|
|
|
|
Interjú Barabás Jánossal
|
(Jotiski László) London, 1989. április 15. (BBC, Késő esti panoráma) - Jotiski László Budapesten interjút készített Barabás Jánossal, a budapesti pártbizottság elnökével (sic). Ezt az interjút sugározzuk most: - Barabás Jánossal beszélek, a Budapesti Pártbizottság titkárával. Első kérdésem az, hogy az új politikai helyzet, a kialakulóban lévő pluralisztikus politikai helyzet milyen lélektani hatást gyakorol ön szerint a párttagságra? - Nagyon ellentmondásos hatásokat tapasztalok és nagyon különböző hatásokat. Régebbi párttagok, az idősebb nemzedékhez tartozók körében jóval több zavart, bizonytalanságot, tisztázatlanságot, tájékozódási nehézséget tapasztalok. A fiatalabbak gyorsabban fogják fel a különböző új elemzéseket, értékeléseket, feladatokat. A magasabb képzettségűek - tehát mondjuk az egyetemet, főiskolát végzett értelmiségi párttagok - ugyancsak könnyebben alkalmazkodnak a változásokhoz, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek. Végül pedig nem közvetlenül az én munkaterületemhez kapcsolódik, de van bizonyos tapasztalatom, hogy itt a városban, talán a fővárosban könnyebb az új politikai folyamatokhoz alkalmazkodni, mint teszem azt kisközségben. Úgy érzem, a régi módon nem tud működni tovább ez a társadalomépítési modell az, mély és sok területre kiterjedő válságban vagyunk. Ennek a válságnak a hatása az emberek tömegei mindennapi életviszonyain érzékelhető, vagy érzékelhetővé vált. Ez viszonylag általánossá tette a pártban annak a felismerését, hogy a régi módon a politikai szerkezet, a pártélet nem mehet tovább. Tehát a váltás, változás, fordulat szükségessége, a változtatás szükségessége, abban egyetértés van, sőt én még azt is hozzátenném, hogy ez a változtatási igény a párt bázisán jóval hamarabb érlelődött meg, mint a part csúcsain. Ezért mondtuk úgy, vagy éreztük úgy, hogy a pártértekezlet egy alulról kikényszerített intézmény volt, különösen, ha a végkifejletében foglalkozom, vagy ezzel vetem össze a történteket. Még egy lényeges elemet hadd mondjak el. Azt is tapasztaltuk most, a pártértekezlet előtt, 88 tavaszán, hogy a párttagság és a pártonkívüliek, tehát a párttagoknak a munkahelyi környezetében tapasztalható vélemények között bizony vajmi kevés különbség volt a tekintetben, hogy elégedetlenek, hogy változtatni akarnak, a tekintetben, hogy merevnek, lassúnak, rugalmatlanul reagálónak érzékelik a politikai csúcsokat. Ennyiben a párttagság akarata kifejezett egy szélesebb társadalmi akaratot is. A pártértekezleti elhatározások tulajdonképpen egy viszonylag széles társadalmi rokonszenvre támaszkodott. A pártértekezleti elhatározások illúziókat is keltettek, úgy tűntek, mintha azok egy kidolgozott koncepció részei lennének egyfelől, másfelől pedig úgy tűntek, mintha nyomban gyors gazdasági fordulatot is eredményeznének. Ugye ez már a politikai kultúránk adott fokának terméke, hogy a pártértekezleti változásokból az emberek elsősorban a személyi változásokat reagálták le, és ezekhez ilyen csodaváró illúziók tapadtak. Amikor mondjuk a nyári uborkaszezon után őszre kiderült, hogy a csoda elmaradt, hogy a gazdasági fordulat késik, hogy egy új vezetésnek is kell az emberek zsebébe vágó változtatásodat vagy intézkedéseket meghozni, akkor ezek az illúziók gyorsan oszlottak, és kiderült az is, hogy a pártértekezlet a fordulat szükségességét ismerte fél, és a fordulat feltételeit teremtette meg, de korántsem hozta létre a fordulatot magát. Még egy pszichológiai tényezőt hadd vessek fel. Ezt én úgy fogadom, vagy úgy fogalmazom meg, hogy egy sajátos, hamis öntudatérzést érzékelek a párttagok körében. Ennek a mechanizmusa valahogy úgy néz ki, hogy a párttagot nagyon sok olyan impulzus éri a munkahelyi, lakóhelyi környezetében, hogy