Rendszerváltás és az MTI

	A hallgatóé a szó - 1. folyt.
- Horváth Béla vagyok Budapestről. - Üdvözlöm, Horváth úr, Szép Zoltán vagyok. - Kérem szépen, az 1995-re tervezett bécs-budapesti világkiállítással kapcsolatban szeretném közzétenni gondolataimat. - Ön a kiállítás mellett van, vagy ellene? - Ellene. - Értem. Megkérdezném közbevetőleg, ne hívjam vissza? - Nem, köszönöm szépen. Véleményem szerint gazdasági csődben nem szabad ilyen bizonytalan kimenetelű vállalkozásba belekezdeni. Beck Tamás miniszter úr a parlamentben ismertette az érveit ezzel kapcsolatban, de nem szólt arról, hogy 50 nagyüzemet kínáltak megvételre, társulásra a Nyugatnak, és eddig ezek iránt semmi érdeklődés, vagy legalábbis csekély érdeklődés mutatkozott. Nem beszélt, hogy 1995-ig hány munkanélkülire számíthatunk. Az az óhéber mese, hogy a kiállítás részünkre qazdasági fellendülést jelentene, Marjai József és Somogyi László exminiszterek, mint szervezők, új érveket hoztak fel a kiállítás megrendezése mellett, melyek erősen vitatottak. Az, hogy milyen évfordulókra emlékezünk 1995-ben, nem fogja idecsábítani a turistákat. És az infrastrukturális berendezéseket, létesítményeket kiállítás nélkül is meg kell valósítani, ha azt akarjuk, hogy a turisták ne kerüljék el az országunkat. Egyetért, Szép úr? - Az infrastruktúrának a megváltoztatását illetően nemcsak, hogy egyetértek, hanem szerintem 50 éves késésben vagyunk. Majdnem ott tartunk, mint a háború után, mert végül is Magyarországnak van talán összesen egy autópályának minősíthető jó minőségű útja, a többi csak autópályának látszik. - Igen. Nemrég a tévében elhangzott, hogy Magyarországon például a telefonra való várakozási idő átlag 15 év. - Ez is eszméletlen dolog, mert Nyugat-Németországban 3-4 nap alatt bárkinek bárhova bekötik a telefont. - Az az átlag 15 év azt jelenti, hogy többen 20-30 éve várakoznak, mert egyesek a kérés benyújtását követően 2-3 hónapon belül hozzájutnak. - Persze. - Na most a másik kérdés az volna - ami nem hangzott el sohasem - hogy képesek lennénk-e egy szanatórium és egy kórház felépítésére 1995-ig, mert erre is szükség lenne. Egyértelmű erre a válaszom: nem vagyunk képesek erre. Nálunk egy-egy kórház rekonstrukciója 15- 20 év. A gépkocsik parkolása már most is megoldatlan, a nappali forgalom meg katasztrofális. Mint a Magyar Nemzetből megtudtuk, Budapest Európa legszennyezettebb levegőjű városa. Szmogriadót ebben az évben csak azért nem rendeltek el, mert 8 mérőállomás közül 4 alkatrészhiány miatt üzemképtelen volt. Most egyes kerületekben már most veszélyeztetve vannak a gyermekek és az öregek. Nem tudom, hallott- e a Szép úr arról, hogy a Mártírok útján volt egy tüntetés. - Igen, tudok róla. - Az ország népességének halandósága visszaesett az 1930-as évek szintjére. Ausztria népességénél 42 százalékkal magasabb. S az a tudat, hogy 1995-ben itt lesz a világkiállítás, nem hiszem, hogy japánná teszi a dolgozóinkat. Ők nem fognak reggelenként a cégért imádkozni, és senki sem fog harakirit elkövetni, s nem fogja kamikázeként munkába vetni magát a cél érdekében. Ezt biztos tudom. A Budapestre való érkezéskor - történjen az vasúton vagy közúton - az idegent lehangoló látvány fogadja. Keleti pályaudvarra való érkezése előtt az összekötő híd után a Duna-parti teherpályaudvar látható. Ez ócskavastelepeivel, szeméthalmazaival, elavult viskóival és raktáraival nagyon csúnya látvány. Ezzel szemben van a marhavóghíd, mellette a közel 3 évtizede romokban lévő Glóbus Gyár épülete, s hasonló a látvány egész a Baross térig való érkezésig. Egy másik példa, A Rákóczi út mellett, a Dohány utcában romosán díszeleg közel 3 évtizede a Continental Szálló, mellette a Hungária Fürdő. Én azt javasolnám, legalább a feliratot tüntetnék el, ne hirdetnék, hogy Hungária. 