|
|
|
|
Magyar-román párbeszéd - megnyitó (1. rész)
|
1990. március 19., hétfő - Magyar-román párbeszéd -
Értelmiségiek a történelmi kompromisszumért címmel kétnapos
eszmecsere kezdődött hétfőn Budapesten magyarországi, erdélyi
magyar, illetve román vezető értelmiségiek részvételével. A
történelmi jelentőségű találkozón a többi között részt vesz Ioan
Alexandru költő, a Nemzeti Keresztény Parasztpárt alelnöke, Mircea
Dinescu költő, az Írószövetség elnöke, Dan Petrescu író, Smaranda
Enache, a Maros megyei nemzetmentő front tanácsának osztályvezetője,
Domokos Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Cs.
Gyimesi Éva, a Kolozsvári Egyetem irodalomtörténész tanára, Kányádi
Sándor költő, Pálfalvi Attila ipari miniszterhelyettes, Demény Lajos
oktatási miniszterhelyettes, továbbá Tabajdi Csaba, a
Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium Titkársága
vezetője, Csoóri Sándor költő, Cseres Tibor író, Raffay Ernő
történész, országgyűlési képviselő, Konrád György író, Tamás Gáspár
Miklós filozófus, országgyűlési képviselő.
A rendezvény szervezője, Josef von Ferenczy - a müncheni székhelyű Ferenczy sajtóügynökség vezetője - nyitóbeszédében reményét fejezte ki, hogy a magyar-román értelmiségi párbeszéd egy korszak lezárását, ugyanakkor egy új fejezet kezdetét jelzi. A kelet-európai változásokkal történelmi lehetőség nyílott arra, hogy a problémákról építő jellegű, közvetlen párbeszédet folytathassanak. Azon ritka pillanatok egyikét éli át Kelet-Európa, amikor a népek öröklött görcseit és előítéleteit nem hangos acsarkodással, méltatlan szövetkezéssel, hanem a gondok nyílt megvitatásával oldhatják fel. Az új Európa - amelyhez minden nemzet tartozni kíván - csak a tolerancia és a párbeszéd Európája lehet. E párbeszéd hagyományait a kormányok Helsinki szellemében megtett lépései teremtették meg. Emellett azonban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az értelmiségiek dialógusai. Ezzel kapcsolatban Josef von Ferenczy a mostani tanácskozás egyik fő céljaként jelölte meg annak megalapozását, hogy a román-magyar kapcsolatot mindenkor a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak maradéktalan elismerésére épülő európai normák határozzák meg. Josef von Ferenczy javasolta, hogy a mostani találkozó sikere esetén hozzák létre a magyar-román párbeszéd intézményes keretét, ami lehetővé tenné, hogy a megkezdett tanácskozás szellemében folytatódjék a kapcsolatépítés. A párbeszéd fenntartására létrehozandó szervezet fővédnökévé szeretné megnyerni Horn Gyulát, aki az NDK-menekültek sorsának rendezésével nagy nemzetközi tekintélyt vívott ki. (folyt.köv.)
1990. március 19., hétfő 17:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Magyar-román párbeszéd - megnyitó (2. rész)
|
Horn Gyula külügyminiszter, a rendezvény védnöke a találkozó jelentőségét méltatva hangsúlyozta: az eszmecsere elősegíti a magyar és a román értelmiség európai színvonalú, civilizált párbeszédét. A két nép közötti párbeszéd megteremtése nem öncél; a jelenlegi európai helyzet lehetővé teszi, hogy a két ország új alapokra helyezze kapcsolatrendszerét. Ez egyben nagy felelősséget is ró a két ország kulturális, szellemi életének képviselőire, hiszen megnyílt előttük a lehetőség, hogy a maguk eszközeivel hozzájáruljanak egy új, demokratikus Európa felépítéséhez. Ezzel a történelmi lehetőséggel mindkét országnak élnie kell. Horn Gyula véleménye szerint a megbékélés, az együttműködés alapjainak megteremtéséhez feltétlenül szükség van arra, hogy a két ország szembenézzen a múlttal, s levonja annak tanulságait. A múlt ismerete alapján el kell takarítani az útból a ferdítéseket, hamisságokat, illetve a politikában évtizedeken át jelenlévő önzést. Szükség van arra is, hogy szakítsanak a hatalmi önzéssel, amely különösen a Ceausescu-rendszer alatt egészen a hatalmi tébolyig fokozódott.
