|
|
|
|
Forint leértékelés
|
München, 1989. április 19. (SZER, Mérlegen) - A múlt hét közepén jelentette be a budapesti kormány, hogy a magyar pénznem 6 százalékos leértékelése vált szükségessé - alig három héttel a forint előző, 5 százalékos devalvációját követően. Ez a két lépés egy körülbelül három évvel ezelőtt megindult folyamatba illeszkedik. A forint mind rohamosabbá váló elértéktelenítése megy végbe. Az okokat és a következményeket Vadász János vizsgálja. Felolvassuk írását: "1986 tavaszán, tehát most három éve indult meg a forint devalvációk sorozata. A márciusi lépés volt a hatodik, három hétre rá a múlt heti intézkedés a hetedik. Három éven belül körülbelül 50 százalékkal csökkentették a magyar pénznem hivatalos árfolyamát a konvertibilis valutákhoz képest. Ez átlagos devalváció, hiszen egyes nyugati pénznemekhez, például a márkához képest ennél is nagyobb arányú a forint értéksüllyedése. A hét sorozatosan bekövetkező leértékelés azt jelzi, hogy a hivatalos gazdaságpolitika jellegzetes, tudatos módszeréről van szó. Feltehetően a súlyos gazdasági nehézségek, válságjelenségek enyhítése érdekében. Más kérdés, hogy valójában milyen következményekkel jár ez a politika. Miért kerülhet sor egy pénznem leértékelésére? Ha egy viszonylag normálisan működő piacgazdaság konvertibilis valutájáról van szó, a leértékelést általában az váltja ki, hogy az illető gazdaságban más gazdaságokhoz képest hosszabb időszakon keresztül felerősödött az infláció, vagyis az illető pénznem vásárlóereje a többihez képest csökkent. Olyan esetekben viszont, amikor az illető gazdaság súlyos fizetési és egyensúlyi nehézségekkel küszködik, nem is beszélve arról, hogy történetesen nem is konvertibilis a pénzneme, a leértékelés az export és idegenforgalmi bevételek mindenáron való növelését célozza, ezzel egy időben az import kiadások mesterséges visszaszorítását is - mondhatni függetlenül attól, hogy az infláció üteme az illető gazdaságban felgyorsult-e vagy sem. Magyarországon - sajnos nagyon jól tudjuk - eliramodóban van az infláció, de ez a körülmény önmagában nem indokolja a sorozatos leértékeléseket, illetve azok mértékét. A forint ugyanis pusztán a hazai vásárlóerő összehasonlítását tekintve még mindig alulértékelt pénznem. Tehát pusztán, az infláció miatt ilyen mérvű leértékelések nem indokoltak. Meghatározó céljuk, hogy rövidtávon növekedjenek az ország valutabevételei, illetve csökkenjenek valutakiadásai, hogy a fizetési mérleg deficitje mérsékelhető és az adósságokból származó törlesztések, kamatok kifizetése teljesíthető legyen. Ebben a politikában a hosszútávra szóló meggondolások nem játszanak szerepet. A forint sorozatos leértékelése tehát jellegzetesen tüneti kezelése a nehézségeknek, ösztönzi a kivitelt, mivel a magyar termékek a leértékelés arányában olcsóbbá, könnyebben értékesíthetővé válnak a világpiacon és korlátozza a behozatalt, hiszen a külföldről importált cikkek megdrágulnak. Várható tehát, hogy a fizetési mérlegben - legalábbis rövidtávra - viszonylag több lesz a bevétel és viszonylag kevesebb a kiadás. A fizetési mérleget annyiban is javíthatja a leértékelés, hogy az olcsóbb, illetve még olcsóbb forint fellendítheti az idegenforgalmat, különösen most, amikor rövidesen kezdetét veszi a turista szezon. Az illetékesek külön szempontja a legutóbbi két leértékelés esetében a lakosság úgynevezett magánimportjának visszaszorítása. Kiderült ugyanis - éppen ez volt a téma a Mérleg múlt heti műsorában -, hogy a hatóságok nem számoltak a tavaly január elsejétől bevezetett világútlevélnek a fizetési mérlegre gyakorolt hatásával. A tavalyi utazások tömegét figyelembe véve pusztán a személyenkénti devizaellátmány kiváltása három évenként körülbelül 4 milliárd dollár értékű valutakiáramlást idéz elő. És természetesen fokozódik a lakosság nyugati árubehozatala is, mivel sokkal többen és gyakrabban utazhatnak emberek Nyugatra, főleg Ausztriába e behozatal lebonyolítására. A magánimport tömeges igénybevételének pedig az az oka, hogy Magyarországon nem működik a piacgazdaság, amely biztosíthatná azt az árubehozatalt, amely iránt társadalmi kereslet mutatkozik. Az idei év kezdetén már érezhető volt a valutakiáramlás erősödése a fizetési mérlegben. Azóta ez a deficit rohamosan fokozódik. A márciusban eszközölt első leértékelés már