|
|
|
|
A Legfelsőbb Bíróság döntése
|
München, 1989. július 6. (SZER, Magyar Híradó) - A Legfelsőbb Bíróság épületében, a Markó utca 16 szám alatt ma délelőtt olyan eseményre került sor, amely éppúgy mérföldköve lesz a modern magyar jogtörténelemnek, mint 1989 június 16-a volt a magyar politikatörténetben. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ugyanis ezekben az órákban a legfelsőbb ügyész által a Nagy Imre és társai ellen 31 évvel ezelőtt lefolytatott perrel kapcsolatos törvényességi óvást tárgyalta. A tárgyalóteremben az érintett családok képviselőin kívül nagyszámú újságíró foglalt helyet. Magának az óvásnak az előadója dr. Czili Gyula volt, aki előbb az 1958-as ítéletet foglalta össze, majd ismertette a legfelsőbb ügyész által aláírt törvényességi óvást. Eközben suttogva, de futótűzként terjedt el a teremben Kádár János halálának híre, a délelőtti szünet alkalmával vált egyébként teljesen nyilvánvalóvá, hogy a teremben aligha akadt egyetlen olyan személy is, aki ne venné biztosra a tárgyalás kimenetelét, vagyis az akkori ítélet megsemmisítését. Az 1958-ban elítéltek késői védelmét - köztük Tildy Zoltánét is - egyébként három ügyvéd látta el, Dornbach Alajos, Róth Miklós és Bánáthy János. Mindhárman kiemelték annak fontosságát, amire egyébként az ügyészi óvás is felhívta a figyelmet. Nevezetesen a bírói függetlenségről van szó, amelynek sem szellemét nem tartotta tiszteletben a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatásköröket összeolvasztó sztálini joggyakorlat, de még alakiságait is lépten-nyomon megsértette. Röviddel 12 óra után aztán ismertették a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának határozatát, amely az 1958-as ítéletekről megállapítja, hogy törvénysértőek voltak, ezért hatályon kívül helyezi őket, a vádlottakat pedig felmenti. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Legfelsőbb Bíróság döntése - 1. folyt.
|
Sok szó esett ma délelőtt arról, hogy a magyar jogállamiság megteremtése céljából nem olyanszerű ígéretekre van szükség, mint az, hogy: soha többé, hanem egy jogi biztosítékok alapján működő rendszer kiépítésére. A Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsának mai döntése mindenesetre hatalmas lépés - ahogy a bevezetőben mondottam - mérföldkő. A mai napon egyébként fény derült még egy sötét titokra: a legendák ellenére, a kivégzési jegyzőköny tanusága szerint az ítéletvégrehajtó 1958. július 16-ikán hajnalban nem más volt, mint Bogár János. Segédei: Schultz Mátyás és Fülöp István. Az ítéletet Nagy Imrén 5 óra 9 perckor hajtották végre, itt a jegyzőkönyv szűkszavúan megjegyzi: a szív megállt 5 óra 16 perckor. +++
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|