|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
A hallgatóé a szó
|
![](../img/spacer.gif)
München, 1989. április 15. (SZER) - Telefonon feltett kérdéseikre, üzeneteikre ügyeletes munkatársa Szép Zoltán válaszol. - Jó napot kívánok. - Kívánok jó napot. - (...)? - Én Kassáról hívom. - Üdvözlöm. - Kérem szépen, telefonáltam és kértem egy üzenetet. Én csak azt szeretném tudni, hogy ezt az üzenetet mikor fogják leközvetíteni. Az üzenet Késmárkra szólt osztályfőnökünk 93-ik születésnapjára. A születésnap május 23-ikán van. És mi szeretnénk május 23-ikán elmenni Kassáról felköszönteni osztályfőnökünket, mert május 27- ikén lesz az érettségi találkozónk. Mink ezt az üzenetet szalagra játszani és ott neki lejátszani szeretnénk. - Nagyon jó a vonalminőség, jobb, ha el tetszik mondani. - No kérem szépen, lehet róla szó. A következő dalt Késmárkra osztályfőnöküknek, Bence bácsinak, volt premontrei kanonoknak 93-ik születésnapjára küldik a nyolcadik osztályból még 48 életben lévő diákjai, akik 1944-ben Kassán, a jászóvári premontrei kanonokrend II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztek. Ez év május 27-ikén tartják érettségi vizsgájuk 45-ik évfordulója alkalmából rendezett találkozójukat, és kívánnak neki továbbra is sok-sok erőt és tartós egészséget. A dalt kértem, hogyha lehet, Ballag már a vén diák vagy Fenyő- fenyő, ez a Késmárk felől tért Puha szél és a Kassai fenyveserdő karjában - a három közül, amelyik megvan. - Igen. Nem tudná ennek a dallamát? - "Kalász, kalász, árva magyar kalász..." Annak idején 60-an voltunk az osztályban, ez háborús osztály volt, ahogy érettségiztünk, már mentünk a frontra. - Hadd kérdezem még azt, ön Kassán él? - Kassán igen, itt voltunk, itt volt a gimnázium. - Most is ott tetszik lakni? - Igen, itt lakok. - Én jártam ott két éve. - Melyik gimnáziumban? - Nem, hanem két éve jártam Kassán. - Ja, két éve. - És nagyon elkeserítőnek találtam a belváros állapotát. - Hát kérem, ez már a rendhez tartozik. - Tehát úgy tetszik gondolni, hogy ez a szomorú leromlása a város régi szép épületeinek, ez folytatódik? - Most még, ha két éve járt, akkor elég rendben találta, mert az utóbbi öt év alatt minden épületet kifestettek, azelőtt az rosszabbul nézett ki. - Tehát most festettek rajtuk? - Mindent festettek, az egész főutcát. - Mert általában sok helyen lógtak a kapuk, a kapu alatt szemét volt, minden. - Most azokat is cserélik, új kapukat raknak. - Na de azok szép, faragott fakapuk voltak. - Ezek úgy csinálják, igen, ezen új faragott kapukat csinálnak. - Tehát a városképhez illeszkedő kapukat? - Igen. Kezd egy kicsikét javulni a helyzet. - Megkérhetném még önt arra: mi Csehszlovákiából viszonylag ritkán kapunk telefont, és gondolom, ezt a műsort már tetszett hallani, ezt a Hallgatóé a szó című műsort, foghatók vagyunk ott? - Igen jól fogható. - Sokan hallgatják a Szabad Európát? - Nagyon sokan. - És szeretik ezt a rádiót? - Nagyon szeretik. - Rendkívül örülök, hogy a csehszlovákiai magyarok hallgatják a Szabad Európa Rádió műsorait, és annak is, hogy a Hallgatóé a szó című műsort már észrevették. Ez az ön üzenete nem a mi műsorunk profilja, ez a Zenés üzenetek című műsorhoz tartozik, de kivételesen amiatt, hogy ne fáradjon hiába mégegyszer, az üzenetet továbbítjuk, és május 20-ikán el fog hangzani Bence bácsi, a 93 éves osztályfőnök születésnapja tiszteletére a kért dalok valamelyike. Mi pedig a magunk részéről csatlakozunk a jó kívánságokat tolmácsolókhoz, és kívánunk az életben lévő 48 tagú osztálynak is még sok sikert, erőt, egészséget. - Szabad Európa Rádió? - Igen. - Jó napot kívánok, azt hiszem ez a telefonszám az, ahol beszélgetni lehet valakivel, ez kifejezett (...)