt
látják, hogy a gazdasági reformok útját járjuk. Az a kényszer, hogy
a hitelezőink reformokat kívánnak, inkább garancia, tehát előny,
mint hátrány. (folyt.)
1989. április 20., csütörtök 14:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|