Rendszerváltás és az MTI

	A hallgatóé a szó
München, 1989. április 15. (SZER) - Telefonon feltett kérdéseikre, üzeneteikre ügyeletes munkatársa Szép Zoltán válaszol. - Jó napot kívánok. - Kívánok jó napot. - (...)? - Én Kassáról hívom. - Üdvözlöm. - Kérem szépen, telefonáltam és kértem egy üzenetet. Én csak azt szeretném tudni, hogy ezt az üzenetet mikor fogják leközvetíteni. Az üzenet Késmárkra szólt osztályfőnökünk 93-ik születésnapjára. A születésnap május 23-ikán van. És mi szeretnénk május 23-ikán elmenni Kassáról felköszönteni osztályfőnökünket, mert május 27- ikén lesz az érettségi találkozónk. Mink ezt az üzenetet szalagra játszani és ott neki lejátszani szeretnénk. - Nagyon jó a vonalminőség, jobb, ha el tetszik mondani. - No kérem szépen, lehet róla szó. A következő dalt Késmárkra osztályfőnöküknek, Bence bácsinak, volt premontrei kanonoknak 93-ik születésnapjára küldik a nyolcadik osztályból még 48 életben lévő diákjai, akik 1944-ben Kassán, a jászóvári premontrei kanonokrend II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztek. Ez év május 27-ikén tartják érettségi vizsgájuk 45-ik évfordulója alkalmából rendezett találkozójukat, és kívánnak neki továbbra is sok-sok erőt és tartós egészséget. A dalt kértem, hogyha lehet, Ballag már a vén diák vagy Fenyő- fenyő, ez a Késmárk felől tért Puha szél és a Kassai fenyveserdő karjában - a három közül, amelyik megvan. - Igen. Nem tudná ennek a dallamát? - "Kalász, kalász, árva magyar kalász..." Annak idején 60-an voltunk az osztályban, ez háborús osztály volt, ahogy érettségiztünk, már mentünk a frontra. - Hadd kérdezem még azt, ön Kassán él? - Kassán igen, itt voltunk, itt volt a gimnázium. - Most is ott tetszik lakni? - Igen, itt lakok. - Én jártam ott két éve. - Melyik gimnáziumban? - Nem, hanem két éve jártam Kassán. - Ja, két éve. - És nagyon elkeserítőnek találtam a belváros állapotát. - Hát kérem, ez már a rendhez tartozik. - Tehát úgy tetszik gondolni, hogy ez a szomorú leromlása a város régi szép épületeinek, ez folytatódik? - Most még, ha két éve járt, akkor elég rendben találta, mert az utóbbi öt év alatt minden épületet kifestettek, azelőtt az rosszabbul nézett ki. - Tehát most festettek rajtuk? - Mindent festettek, az egész főutcát. - Mert általában sok helyen lógtak a kapuk, a kapu alatt szemét volt, minden. - Most azokat is cserélik, új kapukat raknak. - Na de azok szép, faragott fakapuk voltak. - Ezek úgy csinálják, igen, ezen új faragott kapukat csinálnak. - Tehát a városképhez illeszkedő kapukat? - Igen. Kezd egy kicsikét javulni a helyzet. - Megkérhetném még önt arra: mi Csehszlovákiából viszonylag ritkán kapunk telefont, és gondolom, ezt a műsort már tetszett hallani, ezt a Hallgatóé a szó című műsort, foghatók vagyunk ott? - Igen jól fogható. - Sokan hallgatják a Szabad Európát? - Nagyon sokan. - És szeretik ezt a rádiót? - Nagyon szeretik. - Rendkívül örülök, hogy a csehszlovákiai magyarok hallgatják a Szabad Európa Rádió műsorait, és annak is, hogy a Hallgatóé a szó című műsort már észrevették. Ez az ön üzenete nem a mi műsorunk profilja, ez a Zenés üzenetek című műsorhoz tartozik, de kivételesen amiatt, hogy ne fáradjon hiába mégegyszer, az üzenetet továbbítjuk, és május 20-ikán el fog hangzani Bence bácsi, a 93 éves osztályfőnök születésnapja tiszteletére a kért dalok valamelyike. Mi pedig a magunk részéről csatlakozunk a jó kívánságokat tolmácsolókhoz, és kívánunk az életben lévő 48 tagú osztálynak is még sok sikert, erőt, egészséget. - Szabad Európa Rádió? - Igen. - Jó napot kívánok, azt hiszem ez a telefonszám az, ahol beszélgetni lehet valakivel, ez kifejezett (...)