te vagy a felelős, ti vagytok a felelősek, a párttagok azért, ami ebben az országban van, ezért a sanyarú gazdasági helyzetért. A párttag erre hogy reagál? Érzi, tudja, hogy ő speciál ezért nem (...?) felelős, mert őt senki nem kérdezte meg ezekről a döntésekről. De mégis érzi ezt az állandó impulzust, amiben felelőssé teszik, felelősnek tételezik. Egy ilyen furcsa, vegyes bűntudati érzést fejleszt ki magában, és elkezd mutogatni. Elkezd mutogatni felfelé, elkezd mutogatni lefelé, oldalra, amerre tud, hogy szabaduljon a saját bűntudatától. Ez is egy furcsa zavarodott helyzetet eredményez. Ezért azt kell mondanom, hogy a párttagságnak az állapotát, cselekvőképességét ma nem tudom túlzottan magasra értékelni. Zavar van, bizonytalanság és megosztottság. - Tulajdonképpen, amikor azt mondta, hogy az egyedi párttagokban kialakult egy ilyen - ahogy ön nevezte - hamis bűntudat, szóval ezen a pszichológiai tényezőn nyilván kétféleképpen próbál segíteni az új koncepció. Az egyik az, hogy ehhez a bűntudathoz hozzájárult az, hogy az illető sok esetben évtizedek óta, ez majdnem mindegy, de egy olyan pártnak a tagja, amelyik bevallotta - nem bevallotta, büszkén az ország irányító, mondjuk úgy, ahogy a párt nevezi magát - a munkásosztály élcsapata volt, szóval a motorja volt az országnak. Tehát lehetett azt mondani a párttagoknak, hogy ti vezettetek, eddig rossz irányba vezettetek. Na most a párttag erre hiába válaszolta azt, hogy én bizony nem vezettem, engem is vezettek. Tehát az egyik lehetőség - úgy képzelem - az, hogy a párton belül bizonyos fokig megfordultak az irányok és a vezetőség jobban megkérdezi az alapszervi tagokat, kikéri a véleményüket és így tovább. A másik része - mindezt azért mondom, hogy a helyeslését vagy helytelenítését kapjam meg válaszként - úgy képzelem ennek a folyamatnak, hogyha a társadalomban kialakul egy bizonyos fajta pluralizmus, ez azt jelenti, hogy a párton kívüli erők is szervezettebben artikulálhatják a saját véleményüket a nyilvánosság fórumán. - Igen. Ami az első részét illeti, a bűntudat gondolatát folytatta ön is. A pártértekezlet által megkezdett fordulat egyik alapvető eleme az az elhatározás, hogy ebben a pártban nem születhetnek többé úgy döntések, amelyek nem alulról építkeznek, amelyek nem a párttagság véleményének a kikérése után születnek. És itt térek át erre a pluralizmus gondolatra, amit ugyancsak érdekel az ön kormányzata. Én azt gondolom, hogy ez még a párton, a mi pártunkon belül sem pontosan tisztázott, hogy miről is van valójában szó, mi az a feladat, amit - hogy úgy mondjam - pluralizmus révén a társadalmi működésben meg kell oldani. Én azt hiszem, hogy nem a pluralizmus és nem a többpártrendszer a cél, hanem az, hogy a hatalom társadalmi kontrollját megvalósítsuk. Bebizonyosodott, hogy ezen társadalomépítési modell zsákutcába jutásának egyik oka az volt, hogy a kontrolálatlan hatalom nem képes ésszerű működésre. A kontrollálatlan hatalom magában rejti a szubjektívizmust, a voluntarizmust, a kontraszelekciót és még sok más csúnya dolgot. Ezért muszáj kontrollmechanizmusokat a hatalomba beépíteni. A kontrollmechanizmus tulajdonképpen azt jelenti, hogy a társadalomban meglévő különböző érdekek meg kívánnak a politika szférájában, a politika szintjén és intézményes helyen lenni. Az intézményes politikai érdekmegjelenítésnek sokféle formája van. Az egyik lehetséges formája a párt. Nekem ennek ellenére nincsenek túlzott illúzióim a tekintetben, hogy a többpártrendszer olyan szenzációsan képes lesz Magyarországon megoldani az igazán megoldandó feladatot, a hatalom társadalmi ellenőrzését. Azért nem vagyok ebben biztos, mert egyrészt a politikai kultúra és társadalmi érettség adott fokával kapcsolatban nincsenek illúzióim, másrészt érzem, hogy