|
|
 |
|
 |
- Kerekasztal-beszélgetés - 3. folyt.
|
Én azt hiszem, hogy akkor érdemes erkölcsi megítéléseket
érvényesítenünk, amikor van az embereknek választása, van
alternatívájuk. Kádár egész politikai életének az volt a
vezérmotívuma, hogy neki nem volt választása. Ő úgy állította be
mindig a saját szerepét, hogy ő elfogadott bizonyos rosszakat azért,
hogy nagyobb rosszakat elkerüljön, magát mindig a kisebbik rossz
képviselőjének tüntetvén fel. Ezt sokáig sikerült elhitetnie a
magyar közvéleménnyel. Én ebben őszintén szólva kevésbé hiszek, én
azt gondolom, hogy 1956 októberének utolsó napjaiban, novemberének
első napjaiban voltak alternatívák azon kívül is, amit ő választott.
Noha tudom, hogy kényszer - lelki és politikai kényszer - hatása
alatt.
- Mi erre a reakciója Vass Lászlónak?
- Én nem állítottam és nem is állítanám azt, hogy az erkölcsi
kategóriákat ki kell kapcsolnunk. Sőt: én úgy gondolom, hogy nagyon
komoly feladatunk, hogy értékeket válasszunk és ezeket kövessük. Azt
hiszem, hogy Kádár János 1956-os választásának, választásainak a
megítélése is tartalmazhat igenis erkölcsi és politikai értékeket,
kategóriákat, szempontokat. Csak nagyon nehéz végiggondolni - innen
utólag különösen a mai aktuális politikai hangulat hatásai alatt -
azt, hogy mi történhetett 1956. november 1-ére virradóan, vagy az
előtte lévő nap délutánján. Erről én magam még nem tudok sokat. Én
túl keveset tudok ahhoz, hogy egy ember magatartását meg tudjam
ítélni. Ugyanakkor összességében ezt nem tartom annyira fontosnak az
egész történelmi korszak megítélése szempontjából. Én egyetértek
azzal, hogy Kádár János nevével fémjelzett korszakban valóban az
volt a - sokszor ilyen vállrándítással és kikacsintással érzékeltett
- szempont, hogy talán a sok rossz közül a legkevésbé rosszat, sőt
nagy jóindulattal és népszeretettel a legkevésbé rosszat ajánljuk és
választjuk. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|