? - Nem, nem. - Kérem szépen, arról van szó, hogy hallgattam a műsorukat, csak elfelejtettem, hogy milyen (...), fölhívom. Mindenesetre elmondom, hogy a következőt szeretném mondani, sok vita folyik mostanában a legkülönbözőbb szinten, hogy ki is a Munkásőrség valójában? Ehhez szeretnék hozzászólni. - Igen. - Egy egész egyszerű, gyerekes bizonyítékkal. Érdekes módon nagyon tagadják azt a tényt, hogy ők a párt katonái lennének. Nem olyan régen még az indulójukat is tanították az iskolákban, énekkarokban vagy május elsejei felvonulásokon az utcai hangszórókon keresztül. És akkor még nem szégyellték ezt, nem titkolták. - - Ez Haj, te puska, puska vagy? - Igen, van ez a munkásőrinduló, abból én egy részletet - nem akarom elénekelni, csak ezt a részt, ami gondolom, ilyen gyerekesen, de bizonyít. Íme, egy rész a munkásőrinduló szövegéből: "Munkásőrnek egy baja, így van-e? Miért nincs három élete, élete. Az egyiket a pártnak adja, a másikat a párja kapja, harmadikkal egy a fegyvere." Munkáról meg szó sincs benne, meg hogy mit jelent a sapkájukon az az óriási vörös csillag, de ők nem a párt katonái. Csak gondoltam, hátha lejátsszák, és pár ember hallgatja ezt a műsort, akkor gondolkodjon el, akinek ez még nem jutott eszébe, míg, itt a jogi és komolyabb érvekkel próbálják ezt alátámasztani. - Sőt az egyiket a pártnak adja, az elsőt. - Igen, a legelső, utána a párja jöhet, hogy az egyiket a pártnak adja, a másikat a párja kapja, harmadikkal egy a fegyvere. Azt már viszont, hogy dolgozni is kéne, vagy ilyesmi, arról már szó sincs. - Na jó, hát tudja ez a botkácska, vagy kapácska, vagy pártkönyvecske, de hol van ebből a dalból a haza szolgálata? - Számból vette ki. És ami a legérdekesebb: hátha egyszer (...) hol van a haza szolgálata? Ez lett volna az érdekes benne, hogyha ők nem egy pártnak az elkötelezett emberei. - Ítéletem szerint ez a Munkásőrség, mint olyan, nincs még olyan nagyon logikusan megvédve, szóval én még nem hallottam egyetlen olyan elfogadható, valóban elfogadható nyilatkozatot, amelyik indokolttá tenné, vagy meg tudná magyarázni, hogy miért van szükség a Munkásőrségre. Nem tudom, hogy Ön ezt hogy látja? - Én több helyről olvastam, újságban voltak ilyen úgynevezett ellenzéki lapokból, részt vettek hozzáértő jogász emberek olyan (...) az alakulástól kezdve néhány pontot, hogy kik rendelkezhetnek. Nem tudom, önök olvasták-e. Nekem nem kedvenc újságom a Reform, de néha azért vannak benne olyan cikkek, hogy az alapítások ezek, hogy kik intézkedhetnek a bevetésükről. Kizárólag a párt intézkedhet. Meg még egy-két ilyen dolog van. Eddig szigorúan titkos volt, senki nem nézhette meg. De az egész, ahogy olvastam akkor az ellenvéleményeket, amikor elkezdtek más jogszabályt, vagy időközben változtattak, most már egészen más, meg hát különben is, Amerikának ki veti fel? Nekik van nemzeti gárdájuk, ők saját magukat odasorolják. - Azért az amerikai nemzeti gárda meg a Munkásőrség közt én már a megalakulás pillanatától kezdve elég sok különbséget látok. - Igen, az nem egy párt, lényegében egy kicsit más. - Vettem észre, és ami a legkevésbé tetszik ebben a dologban, hogy ezt a bárom részre felosztott életét a munkásőrnek, ezzel nagyon érdemes hangsúlyozottan foglalkozni, mert a fegyver az igencsak előtérbe van benne állítva. - Igen, a fegyver. - Ugye a harmadikkal egy a fegyvere, tehát, ha lehet, még erősebben aláhúzott jelentés, mint az, hogy egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja, mert valahol az ő élete meg a fegyver és a párt, ezek olyan egy egységet képviselnek. - Igen. És tulajdonképpen ezt mondtam végig, mert úgy emlékezetből szedtem ezt én is, voltam énekkaros, s ezt tanultuk és énekeltük, úgyhogy ez így bennem van. De a végén van egy ilyen, amikor már kesereg, most hirtelen össze kellene szedni a gondolataimat, hogy a legnagyobb baj az, amikor meghal és a túlvilágra kerül, hogy nincs ott nála a fegyvere. - Ott is? - Ott is, most hirtelen ezt nem tudom pontosán idézni, hiszen most végig kéne az egészet énekelni, mert ilyen gépiesen tanulja be az ember. - Talán ezt az indulót elegen hallották ahhoz, hogy mi most lejátsszuk, viszont ítéletem szerint nem olcsó mulatság ez a Munkásőrség anélkül sem, mert a XI. kerületi központjuk fenntartása már maga komoly kiadás, nagy apparátus működik és országosan is sok helyütt vannak bázisaik. - Igen az az óriási vagyon, ami ott van, ez kívánkozik ebbe a gazdasági helyzetbe amúgy is bárkinek, ha nem szükséges majd másfél milliárd forintot a költségvetésből, szóval nem vagyok én sem elragadtatva tőle. - Miképpen toborozzák a munkásőröket? Ez érdekelne