Magyarország az elmúlt év karácsonyán nagy örömmel fogadta a romániai forradalom hírét, s elsőként ismerte el az új vezetést. Ez is azt bizonyította, hogy a magyar népben nincs gyűlölség a román néppel szemben. A gyűlölködést az anakronisztikus politikai hatalom mesterségesen táplálta. A régi hatalom megdöntésével azonban most új alapokra lehet helyezni a magyar-román viszonyt. Magyarország egy demokratikus, stabil, az európai hagyományokra és értékekre épülő Románia létrejöttében érdekelt. A magyar és a többi kisebbség jogai csak egy ilyen demokratikus államban biztosíthatóak.
A magyar külügyminiszter ugyanakkor azt sem hallgatta el, hogy sok tekintetben nem igazolódtak hazánknak a romániai forradalommal kapcsolatos várakozásai. Igen lassú az előrehaladás a magyar-román viszony rendezésében. Tapasztalható az is, hogy a bukott diktatúra egyes személyiségei tovább működnek, átmentik a magyarellenes politika némely elemét, s tevékenységüket az időhúzás, a taktikázás, nem pedig a gondok érdemi megoldása jellemzi. Hangoztatta: közös érdek, hogy ne legyen szakadék a kinyilvánított politikai szándékok és a tettek között. A magyar álláspont szerint csak akkor lehet új alapokra helyezni a magyar-román viszonyt, ha rendezik a romániai magyarság sorsát, s megszüntetik mindazt a diszkriminációt, amelyeket vele szemben alkalmaztak.
A külügyminiszter utalt arra is, hogy az utóbbi időben egyes román vezetők részéről kifogásként elhangzottak olyan nyilatkozatok, miszerint a magyarságban él egyfajta nosztalgia az I. világháború előtti állapotok iránt. (folyt.köv.)
1990. március 19., hétfő 17:21
|
Vissza »
|
|
Magyar-román párbeszéd - megnyitó (3. rész)
|
A külügyminiszter természetes jelenségnek ítélte a magyarságnak ezt az érzését, hiszen - mint ismeretes - az I. világháború után emberek millióit szakították el hazájuktól, az anyanemzettől. A nosztalgikus érzéseket erősítette az is, hogy milliók nem leltek tényleges hazára az új országban. A királyi Románia, majd a Ceausescu-diktatúra elnyomta és hazátlanná tette az ott-élő magyarokat. Rombolták szellemi, kulturális értékeiket, és folyamatosan megsértették nemzeti érzéseiket. Horn Gyula rendkívül sajnálatosnak nevezte azt is, hogy a korábbi évek magyar vezetése behunyta a szemét, és nem vállalta fel a határon túl élő magyarság érdekeinek képviseletét. A Németh-kormány szakított ezzel a politikával, s vállalta azt is, hogy emiatt nemegyszer támadások, fenyegetések érték hazánkat, s a vezetést. A mai magyar kormány - szögezte le - az ENSZ-alapokmány, a Helsinki Záróokmány ajánlásaiból indult ki, amikor megfogalmazta a magyarság jogainak biztosításával kapcsolatos igényeit.
A külügyminiszter az elkövetkezendő időszak főbb tennivalói közé sorolta, hogy a nemzetiségek számára mindenütt biztosítani kell a megfelelő politikai képviseletet az országos döntéshozatali központokban. Fel kell számolni a Ceausescu-diktatúra által okozott mérhetetlen pusztítást következményeit. Meg kell teremteni a magyarság számára az anyanyelvi oktatás lehetőségét.
