|
|
 |
|
 |
- Temetési nyilatkozatok - 2. folyt.
|
- Azt hiszem, ez egy nagyon méltó esemény, mert azt a saját
történelemmel való kegyetlen leszámolás kíséri, hiszen hány embert
végeztek ki akkor, s hányat vetettek börtönbe? Igen, ez leszámolás a
saját múlttal. Én számoltam azzal, hogy egy szép napon sor kerül
erre. Íróként és a PEN-klub hivatalos képviselőjeként többször
jártam Magyarországon. Egyszer megkérdeztem egy minisztert: meg
tudnak önök egy írót rendszabályozni? Természetesen - volt a válasz
-, de a pillanatnyi győzelemért évszázadokon keresztül gazemberként
állni a történelem előtt? Ezt meg kell fontolni. Én sokat gondoltam
erre a feleletre, különösen most, Nagy Imre rehabilitálásakor.
- Hát kérem szépen, én ennek a folyamatnak nagyon örülök. Habár
nem felejtem el, ki volt Nagy Imre, mégis ez egyszerűen egy emberi
kérdés. Egy ember volt, aki - legalábbis azt hiszem - bizonyos
mértékben becsületesen akarta a végén szolgálni a nemzet érdekét, és
ennek folytán nagyon örülök, hogy ez a probléma megoldódott. Azonban
mindjárt azt is szeretném megmondani, hogy ezzel nem végződött be az
egész probléma, mondjuk az 1956-os probléma, mert van még sok
igazságtalanság és ebben is rendet kell teremteni.
- Maguk a reform képviselői jelentették ki, hogy Nagy Imre
bizonyos értelemben a jelenlegi magyarországi fejlődés jelképes
alakja, és csaknem szenzációnak kell mondani, hogy viszonylag
gyorsan ment végbe ez a fejlődés. A gyász ugyan marad. Nagy Imrét
nem lehet életre kelteni, de úgy látom, hogy a határozott és döntő
irányvonal, amit Pozsgay Imre és sokan mások követnek, tartós
támogatáskra talál, és úgy gondolom, minden elismerésünket és
támogatásunkat megérdemli az a bátorság, józanság és tisztánlátás,
amellyel ezen az úton haladnak. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|