|
|
 |
|
 |
Kommentár a parlament munkájáról
|
München, 1989. szeptember 27. (SZER, Magyar híradó) - Hamburger
Mihály kommentárja azt igyekszik felderíteni, vajon milyen rugók
mozgatják a képviselők többségét, azaz a kommunista párt tagjait, és
ez most miben mutatkozott meg.
- A parlament, a kormány, sőt még a parlament csekélyszámú
ellenzéki képviselője is mind-mind önmagukat ünneplik. A kormány
hivatalos lapja, a Magyar Hírlap történelmi ülésszakról
vezércikkezik.
Az ellenzéki képviselők szerint velük a rég eltemetett
demokrácia jutott vissza a parlamentbe. Németh Miklós miniszterelnök
pedig az MTI munkatársának kijelentette: a kormány és a parlament
együttműködésében helyreállt a parlamentális demokrácia.
Vajon igazolja-e ezt a derülátást a parlament ülésének első két
napja? Tényleg visszaszerzi-e a parlament az ország bizalmát? A
kérdések megválaszolásához talán elég Németh Miklós
megnyitóbeszédére és a kérdések megtárgyalásának időzítésére vetni
egy pillantást.
Németh Miklós leszögezte: hiba volt, hogy a kormány és a
parlament olyan kérdések megtárgyalását engedte át az MSZMP-nek és a
kerekasztal többi résztvevőjének, amelyek az ő hatáskörébe
tartoznak. A megtárgyalandó kérdések sorrendjének az
összeállításával viszont a parlament azt a látszatot kelti, mintha
szembeszegült volna a hatalmi párttal.
A parlament önálló fellépését az látszik igazolni, hogy az
október 17-ikén kezdődő ülésszakra halasztotta mindazoknak a fontos
kérdéseknek a megtárgyalását, amelyekben megállapodás született a
kerekasztal-tárgyalásokon, és amelyeket a hét elején az MSZMP
Központi Bizottsága is jóváhagyott. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- Kommentár a parlament munkájáról - 1. folyt.
|
Októberre halasztották az alkotmány-módosítást, addig is
konzerválva azt az alkotmányt, amely a párt vezető szerepét rögzíti,
valamint a párttörvény, a választójogi törvény, a köztársasági elnök
megválasztásáról és az alkotmánybíróságról szóló törvény
megvitatását, melyek az oly sokat hangoztatott békés átmenetet és
esélyegyenlőséget hivatottak megteremteni.
Ugyancsak az október 17-iki szakaszra halasztották október
23-ika megünneplésének kérdését.
De gyanús ez a független fellépés. A parlament vajon miért éppen
a halogatással bizonyítja váratlanul felfedezett függetlenségét?
Miért nem úgy, hogy azokban a kérdésekben próbál döntést hozni,
amelyekben a kerekasztal-tárgyalásokon nem egyeztek meg, mint
például a Munkásőrség sorsa, vagy a munkahelyi pártszervezetek
ügyében.
Németh Miklós legutóbbi interjújában erre vonatkozóan van egy
árulkodó mondat: "Nem tudtam megakadályozni, hogy a párt különböző
fórumai konkrét ügyekben a kormányra kötelező határozatot hozzanak".
És hozzáteszi: "így volt ez például a pártszervezetek munkahelyi
működésével kapcsolatban".
A parlament a napirend összeállításával tehát mintha fellázadt
volna a Pozsgay vezetette MSZMP tárgyalóküldöttség lázas siettsége
ellen. De egyúttal fellázadt a legitimitását kétségbe vonó
kerekasztal-tárgyalás ellen is. Sajnos, sokkal valószínűbb -
tisztelet a kivételnek -, hogy óvatos kivárásról van szó. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kommentár a parlament munkájáról - 2. folyt.
|
Mit lehet tudni - látszik mondani a jelenlegi Országgyűlést
meghatározó többség -, mielőbb megtárgyaljuk az útlevél további
leberalizálásáról, a ki- és bevándorlásról szóló törvényt, hiszen
erről nem lesz vita a 6-ikán kezdődő pártkongresszuson, tehát ebből
nem lehet baj. De tanácsos később dönteni a lényeges, gyakorlati
kérdésekben már a lezajlott pártkongresszus kimenetelének
ismeretében, vagyis az október 17-ikén kezdődő ülésszakon. Mert ma
még nem tudják az Országgyűlés kommunista tagjai, hogy mi lesz az
MSZMP-kongresszuson, melyik csoport kerekedik felül. Október 17-ikén
már tudni fogják. Világos tehát, hogy az MSZMP-többségű parlament
nagyonis odafigyel a hatalmon lévő pártra, legfeljebb a korábbi kézi
vezérlést a kivárás váltotta fel. +++
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|