|
|
 |
|
 |
- Csoóri Sándor a választásról - 2. folyt.
|
Egy kisebbségnek elveszik a nyelvét, utána elveszik a
szülőföldjét - abban a pillanatban kivégezték ezt a kisebbséget.
Tehát ennek a veszélye éppen akkor mutatkozik meg, amikor a
legnagyobb remény felkínálkozik történelmileg arra, hogy a magyarság
most végre megkapja azokat a jogokat. Úgy tapasztaltam, mindenki,
aki onnét Erdélyből, Romániából jön át, határozottan ki akar állni a
saját jogaiért. A magyarság amilyen levert volt, amilyen félénk
volt, bizonytalan volt - most a félelem mellett is határozott.
- Mi tehát most a teendő Magyarországon? Az, hogy felhívni a
nemzetközi közvéleményt a nyugati kormányokat és hatalmakat arra,
hogy figyeljék az emberi jogok tiszteletben tartását Romániában, az
emberi és a kisebbségi jogokat.
- Tehát, hogyha az elmúlt 30 esztendőben Nyugat nemigen tudta
azt, hogy mi itt az igazi valóság Közép-Európában, Kelet-Európában.
Az elmúlt két esztendő a csendes forradalmak, és a tragikus, véres
forradalmak rádöbbenthették volna az Európa valóságára. Most valóban
segíthetnek azzal - semmi mással, csak azzal segíthetne Nyugat - ha
igazi, tárgyilagos megfigyelőket küldenének be az országba. Mert
azok a tájékoztatási eszközök - ahogyan az előbb mondtam -, azok
teljesen meg tudják őrjíteni a tanulatlan, tájékozatlan tömegeket,
akiket 30-40 évig elzártak mindentől. Akiket most szabadítanak fel,
azokat nem a fegyelmezett tudás fogja irányítani, hanem a vérengző
tudat. És ez a veszély óriási ma Romániában, úgyhogy Nyugat
mindenképpen azzal tud segíteni, hogyha igazi megfigyelőket,
tárgyilagos embereket küld el Romániába és követelik, hogy azok
dirigálhassák ki az ottani eseményt. +++
1990. március 26., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|