Rendszerváltás és az MTI

	Az SZDSZ tanácsának nyilatkozata (1. rész) (OS)
Budapest, 1989. április 17., hétfő - A Szabad Demokraták Szövetsége az alábbi nyilakozatot juttatta el az OS-hez: Ugyanazok, akik egy évvel ezelőtt azt mondták, hogy Magyarországnak nincs szüksége többpártrendszerre, ma azt mondják: ők a kezdeményezői. Ugyancsak, akik egy éve azt mondták, hogy a hanyatló gazdaságnak a politikai megújulás lendülete kedvezne, ma azt mondják: túl gyors a politikai lendület a gazdasági hanyatlás megfékezéséhez. Nem lehet eldönteni: a szavak változása minek is tudható be. Annak-e, hogy a saját erejére talált társadalom széttörte az egypártrendszer korlátait, vagy pedig annak, hogy a pártállam szavakat áldoz az intézményes változások késleltetése kedvéért. Akár így van, akár úgy: nyílt politikai küzdelem zajlik, s ha felül kerekedne is a hatalommegosztás, és a piacgazdaság új intézményrendszere, annak is meg volnának a költségei, amelyeket a győztes társadalomnak kellene megfizetnie, nemcsak a politikai-gazdasági szerkezetváltás elsikkkasztása költséges mulatság, amit ma a vesztes társadalommal fizettetnek ki. Ugyanazok, akik egy évvel ezelőtt a romló közhangulatot világútlevél adományozásával, a vámrendelkezések liberalizálásával, a nyilvánosság bővítésével kívánták javítani, ma szigorú vámrendeletekkel bünteik a lakosságot, ha utazik és vásárol, megdorgálják a sajtót, ha él a szabadságával és megsarcolják az újságolvasót a lapok árának emelésével. Amikor ugyanazok döbbennek rá a politikai hangulat javításának gazdasági következményeire, akik az intézkedéseket foganatosították, nem lehet eldönteni, hogy az össze nem hangolt rendelkezésekben mennyi a szándékos manipuláció és mennyi a szakmai hozzá nem értés. Akár több a kormányzati ügyefogyottság és kevesebb a manipulációs szándék, akár fordítva, a hangulatjavító intézkedések költségeit a társadalom különböző rétegei viszonylag alternatívan fizetik meg, hisz vannak, akik utazhatnak, vásárolhatnak, olvashatnak és vannak, akiknek efféle örömre és befektetésre még csak esélyük sincs. Ám az ő helyzetükön amúgy sem a hangulatjavító intézkedések segítenek. Hanem az elodázhatatlan reformok. Ezért elrontott szociálpolitikai reformrendeletek - ha a kormányzat jószántából vissza nem vonja -, a társadalom megtorolja. Árát kifizetni ugyanis nem tudja. És nem nézi tovább tétlenül, hogy a gyógyszerellátás javítása címén még betegebbé teszi a patikában a sorbanállókat, az útadó kivetésénél figyelmen kívül hagyják, hogy az üzemanyag árába már többször beleszámították az útépítési költségeket, díjfizetésre méltó autópályákat még egyszer sem építettek. (folyt. köv.) 1989. április 17., hétfő 15:41
Vissza » Folytatásokkal »