Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › április 16.
1989  1990
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Az SZDSZ közgyűlésének három nyilatkozata

"1. Az SZDSZ közgyűlésének nyilatkozata egy szakértői kormány létrehozásáról. Az SZDSZ szerint nincsenek meg az előrehozott választások és a választók bizalmát élvező bármilyen összetételű koalíciós kormány létrehozásának feltételei. Ugyanakkor ha további egy-másfél évig az MSZMP által megbízott kormány viszi tovább az ország ügyeit, akkor aligha kerülhető el a gazdasági összeomlás."
BBC, Késő esti panoráma:

Az MSZMP vergődése

"Kérdés, mitől rémült meg a párt, mi idézte elő ezt a traumatikus válságot? Talán minden más előtt a nemzetgazdaság siralmas tespedése, melyért legeslegelsősorban a párt ideológiai kötődése, mondhatnám babonás gazdaságpolitikája okolható."

Az MSZMP vergődése

London, 1989. április 16. (BBC, Késő esti panoráma) - A Magyar
Szocialista Munkáspárt vergődése ezen a héten két figyelemre méltó
eseményt hozott: a vezetőségben és elsősorban a Politikai
Bizottságban eszközölt személyi változásokat, valamint tegnap a
kecskeméti reformműhely tanácskozását.
    
    Aki tegnap este, vagy ma délután meghallgatta e heti kerekasztal-
vitánkat, emlékezhet rá, hogy a Politikai Bizottság
személycseréjének a vita egyik résztvevője sem tulajdonított
különösebb jelentőséget. Kétségtelen, Berecz János távozását az
MSZMP legfelső irányító köréből nem könnyezték meg azok, akik
felfogása szerint az 1956-os magyar forradalom nem az 1945-ben
lezárult politikai rend restaurációs kísérlete, vagy a
szovjetellenes nyugati politika sakkhúzása volt, de senki sem
mondhatja, hogy ezzel a személyi változással elgördült az akadály a
forradalom tisztességes történelmi értékelésinek útjából. Még
kevésbé mondanám azt, hogy e személycserék nyomán jelentésen
megváltoztak az erőviszonyok a párt vezető köreiken, s hogy a
reformszárny egyértelműen és véglegesen felülkerekedett.
    
    A kecskeméti tanácskozás igazi jelentősége még nem bontakozhatott
ki, s ha a miniszterelnök és a pártfőtitkár távolléte önmagában nem
is nevezhető sem rosszallásnak, sem közönynek, semmi esetre sem
meglepő, hogy Pozsgay Imre és Nyers Rezső volt a tanácskozás két fő
referense. Vagyis felszínesen, első jeleiből ítélve ez a
tanácskozás sem nevezhető vízválasztónak, az erőviszonyok drámai
eltolódását jelző megnyilatkozásnak, vagy akár csak a reformszárny
toborzási sikerének.
    
    Mindkét esemény aláhúzza azonban azt, amit első szavaimban az MSZMP
vergődésének neveztem, vagyis azt a mély és egyre mélyülő válságot,
amelyben a párt mint lázas beteg hánykolódik és kínnal-keservesen
keresi az enyhülést. E válságnak tünete, hogy a párt olyan szapora
készséggel ad fel korábban görcsösen tartott pozíciókat - például a
társadalmi tulajdon feltétlen szukremáciáját, a megszerzett hatalom
mindenáron való megőrzését, a tömegtájékoztatás fölötti
monopóliumot -, hogy ez a kézség kivált egy korábban oly dölyfösen
magabiztos, önnön csalhatatlanságában püffeszkedő részéről szinte
már a megfutamodással határos.
    
    Kérdés, mitől rémült meg a párt, mi idézte elő ezt a traumatikus
válságot? Talán minden más előtt a nemzetgazdaság siralmas
tespedése, melyért legeslegelsősorban a párt ideológiai kötődése,
mondhatnám babonás gazdaságpolitikája okolható. Ezért mondta
Pozsgay Imre, amikor ma egy hónapja meginterjúvoltam: "Ennek a
válságnak nem gazdasági eredete van. Ennek a válságnak az alapvető
oka az a politikai rendszer, amelyben élünk, amely itt
berendezkedett 1948-49 fordulóján. És bár Magyarország sok
tekintetben meghaladta ennek a politikai rendszernek az
alapintencióit, követelményeit, azért az működik, magába olvasztja,
átpolitizálja a gazdaságot, kioltja a motivációkat, a
mozgatórugókat hatástalanítja, megszünteti a civil társadalmat,
vele az önrendelkezésre képes állampolgárt. Így nem várható
teljesítmény tőle".
    
    Ebben a gazdasági állapotban az sem meglepő, hogy egy 40 éve
uralkodó kormánypárt, amelynek eszmei csődje megjósolható
elkerülhetetlenséggel gazdasági csődhöz vezetett, immár nem is
nagyon bánja, ha felelősségét megoszthatja másokkal. Még akkor sem,
ha ez többpártrendszerhez, vagyis igazi demokráciához vezet.
    
