|
|
 |
|
 |
Nemzeti csúcs 2.
|
Tudom, alapvetően örülni kell. Végre, hogy több párt, többféle
érdekképviselet nyíltan vállalhatja nézeteinek, érdekeinek védelmét,
az ezek érvényesítéséért való politikai harcot. S az is természetes,
hogy e politikai harc nem angolkisasszonyok koraesti bájolgása,
hanem érvek és ellenérvek kemény csatája, amiben olykor nemcsak a
páncél horpad, hanem hús is szakad. (csont is törik
).
Ez már FÉLIG Európa. TELJESEN európaivá akkor válhatunk, ha
kitanuljuk a korszerűen civilizált harcmodorokat is. Nem egyszerűen a
fair play alapelveit, hanem a "balhorog" és a letaglózás, a
"jobbegyenes" és a lebunkózás közti különbséget. Hogy az előbbiek
hamarabb kitiltódjanak a ringből.
A hétvégi tanácskozásnak akkor lesz értelme, ha minden résztvevő
felméri: mennyi VALÓS ereje van, s azzal mit és hogyan kíván elérni.
Ebben is létparancs a józanság. Meg abban is, hogy a mégoly fontos
saját érdek, legyen az párté vagy másfajta tömörülésé, nem válhat a
"mindent vagy semmit" próbakövévé, mert akkor az érdekképviselet
egyeztetés helyett zilált tülekedéssé válhat.
Igazából a legtöbbünk azt reméli, hogy a nemzeti csúcstalálkozó
nem olyan kötélhúzás lesz, amelyben a bármely fél a másikat
kibillenti egyensúlyából. Most nem ez a tét. Bizonyos értelemben
pontosan az ellenkezője: olyan finom egyensúlyok kialakítása, amik
olykor egymást erősítve, máskor egymást ellentételezve, de
mindenképpen - biztonságot adnak az ország haladásához. A sok
elméleti óra próba után alighanem a hét végén lesz az első igazi
"gyakorlati foglalkozás" a két összevont tantárgyból, amit
deemokráciának és gazdasági túlélésnek hívnak. S közel a vizsga is.
Történelem tanár úr előre figyelmeztet: bukás esetén nincs
pótvizsga. Csak "korszakismétlés" van, rettenetesen felemelt
tandíjjal. (MTI-Press)
1989. december 7., csütörtök 13:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|