|
|
 |
|
 |
- Belügyi iratok zárolása - 1. folyt.
|
Ezután megkérdeztük, hogy vonatkozik-e a zárolás a belbiztonsági
szolgálatnak a megyei kapitányságokhoz, illetve a Budapesti
Rendőr-főkapitánysághoz telepített egységeire is. A válasz úgy
hangzott, hogy elvben igen, de gyakorlati lépések nem történtek.
- Az eddigi hivatalos lépéseket hogyan lehetne minősíteni?
Kielégítőek ezek, vagy elmaradnak attól, amit el lehet várni?
- Mindenekelőtt ami magát a zárolást illeti, bizonyos aggályokat
ébreszt bennem. Aggályosnak találom azt, hogy a
Belügyminisztériumnak három napja volt, hogy a saját hatáskörén
belül rendelkezzék azokkal az iratokkal, amelyeket a Katonai
Ügyészségnek már pénteken megítélésem szerint zárolnia kellett
volna, és még aggályosabbnak tűnik, hogy azok az iratok, amelyek a
megyei kapitányságokon voltak tárolva, gyakorlatilag nem kerültek
zárolás alá. Ezekről nem lehet igazán tudni, hogy mi történik. Ezen
túlmenően a vizsgálat részleteibe természetesen nem látok bele és
nem is tudok ezzel kapcsolatban semmi határozottat mondani.
Azt mondanám, hogy - az én megítélésem szerint -, ha egy ilyen
botrány kipattan, és hogyha bebizonyosodott, márpedig ez
bebizonyosodott, hogy bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja áll
fenn, hiszen a dokumentumok, amelyekre mi támaszkodunk, hitelesnek
lettek elismerve, akkor bizony a belbiztonsági szolgálat vezetőjét
nem jelentéstételre kell kötelezni, hanem fel kell függeszteni
állásából. ugyanígy fel kell függeszteni őneki az Állambiztonsági
Szolgálat vezetőjét.
Továbbá azt gondolom, hogy a belügyminiszternek - aki jelen
esetben Horváth István - erkölcsi és politikai kötelessége volna
azonnal benyújtani a lemondását, ha tudott arról a botrányról, amely
a belbiztonsági, azaz az Állambiztonsági Szolgálat kebelében
folytatólagosan zajlott, akkor azért, ha nem tudott róla,
természetesen azért. Nyugati demokráciában ha két repülőgép
összeütközik, a közlekedési miniszter lemond. +++
1990. január 10., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|