? - Nem, nem. - Kérem szépen, arról van szó, hogy hallgattam a műsorukat, csak elfelejtettem, hogy milyen (...), fölhívom. Mindenesetre elmondom, hogy a következőt szeretném mondani, sok vita folyik mostanában a legkülönbözőbb szinten, hogy ki is a Munkásőrség valójában? Ehhez szeretnék hozzászólni. - Igen. - Egy egész egyszerű, gyerekes bizonyítékkal. Érdekes módon nagyon tagadják azt a tényt, hogy ők a párt katonái lennének. Nem olyan régen még az indulójukat is tanították az iskolákban, énekkarokban vagy május elsejei felvonulásokon az utcai hangszórókon keresztül. És akkor még nem szégyellték ezt, nem titkolták. - - Ez Haj, te puska, puska vagy? - Igen, van ez a munkásőrinduló, abból én egy részletet - nem akarom elénekelni, csak ezt a részt, ami gondolom, ilyen gyerekesen, de bizonyít. Íme, egy rész a munkásőrinduló szövegéből: "Munkásőrnek egy baja, így van-e? Miért nincs három élete, élete. Az egyiket a pártnak adja, a másikat a párja kapja, harmadikkal egy a fegyvere." Munkáról meg szó sincs benne, meg hogy mit jelent a sapkájukon az az óriási vörös csillag, de ők nem a párt katonái. Csak gondoltam, hátha lejátsszák, és pár ember hallgatja ezt a műsort, akkor gondolkodjon el, akinek ez még nem jutott eszébe, míg, itt a jogi és komolyabb érvekkel próbálják ezt alátámasztani. - Sőt az egyiket a pártnak adja, az elsőt. - Igen, a legelső, utána a párja jöhet, hogy az egyiket a pártnak adja, a másikat a párja kapja, harmadikkal egy a fegyvere. Azt már viszont, hogy dolgozni is kéne, vagy ilyesmi, arról már szó sincs. - Na jó, hát tudja ez a botkácska, vagy kapácska, vagy pártkönyvecske, de hol van ebből a dalból a haza szolgálata? - Számból vette ki. És ami a legérdekesebb: hátha egyszer (...) hol van a haza szolgálata? Ez lett volna az érdekes benne, hogyha ők nem egy pártnak az elkötelezett emberei. - Ítéletem szerint ez a Munkásőrség, mint olyan, nincs még olyan nagyon logikusan megvédve, szóval én még nem hallottam egyetlen olyan elfogadható, valóban elfogadható nyilatkozatot, amelyik indokolttá tenné, vagy meg tudná magyarázni, hogy miért van szükség a Munkásőrségre. Nem tudom, hogy Ön ezt hogy látja? - Én több helyről olvastam, újságban voltak ilyen úgynevezett ellenzéki lapokból, részt vettek hozzáértő jogász emberek olyan (...) az alakulástól kezdve néhány pontot, hogy kik rendelkezhetnek. Nem tudom, önök olvasták-e. Nekem nem kedvenc újságom a Reform, de néha azért vannak benne olyan cikkek, hogy az alapítások ezek, hogy kik intézkedhetnek a bevetésükről. Kizárólag a párt intézkedhet. Meg még egy-két ilyen dolog van. Eddig szigorúan titkos volt, senki nem nézhette meg. De az egész, ahogy olvastam akkor az ellenvéleményeket, amikor elkezdtek más jogszabályt, vagy időközben változtattak, most már egészen más, meg hát különben is, Amerikának ki veti fel? Nekik van nemzeti gárdájuk, ők saját magukat odasorolják. - Azért az amerikai nemzeti gárda meg a Munkásőrség közt én már a megalakulás pillanatától kezdve elég sok különbséget látok. - Igen, az nem egy párt, lényegében egy kicsit más. - Vettem észre, és ami a legkevésbé tetszik ebben a dologban, hogy ezt a bárom részre felosztott életét a munkásőrnek, ezzel nagyon érdemes hangsúlyozottan foglalkozni, mert a fegyver az igencsak előtérbe van benne állítva. - Igen, a fegyver. - Ugye