|
|
|
|
Washingtoni vendégjárás - Közel-keleti távlatok (2. rész)
|
Samir azonban erre sem hajlandó, s most, miután végül is sikeresnek minősítheti amerikai útját, még kevésbé képzelhető el, hogy - legalábbis ebben a vonatkozásban - engedékenyebbé válik. Aligha járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy nehéz szívvel utazott ,,bemutatkozni,, a régi, de új pozícióba került ismerősöknek. Hiszen már a Reagan-adminisztráció is ,,nyitott,, az arabok (és palesztinok) irányába, Bush pedig nem hagyott kétséget afelől, hogy tovább kíván lépni ezen az úton. Így hát, amikor Bush és Baker biztosították, nem kell tartania a kapcsolatok - úgymond - lazításától, a barátság a régi, s attól sem kell félnie, hogy a ,,nagy szövetséges,, kedve és meggyőződése ellenére való lépésekre kényszeríti, Samir megnyugodott, s még annak fejtegetésétől sem riadt vissza, hogy nehezményezze a PFSZ-nek amerikai részről történt de facto elismerését, a szervezet vezetőivel folytatott párbeszédet. A kibontakozáshoz tehát a washingtoni vendégjárás nem segített közelebb, legfeljebb annyiban, hogy a nemzetközi rendezés gondolatát nem veti el senki, s természetesen elfogadják a két nagyhatalom, pontosabban a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának a részvételét. Mindennek ellenére még nem beszélhetünk áttekinthető és körülhatárolt washingtoni közel-keleti koncepcióról. Ugyanakkor - mintegy példaként - ismét hangsúlyt kapott, nyilván az évforduló ürügyén, Camp David tanulságainak felidézése. Márciusban volt ugyanis tíz esztendeje, hogy Menahem Begin, akkori izraeli kormányfő, Anvar Szadat, hajdani egyiptomi elnök kezet fogott, amely kézfogást, látványos kézrátétellel erősítette meg az amerikai elnök, Jimmy Carter. Sokat változott azóta a megállapodás megítélése. Egyiptom is gyakorlatilag ,,visszatért,, az arab világba, s Kairóban is újra ,,otthon,, van Arafat. Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le az évfordulóból, annyit bízvást megemlíthetünk: a lehetőségre szolgál bizonyítékkal. Kölcsönös jószándék esetében sor kerülhet zsidók és arabok kézfogására. Még akkor is, ha ezúttal ezek az arabok palesztinok. A lecke Tel Avivé most. A megoldás pedig, minden bizonnyal, még várat magára. +++ Thurzó Tibor (MTI-PRESS)
1989. április 17., hétfő 14:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|