|
|
 |
|
 |
- Román-magyar viszony - 1. folyt.
|
Hazatérhetnek, haza akarnak-e térni a menekültek? Kielégíti-e az
erdélyi és a magyarországi magyarság egészét az, ha az új román
hatóság félreállítja a magyarok emberi, állampolgári jogait, jogos
kulturális igényeit kielégítik? Van-e irredentizmus Magyarországon,
van-e Erdélyben?
Ezekről a kérdésekről fejti ki nézeteit a mai Kerekasztal-
társaság. Budapestről dr. Fülöp Mihály, a külügyi intézet
kelet-közép-európai osztályának vezetője, innen Londonból pedig
Helmer Iván, az angol rádió román osztályának munkatársa, valamint
Siklós István, a magyar osztály munkatársa.
Mindenekelőtt talán kezdjük ezzel. A kérdésemmel elsőnek dr.
Fülöp Mihályhoz fordulok:
- A magyar külügyminiszter bukaresti látogatása annak jele-e,
hogy a magyar kormány érzése szerint Románia túljutott a harcokon, a
forradalom sikerrel járt, és az új vezetőség ura a helyzetnek?
- A magyar külügyminiszter látogatása mindenképpen azt
tanúsítja, hogy magyar részről megpróbáljuk megragadni azt a
történelmi pillanatot, amit ez az egészen rendkívüli helyzet
teremtett. A két nemzet, ahogy fogalmazott, végre kibékülhet, hiszen
Romániában a Ceausescu-rendszer évtizedeken keresztül azzal próbálta
fenntartani uralmát, hogy külső, egy esetleges magyar veszélyre
hivatkozott. Most, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált Tőkés
László példája nyomán és különösen az utóbbi napokban, hogy milyen
hatalmas jóindulatú segítség mutatkozott meg Magyarország részéről,
ez az ősi félelemérzet, ez a veszélyérzet teljesen megszűnt román
részről. (folyt.)
1989. december 30., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|