|
|
 |
|
 |
Mit tegyünk Erdélyért?
|
----------------------
Washington, 1990. március 20. (Amerika Hangja, Esti híradó) - A
Magyar Köztársaság tiltakozott Romániánál a Marosvásárhelyen történt
atrocitások miatt. A mikrofonnál kiküldött munkatársunk Skorka Anikó
és Horn Gyula, a Magyar Köztársaság külügyminisztere:
- Miniszter Úr
Az erdélyi magyarság Európa legnagyobb
kisebbsége, akit a legnagyobb támadások érnek. Mit tesz, vagy mit
tervez tenni a magyar kormrány ebben az ügyben?
- December végén, amikor Bukarestben jártam, elsőként a
kollégáim közül, én ott megfogalmaztam, hogy új alapokra kell
helyezni a magyar-román viszonyt. Ennek viszont feltétele az, hogy
egy teljesen új politikára van szükség a magyarsággal kapcsolatban.
Új politikára, amelynek a lényege, hogy maradéktalanul biztosítani
kell a magyarság egyéni és kollektív jogainak a szavatolását
Romániában, helyre kell állítani a Ceausescu-diktatúra által okozott
mérhetetlen pusztulásokat, pusztításokat a kulturális életben, az
oktatás és minden más területen. Biztosítani kell a magyarok
önrendelkezését, beleértve azt is, hogy részt vehessenek a
döntéshozatalban, a politika formálásában és természetesen azt, hogy
teljesen szabaddá tegyék a Magyarország és Románia közötti
érintkezést a nemzetiségek, így a magyarok számára.
Meg kell mondanom, hogy bár ugye a román fél ezzel teljesen
egyetértett, az új vezetés, december vége óta sajnos rendkívül kevés
dolog történt. Igen lassú a folyamat, inkább hátráltatást,
késlekedést tapasztalunk, mintsem cselekvést. És különösen az utóbbi
hetekben rendkívüli módon felerősödtek a nacionalista hangok,
nacionalista törekvések, sőt azt mutatják az események, hogy
fasisztoid jelenségekre is sor került, és ezek csúcsosodtak ki a
tegnapi marosvásárhelyi nagyon véres eseményekben, melynek többek
között Sütő András és mások is áldozatai lettek, már legalábbis úgy,
hogy súlyos sérüléseket szenvedtek. (folyt.)
1990. március 20., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mit tegyünk Erdélyért? - 1. folyt.
|
Mi attól tartunk, hogy ezek tovább folytatódnak, annál is
inkább, mert a hatalom - és ideértve a rendőrséget, a katonaságot -
tétlenül szemlélte az eseményeket, nem avatkozott be, nem védte meg
az állampolgárokat a nacionalista banditákkal szemben. Úgyhogy ebben
a helyzetben mi egyrészt azt tettük, hogy üzenetet intéztünk a román
vezetéshez, és követeltük az azonnali közbelépést, másfelől pedig
fordultunk az ENSZ főtitkárához, Pérez de Cuéllar úrhoz, az ENSZ
Emberi Jogi Bizottságához Genfben és a bécsi záródokumentumot aláíró
34 országhoz. Itt a nemzetközi közvélemény hivatalos tiltakozására
van szükség, hogy ezeket a súlyos incidensek, atrocitások nem
szélesedjenek tovább.
- Miniszter Úr
A neemzetközi közvélemény kellőképpen elítélte
Ceausescut és mindazt, ami az ő szellemében történt, de ez mindeddig
nem bizonyult nagy segítségnek. Mi van akkor, hogyha az ENSZ és a
külföldi közvélemény nem segít? Akkor, mondjuk stratégiailag,
taktikailag mit lép az ön Külügyminisztériuma?
- Én úgy gondolom, hogy ez segít, mert az új Románia, vagy az új
román vezetés nem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetközi közvélemény
nyomását, hiszen ha ezt megteszi, akkor Romániának nagyon keserves
jövője lesz, hiszen nem tudja elfogadni a civilizált világ azt a
vezetést, amely nem akadólyozza meg az ilyen atrocitásokat. Tehát a
román vezetésnek, vagy szélesebben fogalmazva a román népnek is
érdeke, hogy ezek megszűnjenek, és egy kiegyensúlyozott viszony
legyen a nemzetiségekkel, különben súlyos károk keletkeznek az
ország számára. Tehát én úgy ítélem meg, hogy ennek hatása lesz.
Ugyanakkor meggyőződésem szerint további kezdeményezésekre is
szükség van.
- Például? (folyt.)
1990. március 20., kedd
|
Vissza »
|
|
- Mit tegyünk Erdélyért? - 2. folyt.
|
- Például a nemzetiségek, az emberi jogok témájában nem csupán
külügyminiszteri, netán kormányfői találkozókra kell hogy sor
kerüljön, hiszen ez olyan ügy, amely nemcsak napjaink kérdése. Sok
évtizedes maradványt, nagyon súlyos örökséget kell eltakarítani az
útból, és ha végbement a hatalomváltás - márpedig végbe ment itt a
közép-kelet-európai országokban -, ez a hatalomváltás nem lehet
stabil a nacionalizmus talaján, hiszen ismeretes, hogy Szlovákiában
is súlyos gondok vannak. Nem egyszerű az élet, sőt egyre
bonyolultabbál válik Kárpátalján a magyarsággal összefüggésben.
Én tartok attól, hogy másutt is felerősödnek a nacionalista
jelenségek, márpedig Euurópa nem lehet stabil, hogyha
Közép-Európában ilyen helyzet alakult ki.
- Ön azt mondta, hogy esetleg kormányfői találkozóra is sor
kerülhet. Vegyük úgy, hogy március 25-ike vízválasztó. Ez a kormány
búcsút int az irodájának március 25-ikén. Na most, ha ezen a héten
Németh Miklós miniszterelnök nem találkozik a román kormány
vezetőjével, és a következő időszakban nem alakul ki stabil magyar
kormány, vagy folynak a kormányalakítási tárgyalások, akkor ez
hogyan lesz lehetséges?
- Nézze
Hát nem arról van szó, hogy a héten találkozzon a román
kormányfővel, hiszen én már decemberben is megfogalmaztam Petre
Romannak, hogy bármikor szívesen találkozik a kormányfő a román
kollégájával. Mindezideig erre válasz nem érkezett. Én úgy ítélem
meg, hogy bármilyen kormány is kerül március 25-ike után - hiszen
akkor sor kerül a választások második forulóján a koalíciós
tárgyalásokra - hatalomra Magyarországon, az nem a pártpolitikai
érdekek alapján fogja kezelni, és nem is hiszem, hogy erről lenne
szó, hanem az, hogy ez folyamatos feladat. Bármilyen pártállású vagy
összetételű kormány lesz, itt a folyamatosság fennáll. +++
1990. március 20., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|