a magánimportot is célba vette, de ezt az illetékesek szemlátomást nem tekintették elegendőnek. Április 8-án életbe lépett az új vámszabályozás. A részleteiről a múlt héten volt szó, amely összhatásában a magánimport további csökkentését hivatott előidézni. És az illetékesek szerint úgy látszik még ez sem volt elég. A múlt héten bejelentették a második leértékelést is. Ezzel kapcsolatban rendkívül jellemző a kormányfő, Németh Miklós egyik múlt heti nyilatkozata. Mint elmondotta: eredetileg április 17-én kívánták az új vámszabályozást életbe léptetni, a rohamos valutakiáramlás miatt előrehozták a bevezetését. Valóban előrehozták, pontosan nyolc nappal előre. Vajon ezen a nyolc napon múlt az ország fizetőképességének a fenntartása? Úgy látszik, még ezen sem múlt, mindenesetre a forintot közben leértékelték másodszor is, tehát a magánimportot még jobban megdrágították a lakosság számára. Ami a legutóbbi leértékelések hátrányos következményeit illeti, aligha kétséges, hogy meggyorsítják az infláció ütemét. Egy budapesti közgazdász számítása szerint az importtermékek ebből származó megdrágulása 3-4 hónapon belül további 5 százalékkal emeli az átlagos fogyasztói árszínvonalat. Ha helyes a számítása, az infláció üteme a nyár folyamán feltétlenül eléri legalább a 20 százalékot. Amennyiben a behozatal valóban csökken a leértékelések miatt, a lakosság rendelkezésére álló áruválaszték is szűkebb lesz. De függetlenül attól, hogy a leértékelések mennyi lélegzetvételnyi időt biztosítanak a folyó fizetési nehézségek áthidalásában, a fizetési mérleg deficitjének korlátozásában, eléggé egyértelmű, hogy hosszabb távra ez a politika súlyosbítja az ország gazdasági helyzetét, mert rendkívül megnehezíti a kedvezőtlen hazai termelési és termékszerkezet gyökeres átalakítását, ami nélkül nem képzelhető el tartós kibontakozás, és ezen belül a fizetési helyzet tartós megerősítése sem. A forint sorozatos leértékelése ugyanis annyira megdrágítja a behozatalt, hogy elriasztja a vállalatokat azon szerkezet átalakító beruházásoktól, rekonstrukcióktól, amelyek megvalósításához jelentős nyugati import szükséges. Továbbá: a forint mesterséges olcsóbbítása következtében teljesen hamis illúziók keletkeznek a vállalatok körében - a központi illetékesekről nem is beszélve. Minél nagyobb mértékben devalválják a forintot, annál igazolhatóbbá válik az a tévhit, hogy egyes, valójában reménytelenül beteg ágazatokat mégsem indokolt leépíteni, felszámolni, hiszen termékeik hazai előállítása olcsóbb, mint az illető termékek importból való biztosítása - legalábbis a forint ismételt leértékeléséig gondoskodnak arról, hogy olcsóbbnak látszik. Más szóval: a sorozatosan leértékelt forint gazdaságos színben tüntet fel olyan tevékenységeket, amelyek valójában gazdaságtalanok és felszámolásuk lenne szüksége. A végső következmény az, hogy a beruházási erőforrások koncentrálása az új ágazatok és termékek javára lehetetlenné válik, mivel a források jelentős része továbbra is lekötve marad az életképtelen tevékenységek körében, lekötve tartja őket az olcsó forint illúziója. Beláthatatlanok ennek a rövidlátó politikának a káros távlati következményei. +++
1989. április 19., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. április 19. Az EKA Sólyom Lászlót és Tölgyessy Pétert jelöli a Nemzeti kerekasztal tárgyalásainak előkészítőiül. Az MSZMP részéről ennek a bizottságnak tagjai: Forgács Imre, György István, és Tóth András voltak."
III/III jelentés FKgP tagtoborzóról Csongrád egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Lázár Ilona vagyok, V. kerület, Stollár Béla u. 12/c. Március 2-án föladtam az önök címére légipostán egy levelet, melyet Lángh Júliának címeztem... (MEGSZAKAD, ÚJRA JELENTKEZIK) ...és amelyben megköszöntem az önök nagyon jó műsorát és az összes munkatársának jó egészséget kívántam. Valószínűleg azért nem érkezett meg a levél, mert egy 20 schillingest beletettem válasz-bélyegre. Azt szeretném, hogy ha lenne olyan kedves vagy megírni, vagy üzenetben... hogy február 2-án kiadtak egy érrendszei betegségre való gyógyszert, és ez nagyon fontos lenne édesanyámnak, de a nevét nem tudom. Ha lennének szívesek megüzenni Helén névre, vagy pedig ha a nyáron kimegyek, akkor visszaküldöm a bélyegpénzt."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|