1945 tavaszán egy helyről startoltunk Ausztriával, s hogy 50 év után mi lesz a különbség a két ország között, azt nem szabad megmutatni a világnak - ez az én véleményem. A japánok már most csodálkoztak, amikor november 7-ikén és április 4-től 8-ig megszálltuk Burgenlandot és Bécset. Bécs Duna-part melletti része már 1964-ben nemzetközi kertészeti kiállítás területe volt. Én azt javasolnám, rendezze Bécs önállóan a kiállítást,és az ide vágyakozókat hozzák le Budapestre 4-5 napra hajókirándulásra. Bérelhetnénk hajót mi a Szovjetuniótól is, ilyen esetben tehát még egy másik államot is bevonnánk, és többletkiadás nem szükséges. Most, hogy a millenniumi kiállítás hozta-e az ország fellendülését, az nem valószínű - ezt állítják a miniszterek, szervezők. Az akkori viszonyok nem hasonlíthatók össze a maival, hisz akkor Nagymagyarország volt, és adva volt a lehetőség a millennium megünneplésére. Ha nem jöttek a külföldiek, akkor filléres vonatokat indítottak az ország minden területéről Budapestre, és még ebédet is adtak utazáson kívül a látogatóknak. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kiállítás nélkül épültek meg a paloták, kultúrházak és más intézmények az ország más területén is. Csak példaképpen említsem szűkebb hazámat, Marosvásárhelyt, ahol a századforduló után egy sártengerből épült fel a székely főváros. 1906-1907-ben építették meg a városházát, ezt követően ugyancsak két év alatt Európa egyik legszebb kultúrpalotáját. Ehhez szükséges volt az akarat és egy jó polgármester, amilyen Bernádi György volt. Most nagyvárad, Kolozsvár és Arad ugyanezen időben nyerte el a mai arculatát, kiállítás nélkül. Tehát akkor célszerűen és hibamentesen építkeztek, és talán kevesebb volt a korrupció is. A rohanó élet egyes vezetőinket is felelőtlenné tette, gondoljunk itt a nemzeti parkunk, Apajpuszta tönkretételére, Kecskemét 200 tonnás ciánhulladékára, a monori erdőre és az Ausztriából importált veszélyes hulladékokra. Véleményem szerint a gondviselés páratlan bőkezűséggel áldotta meg országunkat, különböző hőfokú és összetételű gyógyvizekkel. Ez előkelő helyet biztosítana a nemzetközi idegenforgalomban, ezt az év minden szakában biztosítani lehetne, tehát erre kéne összpontosítani nehéz és válságos gazdasági helyzetünkben. Ebből nemcsak Budapest élvezhetné a hasznot, hanem az egész ország, és a vállalkozás nem lehetne kétes kimenetelű. - Amit elmondott, azt leadhatom a műsorunkban? - Le, kérem szépen, mert egy nyugdíjas, rokkant nyugdíjas vagyok, én is szívinfarktussal vagyok, kétszer volt szívinfarktusom. Elköltöztem 8 évi hadakozás után nagy lakásból kis lakásba, én is várom a telefonomat, bár csak halálom után Farkasrétre kapom meg. Azért is szeretném, mert az exminisztereknek volt egy-két érvelésük. Én nem tartom helytállónak a miniszterünk érvelését, hogy Brüsszelt a világkiállítás emelte fel. A város helyzetét nagyban befolyásolta az a körülmény, hogy a francia hadsereget kivonták a NATO kötelékéből, s ekkor helyezték át, illetve építették ki a