engem. - Hátha még elmondanám önnek, akkor ledöbbenne nagyon. - Hát mondja el. - Én már 39 éves vagyok, és én 20 éves koromban, amikor leszereltem a hadseregből, egy gyárban dolgoztam a Váci úton és mindenem volt a motor. Nekem az volt a legelső, mint a munkásőrnek a párt az első, nekem a motor, utána jöhetnek a lányok csak, a motor volt a mindenem. A lényeg az, hogy ottan a gyáron belül valami munkásőrparancsnok egyszer jött, hogy beszervezne, hát jöjjek én is munkásőrnek. Nem volt semmiféle pártállásom, KISZ-tag is csak a hadseregben voltam egy évig, mert ott kötelező volt. A lényeg az, hogy én nem akarok, meg engem nem érdekel, meg egyáltalán, én motorozni akarok a szabadidőben, nem gyűlésekre járni. Azt mondta, épp alakult egy motoros század, nekem pont arra lenne szükségem. Mondom és milyen motorok? Azt mondja, oldalkocsis. 20 éves gyerek létemre azért ez nagy dolog volt, hogy egy oldalkocsis BMW-utánzatra ráülhetne az ember. Ezen elgondolkoztam. Mondom: lehet, hogy jelentkezem, ez földobott. Úgyhogy nem vagyok büszke, ezt megint aláhúzom, csak mentségemre szolgáljon az, hogy egyetlen egy oktatásra elmentem. Itt szerveztek, jöttek, hogy gyere, lépjél be, és hát valami mézesmadzagot el kell húzni, ha ezért, akkor azért, meg hogy időnként összejövünk, jókat lehet ebédelni, meg elmegyünk valahova gyakorlatra, aztán bepacalozunk valahol. Egy egyszerű munkásgyereknek elég lett volna ennyi, nekem a motor dominált. Első oktatásra elmentem, és akkor mindjárt hányingert kaptam tőle. És azt is elmondom, úgy szégyelltem, meg talán még most is - ön a második ember, akinek ezt elmondom, mert nem ismerem önt -, hogy amikor ott az első előadáson előadták, hogy például ilyen feladatokat kell végrehajtani, hogy teszem évforduló környékén, mint 56-os évforduló, októberi évforduló, akkor össze kell szedni, a rendőröknek segíteni, össze kell szedni az ilyen 56-os embereket, akik azóta már szabadlábon vannak, figyelni a munkásokat a gyárban, mit beszél. Ettől én olyan hányingert kaptam, és úgy elszégyelltem magam: hova kerültem én, spicliket tanítanak ki, én ezt nem is tudtam, mert én nem foglalkoztam vele, és aztán nem mentem, párszor szólogattak, hogy jöjjek, egyenruhát ígértek, megkaptam az első aláírás után, rögtön megkaptam. Aztán lementem, megmondtam kerek perec, hogy meggondoltam magam. Nem is kértek indokot, úgyhogy én elintéztem. Volt még egy-két illető ott a társaságból, akik mindenfélét hazudoztak összevissza, hogy beteg az asszony, szóval nem merték megmondani, hát valahol meg lehetett érteni, azért 20 évvel ezelőtt nem lehetett olyan bátran beszélni. Örültem, hogy nem kérdeztek tőlem semmit. Nem tetszett az, hogy ottan szinte kötelezően tegezni kellett mindenkit. Engem otthon úgy neveltek, az idősebb embert magázzam. - És amikor ők dolgoznak, tehát a munkájukat végzik, már nem a fegyveres munkájukat, mert gondolom, azt végzik szívesen, akkor van rajtuk valami jelvény? - Tulajdonképpen nincsen. - Szerintem ugyanis, ha már ennyire demokratikusnak tartja magát ez a testület, nem ártana, ha megjelölné saját magát, a fegyveres testületeken szokott lenni jelzés. - Az az igazság, hogy jó ideje már nem olyan túl büszkék rá. A parlamentben nagyon emlegette ez a Dauda nevű képviselő, nem tudom. - Már visszahívták. - A magyar erők visszahívták, jól van, akkor nagyon örülök neki, hogy így történt, hogy itt megismételte, hogy ingyen és bérmentve ők dolgoznak, én nem tudom, hogy hol él ez az ember, nem tudom, hogyan kerülhet egy ilyen a parlamentbe. Amikor ők elmentek munkaidőben gyakorlatozni néhány napra, ingyen és bérmentve, nem tudom, miért kapták meg a fizetésüket meg a kitüntetéseket. Nem tudom, hogy az "ingyen és bérmentve" hogy értette, úgyhogy hála istennek, a tömeg értette, hogyan kell érteni ezt. - Budapestről tetszik hívni? - Igen, ezt nem mondtam, elnézést. - Semmi baj, csak azt akarom megkérdezni, hogy a Hallgatóé a szó című műsorban a hangját fölhasználhatom-e. - Igen, nyugodtan. Ha nekem ebből bajom lesz, akkor még büszkébben vállalom azt, hogy máskor is megtegyem ezt. (folyt.) 1989. április 15., szombat
Vissza » Folytatásokkal »