|
|
 |
|
 |
Sántít a Fideszt ért támadások fő érve
|
München, 1989. június 25. (SZER, Zene-szó) - A június 16-ikai
gyászszertartás úgy zajlott le, ahogy mindenki szerette volna.
Méltósággal teli, incidensek nélkül. Többen ugyan belföldön,
külföldön egyaránt hangosan zsörtölődnek a Hősök terén történtek
miatt, a morgolódás fő célpontja pedig - hogyan is lehetne másként -
a Fidesz. Két okból is. A temetés előestéjén a Fidesz radikális
frakciója és a republikánus kör közös tüntetése, amelyet a budapesti
szovjet nagykövetség előtt rendeztek, valamint Orbán Viktor
választmányi tagnak a Hősök terén elmondott beszéde miatt.
A zajos nemtetszés oka nyilvánvaló. Az említett két esemény máig
tovább élő tabukat támadott, vágóhídra vonszolta az utolsó elaggott
szent teheneket is. Az egyik a szovjet csapatok magyarországi
jelenléte, a másik pedig az úgynevezett létező szocializmus
megreformálhatóságának dogmája.
A Fideszt ért támadások fő érve az volt, hogy a fiatal
demokraták visszaéltek a gyászszertartás kínálta lehetőségekkel, és
politikai tüntetéssé változtatták a kegyeleti aktust. Ez az érvelés
azonban több ponton is sántít. Ugyanis a temetésből nem a Fidesz
csinált demonstrációt.
A maga módján a kormány is tüntetett, amikor a miniszterelnök és
több miniszter képviseletében megjelent a ravatalok mellett.
Tüntetett az Országgyűlés, a Hazafias Népfront, de még a budapesti
rádió is, amikor egész napos közvetítésben számolt be a 16-ikai
eseményekről. Az MSZMP távollétével tüntetett - igaz, őket senki sem
hívta. Tüntetett az ellenzék, hiszen minden pártja, minden csoportja
elküldte koszorúit a Hősök terére. És persze tüntetett az egész
ország, amikor megszólaltak a harangok, a gyárszirénák, az
autódudák, amikor az ablakokban felgyúltak a mécsesek fényei.
Az igaz, hogy a gyászszertartás és a politikai hitvallás némely
gyakorlata között van különbség. Itt azonban ez a különbség
hiányzott. Joggal. (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|