A magyar-román viszony újrarendezése ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Magyarország bármilyen módon is megsértené Románia szuverenitását, területi integritását. A határokat nem megváltoztatni, hanem semlegesíteni kell, biztosítva az emberek, az eszmék, a szellemi értékek teljesen szabad áramlását a két ország között. Ehhez viszont közös fellépésre van szükség a nacionalizmussal szemben, hiszen nacionalizmus és demokrácia kizárja egymást. Ennek kapcsán a külügyminiszter utalt arra, hogy az elmúlt napokban aggasztó hírek érkeztek Románia egyes területeiről az éledő nacionalizmusról, a nyomában járó attrocitásokról. Ezek a jelenségek - azon túl, hogy károkat okoznak a két nemzetnek - akadályozzák a demokrácia építését Romániában. Románia és Magyarország csak együtt juthat el a civilizált Európához - mondta végezetül Horn Gyula.
A nyitónyilatkozatokat a résztvevők hozzászólásai követték. Bodor Pál író - bár meglehetősen pesszimistán ítélte meg a romániai fejleményeket - józan kompromisszumot tükröző konkrét javaslatokkal állt elő. Ajánlotta, hogy a két ország kulturális életében hirdessenek több évtizedes moratóriumot a kontinuitásról folytatott áldatlan vitában. (folyt.köv.)
1990. március 19., hétfő 17:23
|
Vissza »
|
|
Magyar-román párbeszéd - megnyitó (4. rész)
|
Tisztázni kell az önkormányzattal, önigazgatással, autonómiával kapcsolatos kérdéseket, szigorúan elkülönítve a területi autonómiától. Javasolta továbbá, hogy hozzanak létre román-magyar kiadót, amely publikációival segítene megvilágítani a két nép történelmének összes vitás kérdését. Ajánlotta azt is, hogy nemzetközi támogatással indítsanak kétnyelvű folyóiratot. Végezetül kérte, hogy - bármilyen nehéz helyzetben is van Románia - a román értelmiség próbálja meg észérvekkel csökkenteni a románok veszélypszichózisát.
Mircea Dinescu kifogásait fogalmazta meg Horn Gyula felszólalásával kapcsolatban. Úgy vélte, hogy a külügyminiszter elemzését az érzelmek uralták, s a sietség, a kapkodás érződött szavain. Úgy vélte: amikor a külügyminiszter arról beszél, hogy a magyarok nem találtak hazát Romániában, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy a forradalom utáni lázas politikai életben a románok is éppen hogy kezdenek önmagukra találni. Tisztában kell lenni azzal, hogy nemzeti létében neurotizált nép a román, s még csak most lábadozik. A megbékélés ezért hosszú folyamat lesz, káros a kapkodás.
Tamás Gáspár Miklós az érdekek, törekvések nyílt, őszinte megfogalmazását szorgalmazta. A magyar politikai spektrum egységes abban, hogy le kell zárni a két ország évtizedes határvitáit, ám mindaddig nem nyugszik meg a magyar közvélemény, amíg nem látja biztosítva az erdélyi magyarság kultúrájának megőrzését, etnikai jövőjét. Érthető, hogy a román értelmiség az idő szorításába került, de a történelem nem vár; a demokratikus intézmények megteremtésével haladéktalanul hozzá kell fogni a sebek begyógyításához.
Ioan Alexandru úgy vélekedett, hogy az ,,istentelenség,, betegségének orvoslása a legfőbb feladat. Románia és Magyarország népeinek vissza kell nyúlniuk közös keresztény gyökereikhez, mert ez az, ami a nemzeti kisebbségeket szervesen összeköti.
