|
|
|
|
Luxembourg 150 éve: egy nép keresi történelmét (1. rész)
|
Brüsszel, 1989. április 16. vasárnap (MTI-PRESS) - Európa, sőt a világ szeme a kis Luxembourgra irányul kedden: a tervek szerint Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök, Anglia, Franciaország, az NSZK, Ausztria, Belgium és Hollandia vezetői tisztelik meg jelenlétükkel a nagyhercegség függetlenségének százötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget.
Nem mindennapi évforduló, nemcsak mert a százötvenedik, hanem mert a múlt kútjába visszatekintő luxembourgiak maguk is felteszik a kérdést: miért éppen ezt a dátumot, a korábbi állam felosztásának évfordulóját ünneplik? S miért azoknak az országoknak a mai vezetői a meghívottak, amelyek ezt a felosztást, ezt a csonkítást elhatározták? Megis: Gilbert Trausch luxembourgi történész, a nemzeti évfordulók megünneplésére alakult kormánybizottság elnöke, aki kedden Jacques Santer miniszterelnök után és Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár előtt beszél majd az ünnepi akadémiai ülésen, az évforduló alkalmából meggyőző tanulmányban fejti ki, miért ez és nem más a függetlenség születésnapja. Hiszen vissza lehetne utalni akár 963-ra is, amikor Lucilinburg, azaz ,,kis vár,, először jelenik meg a térképen, nevet adva a városnak és később az országnak, a kialakuló nagyhercegségnek. Vagy 1443-ra, amikor Jó Fülöp burgundi herceg vallja birodalma szerves részének a folyó fölött magasodó erődítményt, az egész nagyhercegséget. Amely aztán, öröklések és házasságok révén, a Németalföld egyik tartományaként morzsolja az évszázadokat, míg csak Napóleon bukása után a bécsi kongresszus 1815-ben - Orániai Vilmos múlhatatlan waterlooi érdemeit jutalmazandó - meg nem ajándékozza az önálló állami lét örömével. Vagyis Luxembourg 1815-ben kap egy porosz garnizont, Vilmos személye révén pedig perszonál-unióban kötődik az egyesült holland királysághoz, s megindul önálló útján. És hogy mégsem ezt a dátumot érzi magáénak a mai luxembourgi, ezt bizonyítja Trausch professzor szerint többek között az, milyen lanyhán ünnepelték 1815 évfordulóit. Perszonál-unió ide vagy oda, Luxembourgot ugyanis a nagyobb holland királyság egyik kis részeként vitték a beolvasztás felé - egészen Belgium 1830-31-es lázadásáig, amelyhez a luxembourgiak is csatlakoztak. A korabeli nagyhatalmak Londonban kimondják Belgium függetlenségét és Hollandiára és Belgiumra bízzák: egyezzenek meg Luxembourg jövőjéről. Ez azt jelentené, hogy Belgiumnak megfelelő váltságot kellene fizetnie a hollandoknak Luxembourg megtartásáért. (folyt)
1989. április 16., vasárnap 10:20
|
Vissza »
|
|
Luxembourg 150 éve: egy nép keresi történelmét (2. rész)
|
A hollandok másként vélekednek, új offenzívát indítanak, majd a franciák tíznapos hadjárata következik - és az új, a második 1831-es londoni szerződés már úgy intézkedik, hogy Luxembourgot fel kell osztani a két perlekedő fél között. Márpedig a nagyhercegség legnagyobb kiterjedése idején, a XIV. században sem haladta meg a 10 ezer négyzetkilométert, 1659-ben Franciaországnak kell átadnia déli területeit, a bécsi kongresszuson még lefaragtak belőle néhány hegyet-völgyet. Vilmos nem hajlandó osztozkodásra - a garnizonban még majdnem kilenc évig őrködnek katonái, míg a miniország többi része belga fennhatóság alatt éli az életét. Vagyis egyszerre két uralkodója is van majdnem egy évtizeden át a kis országnak: ennek a helyzetnek vet véget az 1839-es londoni kongresszuson végül, egy áprilisi napon Vilmos által is elfogadott szerződés. Belgium most már elismerten megkapja a nagyhercegség franciaajkú területeit - máig is Luxembourg e belga tartomány neve, luxembourgiak lakják, akik, hogy megkülönböztessék magukat szomszédaiktól, nagyhercegségieknek nevezik amazokat. A felosztás fájt, hogyne fájt volna - 175 ezren maradtak mindössze az önálló államban a luxembourgiak. Magmaradt a porosz garnizon, a perszonál-unió, aztán a miniország csatlakozott a német államok vámuniójához, a Zollvereinhez, s együtt fejlődött velük. 1918-ig, Németország világháborús vereségéig tartott ez az együttműködés. 1921-től jött létre a belga-luxembourgi unió, de ma is az NSZK a miniország fő partnere. Mára a Benelux hármas, Hollandiával kiteljesült államszövetségének tagja a kis ország, amelynek 2586 négyzetkilométerén ma 360 ezer ember él - majdnem 25 százalékuk vendégmunkás. Két világháború zúgott még végig a kis országon, de mégis, amit Trausch professzor ,,1839 igazi csodájának,, nevez, valóság: a függetlenség 150 éve. Luxembourg nemcsak keresi - meg is találta történelmét, megbékélt, sőt szövetkezett minden szomszédjával, önálló és sajátos lehetőségeit okosan kihasználó partnerükké vált a gazdasági fellendülésben és a nyugat-európai egység építésében. Ezt ismeri el a keddi ünnepségen a külvilág. +++ Baracs Dénes (Brüsszel) - MTI-PRESS
1989. április 16., vasárnap 10:30
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|