a harmadikkal egy a fegyvere, tehát, ha lehet, még erősebben aláhúzott jelentés, mint az, hogy egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja, mert valahol az ő élete meg a fegyver és a párt, ezek olyan egy egységet képviselnek. - Igen. És tulajdonképpen ezt mondtam végig, mert úgy emlékezetből szedtem ezt én is, voltam énekkaros, s ezt tanultuk és énekeltük, úgyhogy ez így bennem van. De a végén van egy ilyen, amikor már kesereg, most hirtelen össze kellene szedni a gondolataimat, hogy a legnagyobb baj az, amikor meghal és a túlvilágra kerül, hogy nincs ott nála a fegyvere. - Ott is? - Ott is, most hirtelen ezt nem tudom pontosán idézni, hiszen most végig kéne az egészet énekelni, mert ilyen gépiesen tanulja be az ember. - Talán ezt az indulót elegen hallották ahhoz, hogy mi most lejátsszuk, viszont ítéletem szerint nem olcsó mulatság ez a Munkásőrség anélkül sem, mert a XI. kerületi központjuk fenntartása már maga komoly kiadás, nagy apparátus működik és országosan is sok helyütt vannak bázisaik. - Igen az az óriási vagyon, ami ott van, ez kívánkozik ebbe a gazdasági helyzetbe amúgy is bárkinek, ha nem szükséges majd másfél milliárd forintot a költségvetésből, szóval nem vagyok én sem elragadtatva tőle. - Miképpen toborozzák a munkásőröket? Ez érdekelne engem. - Hátha még elmondanám önnek, akkor ledöbbenne nagyon. - Hát mondja el. - Én már 39 éves vagyok, és én 20 éves koromban, amikor leszereltem a hadseregből, egy gyárban dolgoztam a Váci úton és mindenem volt a motor. Nekem az volt a legelső, mint a munkásőrnek a párt az első, nekem a motor, utána jöhetnek a lányok csak, a motor volt a mindenem. A lényeg az, hogy ottan a gyáron belül valami munkásőrparancsnok egyszer jött, hogy beszervezne, hát jöjjek én is munkásőrnek. Nem volt semmiféle pártállásom, KISZ-tag is csak a hadseregben voltam egy évig, mert ott kötelező volt. A lényeg az, hogy én nem akarok, meg engem nem érdekel, meg egyáltalán, én motorozni akarok a szabadidőben, nem gyűlésekre járni. Azt mondta, épp alakult egy motoros század, nekem pont arra lenne szükségem. Mondom és milyen motorok? Azt mondja, oldalkocsis. 20 éves gyerek létemre azért ez nagy dolog volt, hogy egy oldalkocsis BMW-utánzatra ráülhetne az ember. Ezen elgondolkoztam. Mondom: lehet, hogy jelentkezem, ez földobott. Úgyhogy nem vagyok büszke, ezt megint aláhúzom, csak mentségemre szolgáljon az, hogy egyetlen egy oktatásra elmentem. Itt szerveztek, jöttek, hogy gyere, lépjél be, és hát valami mézesmadzagot el kell húzni, ha ezért, akkor azért, meg hogy időnként összejövünk, jókat lehet ebédelni, meg elmegyünk valahova gyakorlatra, aztán bepacalozunk valahol. Egy egyszerű munkásgyereknek elég lett volna ennyi, nekem a motor dominált. Első oktatásra elmentem, és akkor mindjárt hányingert kaptam tőle. És azt is elmondom, úgy szégyelltem, meg talán még most is - ön a második ember, akinek ezt elmondom, mert nem ismerem önt -, hogy amikor ott az első előadáson előadták, hogy például ilyen feladatokat kell végrehajtani, hogy teszem évforduló környékén, mint 56-os évforduló, októberi évforduló, akkor össze kell szedni, a rendőröknek segíteni, össze kell szedni az ilyen 56-os embereket, akik azóta már szabadlábon vannak, figyelni a munkásokat a gyárban, mit beszél. Ettől én olyan hányingert kaptam, és úgy elszégyelltem magam: hova kerültem én, spicliket tanítanak ki, én ezt nem is tudtam, mert én nem foglalkoztam vele, és aztán nem mentem, párszor szólogattak, hogy jöjjek, egyenruhát