    De ne legyünk cinikusak. Van az MSZMP-nek nagyon sok tagja, aki bár
a reformszárnyhoz nem sorolható, bár politikai ítéleteiben nem
Pozsgay könyörtelen sarkosságával fogalmaz, mégis valóan kész
levonni a következtetéseket és belátni, hogy a 40 éven át követett
módszereknek befellegzett, s a jelen helyzet új politikai modellt
követel. Erről például Barabás János, a budapesti párbizottság
titkára így beszélt:
"Ha azt kérdezi, hogy végül is bizonyos ideológiai hagyaték, vagy
az ideológiai hagyaték bizonyos szeletének az elhagyását jelenti az
a tény, hogy az MSZMP nem kíván akár az alkotmány felfüggesztése,
vagy hatályon kívül helyezése útján járni annak érdekében, hogy a
hatalmát megőrizze, akkor azt kell mondanom, hogy az ideológiai,
hagyatéknak ezt az elemét készséggel elvetjük".
    
    A válsághangulatnak, az elbátortalanodásnak legalább a párt
fundamentalista - mondjuk meg -, reakciós oldalán még egy oka van:
megrendült a bizalom a Gorbacsov vezette Szovjetunió szándékaiban.
    
    Nem került-e a pártortodoxia tűz és víz, a bátorodó, artikulálódó,
mind többektől támogatott politikai ellenzék tüze és egy befelé
forduló, otthon is lassacskán liberalizálni akaró szovjet vezetőség
közönyének hidegvize közé? Más szóval számíthat-e Magyarországon a
reakció 1849 és 1956 után harmadszor is orosz katonai
beavatkozásra? Pozsgay Imre szavaiból az derül ki, hogy aligha:
"A Szovjetunió reformelkötelezettségű ország lett, éppen azért,
mert nem kisebb bajokkal küszködik, mint a környezetében lévő többi
kelet-európai ország. Úgy vélem tehát, hogy a Szovjetunió számára
egy biztonságos közép-európai, kelet-európai kibontakozás, fejlődés
csakis erőforrás és biztatást adó jel lehet, nem pedig
intervencióra okot adó jel. A mai szovjet vezetést én úgy ítélem
meg, hogy ennek teljes mértékben tudatában van, s ezért is
támogatja politikai szándékai szerint például a magyarországi
folyamatokat. Egyébként pedig megismétlem: a Szovjetunió elsősorban
és főként saját peresztrojkájával van elfoglalva, annak összes
ellentmondását meg kell oldania".
    
    De talán mindennél fontosabb az, hogy a párt meghasonlott
önmagával. A párttagok önbizalma jószerével elpárolgott, amint
Barabás János őszintén és tömören kifejezte:
"Azt kell mondanom, hogy a párttagságnak az állapotát, a
cselekvőképességét ma nem tudom túlzottan magasra értékelni. Zavar
van, bizonytalanság és megosztottság".
    
    Ennek velejárója, illetve előidézője az MSZMP eróziója és
korróziója, vagyis azok, akik számára a párttagsági igazolvány
kenyérjegy volt, elhagyogatják a pártot, vagy részvételben,
tagdíjfizetésben passzívvá válnak. Azok, akik azért léptek be, mert
csak itt lehetett politikai vagy közéleti szerepet játszani,
előreláthatóan élnek majd a többpártrendszer nyújtotta
lehetősséggel. - Eddig az erózió.
    
    Ám a monolitikus hatalmi szervezetet jelentő párt számára még
nagyobb veszély a korrózió, vagyis azoknak a párttagoknak a
gondolkodása és tevékenysége, akik nem akarják, hogy egy évszázados
ideológia államvallás gyanánt verje béklyóba egy eleven nemzet
gazdasági, szellemi és társadalmi vitalitását.
    
    Pozsgay Imre március 9-ikén az Országházban tartott
sajtóértekezletén korántsem látta biztosítottnak, hogy az MSZMP a
következő választásig nem fog széthasadni, csak azt a reményt
fejezte ki, hogy ha ez a hasadás bekövetkezik, akkor nem a
progresszió lesz az, amelyik elhagyja a pártot. Tegnap Kecskeméten
visszatért erre a témára. Ezúttal sem tagadta a pártszakadás
lehetőségét. Sőt, azt sem, hogy európai szintű politikai kultúrában
ez mégcsak nem is valami apokaliptikus méretű szerencsétlenség. De
ezúttal állást foglalt a szakadás ellen, mert a jelen helyzetben ez
inkább a párt feloszlását jelenthetné. Amikor azonban a szakadás
elkerülésének feltételeit ecsetelte, többé-kevésbé világos lehetett
a reakciós, vagy más szóval fundamentalista szárny számára, hogy az
egység ára a politikai reform.
    
    Ebben a pillanatban nehéz lenne megjósolni, hogy ezt az árat
hajlandók-e megfizetni. Ha viszont nem, akkor övék a felelősség,
akár a szakadásért, akár a szétzüllésért. +++
    


1989. április 16., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

"- Balogh Tibor Szolnok 56, 4o-163: Felvette tegnap az Európa-Európa közvetítést. Amennyiben Ipacs Laura szülei nem tudták rögzíteni, szívesen áll rendelkezésükre. Más: Sokszor néhány perccel előbb vagy később kezdik a filmeket. Ez előre beprogramozott videók esetén nagyon bosszantó, mert vagy az eleje vagy a vége lemarad. Ügyeljenek a pontos kezdésre! Sok a politika, kevés a jó film. Legyen több krimi, akkor többen fogják nézni a műsort. - Meggyes Lászlóné 6o4-522: Tegnap bemondták, hogy Gazdagréten kedvezményesen lehet muskátlit és virágládát venni. Kimentek, de nem találták. Kéri hívják vissza, hogy lehet-e még kapni és hol."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD