|
|
 |
|
 |
Luxembourg 150 éve: egy nép keresi történelmét (1. rész)
|
Brüsszel, 1989. április 16. vasárnap (MTI-PRESS) - Európa, sőt a világ szeme a kis Luxembourgra irányul kedden: a tervek szerint Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök, Anglia, Franciaország, az NSZK, Ausztria, Belgium és Hollandia vezetői tisztelik meg jelenlétükkel a nagyhercegség függetlenségének százötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget.
Nem mindennapi évforduló, nemcsak mert a százötvenedik, hanem
mert a múlt kútjába visszatekintő luxembourgiak maguk is felteszik a
kérdést: miért éppen ezt a dátumot, a korábbi állam felosztásának
évfordulóját ünneplik? S miért azoknak az országoknak a mai vezetői
a meghívottak, amelyek ezt a felosztást, ezt a csonkítást
elhatározták?
Megis: Gilbert Trausch luxembourgi történész, a nemzeti
évfordulók megünneplésére alakult kormánybizottság elnöke, aki
kedden Jacques Santer miniszterelnök után és Pérez de Cuellar
ENSZ-főtitkár előtt beszél majd az ünnepi akadémiai ülésen, az
évforduló alkalmából meggyőző tanulmányban fejti ki, miért ez és nem
más a függetlenség születésnapja.
Hiszen vissza lehetne utalni akár 963-ra is, amikor Lucilinburg,
azaz ,,kis vár,, először jelenik meg a térképen, nevet adva a
városnak és később az országnak, a kialakuló nagyhercegségnek. Vagy
1443-ra, amikor Jó Fülöp burgundi herceg vallja birodalma szerves
részének a folyó fölött magasodó erődítményt, az egész
nagyhercegséget. Amely aztán, öröklések és házasságok révén, a
Németalföld egyik tartományaként morzsolja az évszázadokat, míg csak
Napóleon bukása után a bécsi kongresszus 1815-ben - Orániai Vilmos
múlhatatlan waterlooi érdemeit jutalmazandó - meg nem ajándékozza az
önálló állami lét örömével. Vagyis Luxembourg 1815-ben kap egy
porosz garnizont, Vilmos személye révén pedig perszonál-unióban
kötődik az egyesült holland királysághoz, s megindul önálló útján.
És hogy mégsem ezt a dátumot érzi magáénak a mai luxembourgi, ezt
bizonyítja Trausch professzor szerint többek között az, milyen
lanyhán ünnepelték 1815 évfordulóit. Perszonál-unió ide vagy oda,
Luxembourgot ugyanis a nagyobb holland királyság egyik kis részeként
vitték a beolvasztás felé - egészen Belgium 1830-31-es lázadásáig,
amelyhez a luxembourgiak is csatlakoztak. A korabeli nagyhatalmak
Londonban kimondják Belgium függetlenségét és Hollandiára és
Belgiumra bízzák: egyezzenek meg Luxembourg jövőjéről. Ez azt
jelentené, hogy Belgiumnak megfelelő váltságot kellene fizetnie a
hollandoknak Luxembourg megtartásáért. (folyt)
1989. április 16., vasárnap 10:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|