|
|
 |
|
 |
Kádár János életútja
|
Köln, 1989. július 6. (Deutschlandfunk) - Életének 77. évében
elhunyt Kádár János, az MSZMP sokéves vezetője. A magyar politikus
életútját és pályafutását egyik munkatársunk a Nyugat nézőpontjából
méltatja.
- A kommunista országokban a karrier legmagasabb lépcsőfokáig
eljutni kétes értékű siker. Aki a sztálini időszakban elvesztette az
egyensúlyt, arra csaknem törvényszerűen a halál várt. Az
áldozatoknak hosszú a sora, Zinovjeven, Kamenyeven, Buharinon,
Radeken át egészen Trockijig és Berijáig vezet, magyar részről Kun
Béla is ide sorolható. A következő nemzedékek története már kevésbé
véres, de tulajdonképpen Hruscsov éppen úgy eltűnt a süllyesztőben,
mint Gomulka, Dubcek vagy Walter Ulbricht. Az egykori kommunista
egyeduralkodók neve igen gyorsan elhalványult, gondoljunk csak
Rákosi Mátyásra, vagy Leonyid Brezsnyevre.
Kádár János sorsa mintha annak a tételnek az ellenkezőjét
bizonyítaná, hogy a forradalom feltartóztathatatlanul elpusztítja
saját szülötteit.
Kádár János az ötvenes években - a vesztőhelyet éppen megúszva
-, ötvenhat novemberében árulóként került a Magyar Szocialista
Munkáspárt élére, és a sztálini diktatúránál is hosszabb ideig, 32
éven át maradt hatalmon.
A közvéleményben kialakult képe ezekben az évtizedekben nagy
változásokon ment át. A forradalmárok hóhérától a nemzeti
közmegegyezés kovácsáig szélesült a profil. Kádár adta ki a jelszót:
aki nincs ellenünk, az velünk van. Ennek a János-királyi tézisnek
köszönhetően a hetvenes évek végétől egészen a nyolcvanas esztendők
derekáig honfitársai körében olyan népszerűségnek örvendett, hogy
egyetlen kommunista vezetőként még a teljesen demokratikus
választásoktól sem kellett volna tartania. 1988-ban azonban
leváltották pártvezetői tisztségéből, és az azóta eltelt idő alatt
tevékenységéről is merőben más kép alakult ki. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kádár János életútja - 1. folyt.
|
Nem mondhatnánk, hogy elfeledve halt meg, de mindenesetre
nimbuszától megfosztva. Politikai szerepének meglehetősen merev
kontúrjai elhomályosultak, mintahogy Kádár maga is a homályból
bukkant elő.
A huszas években kitanulta a szerszámgép-lakatosi szakmát, és
belépett a kommunista pártba. "Barna" fedőnév alatt funkcionárius
lett, és hamarosan megismerkedhetett a Horthy-korszak
Magyarországának börtöneivel. Ezekben az években kötött szoros
barátságot Rajk Lászlóval, akinek 20 esztendővel későbbi
kirakatperét és kivégzését már mint felelős politikus élte meg.
Kádár szerepe e sötét tragédiában mindmáig tisztázatlan, csakúgy
néma csend uralkodik abban a kérdésben is, hogy Rákosi börtönében
valóban kínozták-e őt.
Homály fedi annak okát is, hogy Kádár a népfelkelés drámai
napjai után miért hagyta cserben Nagy Imrét, miért minősítette a
kezdetben dicsőséges forradalomnak kikiáltott 1956 októberét, később
sötét és reakciós ellenforradalomnak.
Kádár János egy életen át vakbuzgó katonaként követte a párt
vélt parancsát, tartotta magát a fegyelemhez, bárki is képviselte a
hatalmat. Moszkva nyomásának valamelyes lazulása után sok gyakorlati
leleményességgel kiépítette az egyensúlyt a merev ideológia és a nép
reális létszükséglete között, és - bár katasztrófális eladósodás
árán - utat nyitott egy szerény politikai és gazdasági csoda számára
a létező szocializmus keretein belül, sőt gyakran közvetítő szerepet
töltött be a Nyugat és a Kelet között.
A Gorbacsov-korszak azonban Kádárnak már épp oly kevéssé
biztosított helyet, mint a Sztálin utáni korszak Rákosinak. Kádár
János világképétől a glasznoszty és peresztrojka már igen távol
esett, attól a jelentől, ahol a munkások újra legálisan
sztrájkolhatnak, és ismét hivatalosan megünnepelhetik március
15-ikét. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kádár János életútja - 2. folyt.
|
Magyarországon gombamódra szaporodnak a különböző pártok és
tömörülések, az életszemléletet pedig messzemenően az egyén
boldogulása határozza meg. Ebben a megváltozott légkörben Kádár
János személye útjában volt Nagy Imre régen esedékes
rehabilitálásának.
Az egykori pártvezető felett eljárt az idő. Csaknem vak
engedelmessége - a láthatatlan hatalommal, a párttal szemben -
személyét egy letünt kor kövületévé tette. Hosszas, makacs
hallgatásával megfosztotta önmagát attól az esélytől, hogy egy
drámai időszak koronatanújaként vonuljon be a történelembe. Kádár
János ezért hozzátartozóin kívül elsősorban a történészek
gyászolják. +++
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|