NATO-központot. Hogy esélyünk van a világkiállítás megrendezésére, mert Miamiban a négerek lázongnak, ez is elgondolkoztat. A kiállítás hírére ők is lecsendesednének, ez nem lehet kizáró ok. Tehát inkább megnehezíti a mi helyzetünket az, hogy már most az ország ötöde él a létminimum alatt, és ez a szám csak növekedni fog. S mint a parlamentben is elhangzott, az ifjúság helyzete sem rózsás. Bizonytalan az elhelyezkedésük, s ha minden keresetét is félre teszi, csak nagypapa korára juthat lakáshoz. Én bízom benne, hogy észrevételeim is eljutott Mm. Helen de Fiahoz (?), aki épp most van Budapesten, és nem minket fog kijelölni rendezoként így nem fog fejünk fölött lebegni Damokles kardja. Nekem ez a véleményem, nem tudom, hogy Szép úrnak milyen véleménye van ehhez az egész-világkiállításra. - Egyelőre meghallgatom mások véleményét, mert a műsorból adódó helyzetemnél fogva nekem állást foglalni csak igen alapos előtájékozódás után illenék, ezt tekintem első alapos előtájékozódásomnak, mert erről a kérdésről ilyen behatóan még nem beszélgettem senkivel. - A Magyar Nemzet egyébként behatóan foglalkozik sok esetben, azt hiszem, tegnapelőtt foglalkozott vele. Ellenérvekkel, mert nagyon sok ellenérv van erre a világkiállításra. - Azt tetszik tudni, hogy mikor megy ez a műsor? Hallgatják ezt a műsort? - Igen, nagyon közkedvelt. Egyetlen hibája van, hogy rövid. - Rövid? - Úgy gondolom, hogy azért 30 perc az úgy, annál több már megterheli a hallgató figyelmét. - Nem kérem. - Nem? - Nem, mert ez az érdekes, ezt meg lehetne hosszabbítani. - Köszönöm szépen, viszonthallásra. - Nagyon köszönöm, hogy meghallgatott, tisztelettel üdvözlöm. - A Hallgatóé a szó. Amennyiben szerda és szombat délután 16, valamint 18 óra 30 között a következő müncheni számot tárcsázzák, ügyeletes munkatárs veszi fel a kagylót. A müncheni telefonszám: 21-02-748. Megismétlem a távhívást, tehát az NSZK és München hívószámával együtt: 00-49-89-21-02-748. Ez a telefonszámunk, tehát amit a kedves hallgatók az általuk már nyilván jól ismert szerda és szombati telefonügyeleti időben hívtak eddig, tehát szerdán és szombaton 16-tól 18,30-ig, ez a telefonszám e hónap 21-én az esti órákban megváltozik, mint ahogy a Szabad Európa Rádió valamennyi hívószáma is megváltozik. Ugyanis központbővítésre került sor, és a rádió hívószámai 4 jegyűvé válnak, ezáltal a 21-02 központi hívószámhoz további 4 jegy kapcsolódik, ami a mellékek hívását teszi lehetővé. A mi telefonszámunk 21-02-3916 lesz, tehát a 21-02-748 megszűnik. Figyelmeztetek minden kedves hallgatómat, hogy az új telefonügyeleti szám április 22-től szombaton 16 órától, tehát az egész hívószám Münchennel, nyugatnémetországi hívószámmal együtt: 00-49-89-21-02-3916. - Halló, Szabad Európa? - Igen. - Jó napot kívánok. - Ausztriából beszélek, és szeretnék valamit megkérdezni. Hamarosan egy új, úgynevezett kivándorlási szabályzatot vagy törvényt fognak készíteni. Addig is mi történik? Tehát ha az ő felfogásuk szerint már nem olyan törvénybe ütköző cselekmény, hogy elhagytuk az országot, cikkor addig is mi történik, amíg ez a törvény kijön? Tehát én foghatom magam és holnap átléphetem a határt, vagy hogy értik ezt? - Ne haragudjék, hogy félbeszakítom, de műsoridőnk letelt. Kérdésére és mások kérdéseire is április 21-i műsorunkban, a bonni-magyar külképviselet illetékesei adnak választ. +++ 1989. április 15., szombat
Vissza » Folytatásokkal »