ígértek, megkaptam az első aláírás után, rögtön megkaptam. Aztán lementem, megmondtam kerek perec, hogy meggondoltam magam. Nem is kértek indokot, úgyhogy én elintéztem. Volt még egy-két illető ott a társaságból, akik mindenfélét hazudoztak összevissza, hogy beteg az asszony, szóval nem merték megmondani, hát valahol meg lehetett érteni, azért 20 évvel ezelőtt nem lehetett olyan bátran beszélni. Örültem, hogy nem kérdeztek tőlem semmit. Nem tetszett az, hogy ottan szinte kötelezően tegezni kellett mindenkit. Engem otthon úgy neveltek, az idősebb embert magázzam. - És amikor ők dolgoznak, tehát a munkájukat végzik, már nem a fegyveres munkájukat, mert gondolom, azt végzik szívesen, akkor van rajtuk valami jelvény? - Tulajdonképpen nincsen. - Szerintem ugyanis, ha már ennyire demokratikusnak tartja magát ez a testület, nem ártana, ha megjelölné saját magát, a fegyveres testületeken szokott lenni jelzés. - Az az igazság, hogy jó ideje már nem olyan túl büszkék rá. A parlamentben nagyon emlegette ez a Dauda nevű képviselő, nem tudom. - Már visszahívták. - A magyar erők visszahívták, jól van, akkor nagyon örülök neki, hogy így történt, hogy itt megismételte, hogy ingyen és bérmentve ők dolgoznak, én nem tudom, hogy hol él ez az ember, nem tudom, hogyan kerülhet egy ilyen a parlamentbe. Amikor ők elmentek munkaidőben gyakorlatozni néhány napra, ingyen és bérmentve, nem tudom, miért kapták meg a fizetésüket meg a kitüntetéseket. Nem tudom, hogy az "ingyen és bérmentve" hogy értette, úgyhogy hála istennek, a tömeg értette, hogyan kell érteni ezt. - Budapestről tetszik hívni? - Igen, ezt nem mondtam, elnézést. - Semmi baj, csak azt akarom megkérdezni, hogy a Hallgatóé a szó című műsorban a hangját fölhasználhatom-e. - Igen, nyugodtan. Ha nekem ebből bajom lesz, akkor még büszkébben vállalom azt, hogy máskor is megtegyem ezt. (folyt.)
1989. április 15., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
A hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
- Horváth Béla vagyok Budapestről. - Üdvözlöm, Horváth úr, Szép Zoltán vagyok. - Kérem szépen, az 1995-re tervezett bécs-budapesti világkiállítással kapcsolatban szeretném közzétenni gondolataimat. - Ön a kiállítás mellett van, vagy ellene? - Ellene. - Értem. Megkérdezném közbevetőleg, ne hívjam vissza? - Nem, köszönöm szépen. Véleményem szerint gazdasági csődben nem szabad ilyen bizonytalan kimenetelű vállalkozásba belekezdeni. Beck Tamás miniszter úr a parlamentben ismertette az érveit ezzel kapcsolatban, de nem szólt arról, hogy 50 nagyüzemet kínáltak megvételre, társulásra a Nyugatnak, és eddig ezek iránt semmi érdeklődés, vagy legalábbis csekély érdeklődés mutatkozott. Nem beszélt, hogy 1995-ig hány munkanélkülire számíthatunk. Az az óhéber mese, hogy a kiállítás részünkre qazdasági fellendülést jelentene, Marjai József és Somogyi László exminiszterek, mint szervezők, új érveket hoztak fel a kiállítás megrendezése mellett, melyek erősen vitatottak. Az, hogy milyen évfordulókra emlékezünk 1995-ben, nem fogja idecsábítani a turistákat. És az infrastrukturális berendezéseket, létesítményeket kiállítás nélkül is meg kell valósítani, ha azt akarjuk, hogy a turisták ne kerüljék el az országunkat. Egyetért, Szép úr? - Az infrastruktúrának a megváltoztatását illetően nemcsak, hogy egyetértek, hanem szerintem 50 éves késésben vagyunk. Majdnem ott tartunk, mint a háború után, mert végül is Magyarországnak van talán összesen egy autópályának minősíthető jó minőségű útja, a