Domokos Géza szerint fatális fáziseltolódás van a magyar és a román politikai folyamatok között, s ez érződik a tanácskozás résztvevőinek eltérő megközelítési módjában is. Míg a román értelmiség jobbára érzelmi alapon közelíti meg a problémákat, addig magyarországi vitapartnereik inkább politológiai, szociológiai alapon vizsgálják a változásokat. Ez annak tudható be, hogy Magyarországon a reformfolyamat már két évtizedes múltra tekint vissza, Románia pedig éppen csak megszabadult a diktatúrától. A mostani találkozót ezért egy folymat nyitányaként kell kezelni. A remények szerint az ismétlődő találkozók során egy hullámhosszra áll a magyar és a román értelmiség, csökken a fáziskésés. (folyt.köv.)
1990. március 19., hétfő 18:28
|
Vissza »
|
|
Magyar-román párbeszéd - megnyitó (5. rész)
|
Domokos Géza javasolta, hogy a következő tanácskozás színhelye Temesvár legyen. A romániai helyzetet elemezve az RMDSZ elnöke rámutatott: az atomizált, kavargó román társadalomban félelmetes, konzervatív visszarendező erők aktivizálódtak, amelyek a magyarellenesség leple alatt demokrácia-ellenes fordulatot készítenek elő. A veszély felismerése, tudatosítása a magyar és a román értelmiség fő feladata.
X X X
Az értelmiségi csúcstalálkozó jelentőségét bizonyítja, hogy a résztvevőkhöz levelet intézett Catherine Lalumiere, az Erópa Tanács főtitkára. A levél hangoztatja: az utóbbi hónapok forradalmi változásai nyomán Közép-Kelet-Európa országai fokozatosan közeledtek az európai építkezés tervéhez, amelynek fontos elve, hogy ,,együtt akarunk élni,,, a különbözőségek tiszteletben tartása mellett. Az épülő európai társadalomnak minden szinten érettséget kell tanúsítania azáltal, hogy megtalálja az együttélés elvének ellentmondó magatartásmódok meghaladásának útját. E szempontból alapvető fontosságú a jogállam megteremtése, amely intézményes garanciákat teremt az önkény, a megkülönböztető bánásmód ellen. Szükség van arra is, hogy az érintettek úgy éljék meg a különbségeket, mint a társadalmak gazdagodásának forrását. A különbségeket tiszteletben kell tartani anélkül, hogy elvezethetnének ,,az együttélni akarás,, tagadásához. A budapesti találkozó e szellemben fontos folyamatot kezdeményez, amelynek az Európa Tanács rendkívül nagy figyelmet fog szentelni.
X X X
(folyt.köv.)
1990. március 19., hétfő 18:32
|
Vissza »
|
|
Magyar-román párbeszéd - résztvevők nyilatkozata (6. rész)
|
A tanácskozás szünetében a szervezőktől, résztvevőktől rövid nyilatkozatot kért az MTI tudósítója:
x Miért az értelmiségiket hívta meg erre a találkozóra - kérdezte Josef von Ferenczyt, a párbeszéd kezdeményezőjét.
- Egyszerű: a politikusok jönnek és mennek. Az új politikus mindig azt mondhatja, hogy elődje döntését nem vállalja. Az értelmiség mindkét oldalon marad, és hivatása, hogy ezzel a valamilyen formában mindig létező problémával foglalkozzon.
x A szélsőséges elemeket, így a Vatra Romaneascát vajon képes lesz-e befolyásolni egy szűk értelmiségi elit?
- Ez már a románok ügye, és meggyőződésem, hogy azok az urak, akik ezen a tanácskozáson részt vesznek, befolyásolni tudják a saját szélsőségeseiket.
Lányi Szabolcs, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség titkára a következőképp vélekedett:
- Az értelmiségnek mindenképpen van lehetősége a helyzet befolyásolására. Sőt: másnak nincs lehetősége, úgyhogy az értelmiségnek kell cselekednie.
x Ön úgy látja, hogy a magyar érdekeket csak pártok alapításával lehet hatékonyan érvényesíteni?
- Nem föltétlenül csak pártokkal. Nem törekedhetünk kizárólagosságra, miközben a pluralizmust hirdetjük. Nyilván más szervezeteknek és egyéneknek is szerepe lehet. Adott esetben egyetlen embernek nagyobb szerepe lehet, mint egy egész pártnak.
x Pártja hisz a határok spiritualizálhatóságában?
