|
|
|
|
Samir budapesti útjának háttere
|
Köln, 1989. április 18. (Deutschlandfunk, Esti krónika) - Samir izraeli kormányfő meglepetésszerű budapesti látogatása voltaképpen már esedékes volt. Meglepőnek azért nyilvánítják, mert a nyugati közvélemény figyelme hónapok óta a Jordán folyótól nyugatra lévő területek eseményeire összpontosul. Eközben feledésbe merült, hogy Izrael diplomáciája más országokat is ismer az arab világon, az Európai Közösségen és az Egyesült Államokon kívül. Pontosan Kelet- és Közép-Európában élénk egy fél esztendő óta az izraeliek diplomáciai aktivitása. A diplomáciai kapcsolatok felvétele Magyarországgal küszöbön áll. S a jeruzsálemi vezetés a lengyelekkel folyó megbeszélésekben is jó úton van a kapcsolat megteremtése ügyében. Köztudott, hogy Bukarest fenntartotta kapcsolatát Izraellel. Moszkva maga még tekintettel van közel-keleti szövetségeseire, akik rossz néven vennék a Szovjetuniótól a diplomáciai viszony létrehozását Izraellel. A zsidó állam csendes, vagy mondjuk inkább eddig észre nem vett keleti aktivitásának több célja van. A Szovjetunióban még legalább kétmillió zsidó polgár él, aki szeretne kiutazni, ha nem is okvetlenül Izraelbe. A Szovjetunióból februárban távozott 2.500 zsidó polgár közül csak 308 ment Izraelbe. De minél több európai zsidónak ad helyet Izrael, minél többen vándorolhatnak ki oda, annál jobban enyhíthető az ottani polarizálódás, ami megfigyelhető az orientális zsidóság és az Európából származó izraeli lakosok között. Ez viszont pontosan ott jelentős. Az orientális zsidók nem hajlanak kompromisszumokra a mohamedánok és természetesen a PFSZ organizációja irányában. S ha keletről származó zsidók száma növekszik Izraelben, akkor az ottani politika radikális áramlatai erősödnek. Célja, s parancsa az izraeli politikának a külországi zsidóság támogatása is. Kelet-európai viszonylatban Budapesten van a legnagyobb zsidó hitközség. Mi sem természetesebb hát, mint hogy Magyarországgal fűzik szorosra a kapcsolatokat. De hasonló az izraeliek törekvése Lengyelország felé is. A vallási ügyekben illetékes lengyel miniszter csak néhány nappal ezelőtt tért vissza Varsóba izraeli látogatásáról. Ottani hivatali kollégáját viszontlátogatásra hívta meg Lengyelországba, ifjúsági delegációk találkozását akarják előkészíteni. További szempont Izrael fáradozásaiban; megmutatni a nyugati szövetségeseknek a ragaszkodást, a diplomáciai kapcsolatok univerzális voltának elvéhez. Az erőkifejtés Kelet-és Közép- Európában tehermentesíti Izraelt. Mert a nyugati tömegtájékoztatásban napról-napra regisztrálják az Izrael által megszállt területeken történő haláleseteket, a sebesülteket és a palesztinokat sújtó letartóztatásokat, viszont kevesebb fontosságot tulajdonítanak a szomszédos Libanonban jóval több áldozatot követelő harcoknak. Példa Bejrút, ahol a szírek nehéz tüzérséget vetnek be a keresztények lakta városrészek elleni támadásokba, s még csak nem is ütköznek bírálatba. Izrael Kelet-európai diplomáciai offenzívájának természetesen Kedvez ez a helyzet. A glasznoszty és a peresztrojka segít. Olyan országok, mint Magyarország és Lengyelország, melyek felfigyeltek az idők szavára, elismerték a követelményeket, úgy látszik a diplomáciában is inkább hajlanak a pragmatikus magatartásra, minthogy az ideológia szerint igazodjanak. Nem zárkóznak el, nincsenek gátlásaik, fogadják az izraeli politikusokat. Ezzel szemben még elutasító állásponthoz ragaszkodik az NDK és Csehszlovákia. A Szovjetunió él az Izraellel kínálkozó megbeszélések lehetőségével és a lehetőségek kiépítésével, Már csak ezen az úton haladva válhat Moszkva egyenértékű partnerré Washington mellett a Közel-Keleten, ahol eddig inkább csak fegyverszállítója a radikálisoknak. Így nézve azt mondhatnánk, hogy kéz kezet mos. Csak az amerikai kéz nem mozdul meg. Az új washingtoni adminisztráció még tétlen. +++
1989. április 18., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|