|
|
 |
|
 |
Ingyen konyha - 1. folyt.
|
Mert "a nem mind arany ami fénylik" helyzetet dokumentálták.
Akkoriban nem készülhetett még riport Magyarországon sem a Dobozy
utcai átmeneti szállásról, így nevezték szemérmesen a csövesek
hajlékát. A közveszélyes munkakerülőknek, a "kmk-soknak"
nyilvánítottakat tétovázás nélkül vitték legalább 30 napos ingyen
robotra Baracskára, a kukákban a szegéynek guberáltak. Pedig ekkor
kellett volna a szociológiai vizsgálatokban tiltások nélkül
elemezni, hogy kik azok, az utcán téblábolók mire gondolnak a déli
harangszó kondulásakor és a parkokban, tereken zacskókból
falatozgatók, a napköziotthonos menzán kanalazgatók közül mennyien
maradnak éhesek a reggeli, ebéd, vacsora után.
Mi mindig mindenről elkésünk panaszolta a költő, de a címzettek
akkor sem vették komolyan a poétákat, most is hasonlatos a helyzet.
A szaglós nyomor kell, meg a szégyent, hogy évtizedeken át gürcölő
polgárok kényszerüljenek naponta a megalázott sorban toporgásra.
Máris eljön az a pillanat, amikor szegénységi bizonyitványt
osztogatnak és annak birtokában lehet koldulni, csövezni, ingyen
ételhez jutni, de ez utóbbinak lehetősége kiváncsivá tesz. Bárki
odaállhat majd a levesért, vagy nem az inség lesz a feltétel - kell
valamiféle papír arról, hogy nincs, netán nagyon kevés a jövedelme.
Tehát érdem szerint osztogatják az elég meleg, elég sós,
harapni, szürcsölni valót igazolványra? Csak hogy az ilyen
támogatást nem lehet bér, nyugdij, segélypótlék. Különösen nem ha
idősek és gyerekek akarnak, kérnek a kondérból. A sok egyéb
tanulnivaló mellett az sem ártana, de most mindjárt, ha valaki
példákat szolgaian másolgatva elsajátítaná, hogy az éhezésnél nincs
demokratikusabb erő: színre, fajra, korra, vallásra, nemre való
tekintet nélkül kopogtatja a szemet és akik ebből esetleg hasznot
akarnak húzni maguknak - magyarán elsikkasztják az alapanyagok
sűrűjét - ne menekülhessenek a felelősségre vonás elől. +++
1990. április 7., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|