- Külpolitikai programunk szerint ez kell hogy legyen a végső megoldás. Az Európa felé vezető út akkor nyílik meg, amikor már nincsenek határok.
x Hogyan ítéli meg: le lehet szerelni a Vatra Romaneascát értelmiségiek felhívásával, politikai ügyességgel?
- Nem tudunk véleményt mondani arról, hogy ez a szervezet egyes embereknek nagyon is tudatos és rosszindulatú reakciója-e, vagy pedig hogy tudatlanság és veszélyérzet együttesen szülte-e? A jövőben nincs helye ilyen szervezetnek. Nyilván vannak olyan erők, amelyeknek megfelel ez a szervezet. Európai államban érthetetlen, hogy a többségnek ne legyen érdekvédelme a kisebbséggel szemben. (folyt. köv.)
1990. március 19., hétfő 18:39
|
Vissza »
|
|
Magyar-román párbeszéd - résztvevők nyilatkozatai (7. rész)
|
Smaranda Enache asszony, aki - mint ez közismert - határozottan kiállt a magyarság jogaiért, így nyilatkozott a találkozó előtt:
- Remélem, hogy mindkét fél őszintén elmondja a véleményét mindarról, amire a jövőben építeni lehet. Létre kell hozni egy nagyon konkrét programot, amelyen a jövőben dolgozhatunk, és remélem, hogy megnyugtathatjuk népeinket annak bizonyításával, hogy az értelmiség eszmét cserél, a történelmi kibékülésen dolgozik.
x Alkalamsnak tartja tehát az értelmiséget a szenvedélyek csillapítására?
- A román küldöttség tagjai nem egyformán gondolkodnak, vannak akik egyéni véleményeket képviselnek. Lehet, hogy kettős sikert érünk el: lehet, hogy a román résztvevők egymás közt is tisztázzák álláspontjukat, s a magyar féllel is párbeszédet alakítunk ki. Mindenesetre örülök, hogy létrejött ez a találkozó, amely szerintem nem marad hatástalan a két nép történelmére.
x Aktív szerepet kíván vállalni a politikában?
- Talán igen. Romániában a következő két évben az alkotmánnyal kell foglalkozni. Remélem, hogy egyes állásfoglalásaimmal elősegíthetem a demokratikus román alkotmány kidolgozását.
Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő a találkozó teremtette lehetőségekről elmondta az MTI-nek:
- Az európai értelmiséget mindig az jellemezte, hogy az indulatait a tudatával próbálta ellenőrizni. Azzal a különös fegyelemmel, amely a jogos indulatokat is megpróbálja korlátozni, alakítani. Remélem, hogy ez a beszélgetés is ennek az európai természetnek a jegyében fog lezajlani.
Tamás Gáspár Miklós képviselő, az SZDSZ ügyvivője elmondta:
- Remélem, hogy hosszú szünetek lesznek a tanácskozás során, mert egy tárgyaláson a szünetek a legfontosabbak. Bizonyára nemes hangvételű, békülékeny zárónyilatkozatot fognak itt elfogadni. Az a fontos, hogy az emberek ismerkedjenek meg egymással. Az a paradoxon is kialakulhat, hogy jobban megértethetem magam hozzám ideológiailag és politikailag közelebb álló román politikusokkal, mint egyes magyar partnerekkel. A dialógus valódiságának az lesz a jele, ha itt egyesek majd összevesznek. (MTI)
1990. március 19., hétfő 18:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Javítás az mtib1038 és 1047 sz. hírre
|
A mai mtib1038 és 1047 sz. Magyar-román párbeszéd - megnyitó (1. rész) című hírünk 1. bek. 5-6 sorában és a 4. rész 4. bek. 1. sorában a név helyesen: Ion Alexandru --- (MTI)
1990. március 19., hétfő 19:25
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|