|
|
|
|
Amerikai válasz
|
München, 1989. július 7. (SZER, A mai nap) - Gorbacsov szovjet államelnök a strasbourgi Európa Tanácsban mondott beszédében fegyverzetcsökkentési javaslatokat is tett - mint híreinkből tudhatják -, Bush amerikai elnök ezekre elutasítóan reagált. Következő hírmagyarázatunkban a javaslatot és az elutasítás hátterét világítjuk meg. - Nem teljesen érthető, hogy miért szedte elő a szovjet elnök Strasbourgban azt a korábbi javaslatát, amely szerint Moszkva hajlandó lenne bizonyos egyoldalú csökkentésre európai harctéri nukleáris fegyvertárában, ha a NATO beleegyezik a tárgyalások megkezdésébe, ezeknek a fegyvereknek a teljes leszereléséről. A szovjet pártfőtitkár hangoztatta ugyan, hogy nem törekszik éket verni Amerika és a nyugat-európai NATO-tagállamok közé, és annak a bizonyos nagy európai háznak az építését nem lehet az Egyesült Államok részvétele nélkül elképzelni - említett javaslata azonban szöges ellentétben áll ezzel a kijelentésével. A harctéri atomfegyverek ügye az év elején volt napirenden a NATO-ban és a nyugati védelmi szövetség tagállamai csak hosszú és nehéz vita után voltak képesek megegyezni az egységes álláspontban, ami a következőképpen foglalható össze: a harctéri atomfegyverek csökkentéséről csak akkor kezdenek tárgyalást a Varsói Szerződéssel, ha már megegyeztek a hagyományos fegyverzetű erők kölcsönös csökkentésében, és megkezdődik ennek az egyezménynek a tényleges végrehajtása is. Mint tudjuk, egyelőre még csak a tárgyalások kezdődtek el a hagyományos fegyverekről. A NATO-nak elsősorban stratégiai oka volt arra, hogy így döntsön. A hagyományos fegyverzetű erők terén a Szovjetunió ugyanis olyan arányú számszerű és strukturális előnyben van a NATO-val szemben, amely képessé teszi gyors támadásra. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Amerikai válasz - 1. folyt.
|
Politikailag valószínűtlen egy ilyen támadásnak a bekövetkezése, de a NATO számára túlságosan kockázatos lenne feladni az esetleges keleti támadás megállításához szükséges harci eszközöket. Ezek pedig nem mások, mint a harctéri nukleáris fegyverek. Ebbe a kategóriába tartoznak az atomtöltetű tüzérségi lövedékek, a nukleáris aknák és a harctéri rakétafegyverek, amelyek a tüzérségi lövegekhez hasonlóan egyaránt alkalmasak hagyományos, nukleáris és vegyi töltetű szerkezetek célba juttatására. Gorbacsov Strasbourgban nem említett számokat, de tavaszi ajánlatában 500 nukleáris robbanószerkezet egyoldalú visszavonásáról beszélt. A NATO kimutatása szerint a Varsói Szerződés 10 ezer ilyen harctéri fegyverekkel célbajuttatható nukleáris töltettel rendelkezik, a nyugati szövetségesek nem egészen 5 ezerrel. Ami ezt a fölényt nyomasztóvá teszi, az a harctéri rakéták száma. A Varsói Szerződés három különböző típusú harctéri rakétájából összesen mintegy 1600 van hadrendbe állítva, ennyi a kilövő szerkezetek száma. A NATO-nak összesen 88 Lance-típusú rakétája áll hadrendben Nyugat-Európa területén. Gorbacsov tehát könnyen nagylelkűsködhet, a nyomasztó szovjet fölényen 500 töltet kivonása alig változtat, mert az európai szovjet nukleáris fegyvertárnak csak az öt százalékát teszi ki. Amerikai részről ennek ellenére felfedeztek néhány pozitívumot Gorbacsov beszédében. Bush elnök bejelentette, hogy a harctéri atomfegyverekre vonatkozó NATO-döntés megváltoztatására nem lát okot, de üdvözli a szovjet elnök egyoldalú csökkentési ajánlatát. A Fehér Ház szóvivője közölte, hogy az ajánlat nem lepte meg Washingtont, a NATO pedig az tartotta figyelemre méltónak, hogy Gorbacsov ha közvetve is, de elismerte a harctéri atomfegyverek terén fennálló nyomasztó szovjet fölényt. +++
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|