Magyarországon sok-sok acsarkodó deklarációval versengő kicsinyke párt lesz, amelyik nem lesz képes arra, hogy valóban megvalósítsa a hatalom társadalmi ellenőrzését. - Jól értettem: ezek szerint a pluralizmus a párt szempontjából egyszerűen egy szervezett forma arra, hogy a társadalom párton kívüli része, bizonyos kontrollt gyakorolhasson, közölhesse a párttal megfelelő formában, parlamenti formában, ha úgy tetszik, ez az irány rossz, mi úgy érezzük, hogy most minket rossz irányba vezetnek, és legyen egy fórum, ahol ezek az erők megvitathatják ezt napról napra a párttal. De természetesen vannak, akik a pluralizmust másként értelmezik, és úgy képzelik, hogy ellenzéki pártoknak vagy ellenzéki pártok csoportjának egy laza koalíciója, ha úgy tetszik, voltaképpen választási küzdelemben esetleg felülkerekedhet, és maga alakíthat koalíciós kormányt. - Én azt gondolom, a következő választási periódusban nem született döntés arról, hogy mikor lesznek helyhatósági, mikor lesznek parlamenti választások, de valamikor egy-másfél éven belül erre sor fog kerülni. A következő választási időszakban mi azt javasoljuk és reméljük, hogy ezzel a társadalom többi politikai erői is egyetértenek, hogy valamilyen megegyezéses formára kell sort keríteni a választásokra, amely megegyezéses forma garantálja az átmenet békés és kormányzóképes, kormányképes vállfaját, amilyen módon az MSZMP-nek a meghatározó szerepéhez garantálják. Mi azt jelentjük már ki, hogy a következő általános választások időszakában ilyen előzetesen beépített garanciára nem tartunk igényt. - Kellő alázattal kell megfogalmaznom a kérdésemet, mert bizarr, lehet az ön számára és a hallgatóink számára az, hogy az angol rádió riportere védelmezze a Budapesti Pártbizottsággal szemben az ideológiai pluralizmust. Megkérdezem, hogy nem áll-e ellentétben a kommunista pártok ideológiájával, ideológiai alapjával az, hogy a párt, amely már hatalmon van, hatalmat gyakorol, vezeti az országot, vezeti a munkásosztályt, ha úgy tetszik, egyszer csak elhatározza magát, hogy ő most hajlandó megosztani vezető szerepét olyannyira, hogy egy választási eredménytől függően hajlandó vissza is lépni a hatalomtól. - Erre csak azt tudom mondani, az MSZMP minden alkotmányos eszközt fel fog használni arra, hogy meghatározó szerepét megőrizze, betöltse, újrateremtse, megerősítse. Ha azt kérdezi, hogy végül is bizonyos ideológiai hagyaték vagy az ideológiai hagyaték bizonyos szeletének az elhagyását jelenti akkor azt kell mondanom, hogy az ideológiai hagyatéknak ezt az elemét készséggel elhagyjuk. - Barabás János, köszönöm szépen ezt a hosszú és kimerítő választ és interjút. +++
1989. április 15., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok. Nem tudom, hallották-e már azt amit itt városszerte hallhat az ember, hogy zárolni kivánják a BC számlákat. Ha ez igy van akkor ez ugy érzem, hogy egyrészt|az utazási szabadság megsértése, mert ugye az állampolgár hogy utazna a pénze nélkül, másrészt pedig nem tudom, hogy veszi magának a kormányzat ezt a bátorságot, hogy nem elég, hogy a saját feltételei szerint tulajdonképpen ugy használja a BC számlákon lévő pénzeket, ahogy ő akarja mindaddig amig a számlatulajdonos magához nem veszi, fel nem használja, most még azt is meg akarja akadályozni, hogy a számlán lévő pénzeket a tulajdonosok felhasználhassák. Hát kérdem ez mi ez ha nem nyílt lopás?"
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"...újabb ülést tartott az ideiglenes Intéző Bizottság. Ennek során lényeges határozatok meghozatalára került sor. Vörös Vince bevezetője után ismertettem a kialakult belpolitikai helyzetet. Részletesen beszámoltam az EKÁ-ban való tevékenységünkről, amelyet az IB jóváhagyott."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|