többi csak autópályának látszik. - Igen. Nemrég a tévében elhangzott, hogy Magyarországon például a telefonra való várakozási idő átlag 15 év. - Ez is eszméletlen dolog, mert Nyugat-Németországban 3-4 nap alatt bárkinek bárhova bekötik a telefont. - Az az átlag 15 év azt jelenti, hogy többen 20-30 éve várakoznak, mert egyesek a kérés benyújtását követően 2-3 hónapon belül hozzájutnak. - Persze. - Na most a másik kérdés az volna - ami nem hangzott el sohasem - hogy képesek lennénk-e egy szanatórium és egy kórház felépítésére 1995-ig, mert erre is szükség lenne. Egyértelmű erre a válaszom: nem vagyunk képesek erre. Nálunk egy-egy kórház rekonstrukciója 15- 20 év. A gépkocsik parkolása már most is megoldatlan, a nappali forgalom meg katasztrofális. Mint a Magyar Nemzetből megtudtuk, Budapest Európa legszennyezettebb levegőjű városa. Szmogriadót ebben az évben csak azért nem rendeltek el, mert 8 mérőállomás közül 4 alkatrészhiány miatt üzemképtelen volt. Most egyes kerületekben már most veszélyeztetve vannak a gyermekek és az öregek. Nem tudom, hallott- e a Szép úr arról, hogy a Mártírok útján volt egy tüntetés. - Igen, tudok róla. - Az ország népességének halandósága visszaesett az 1930-as évek szintjére. Ausztria népességénél 42 százalékkal magasabb. S az a tudat, hogy 1995-ben itt lesz a világkiállítás, nem hiszem, hogy japánná teszi a dolgozóinkat. Ők nem fognak reggelenként a cégért imádkozni, és senki sem fog harakirit elkövetni, s nem fogja kamikázeként munkába vetni magát a cél érdekében. Ezt biztos tudom. A Budapestre való érkezéskor - történjen az vasúton vagy közúton - az idegent lehangoló látvány fogadja. Keleti pályaudvarra való érkezése előtt az összekötő híd után a Duna-parti teherpályaudvar látható. Ez ócskavastelepeivel, szeméthalmazaival, elavult viskóival és raktáraival nagyon csúnya látvány. Ezzel szemben van a marhavóghíd, mellette a közel 3 évtizede romokban lévő Glóbus Gyár épülete, s hasonló a látvány egész a Baross térig való érkezésig. Egy másik példa, A Rákóczi út mellett, a Dohány utcában romosán díszeleg közel 3 évtizede a Continental Szálló, mellette a Hungária Fürdő. Én azt javasolnám, legalább a feliratot tüntetnék el, ne hirdetnék, hogy Hungária. 1945 tavaszán egy helyről startoltunk Ausztriával, s hogy 50 év után mi lesz a különbség a két ország között, azt nem szabad megmutatni a világnak - ez az én véleményem. A japánok már most csodálkoztak, amikor november 7-ikén és április 4-től 8-ig megszálltuk Burgenlandot és Bécset. Bécs Duna-part melletti része már 1964-ben nemzetközi kertészeti kiállítás területe volt. Én azt javasolnám, rendezze Bécs önállóan a kiállítást,és az ide vágyakozókat hozzák le Budapestre 4-5 napra hajókirándulásra. Bérelhetnénk hajót mi a Szovjetuniótól is, ilyen esetben tehát még egy másik államot is bevonnánk, és többletkiadás nem szükséges. Most, hogy a millenniumi kiállítás hozta-e az ország fellendülését, az nem valószínű - ezt állítják a miniszterek, szervezők. Az akkori viszonyok nem hasonlíthatók össze a maival, hisz akkor Nagymagyarország volt, és adva volt a lehetőség a millennium megünneplésére. Ha nem jöttek a külföldiek, akkor filléres vonatokat indítottak az ország minden területéről Budapestre, és még ebédet is adtak utazáson kívül a látogatóknak. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kiállítás nélkül épültek meg a paloták, kultúrházak és más intézmények az ország más területén is. Csak példaképpen említsem szűkebb hazámat, Marosvásárhelyt, ahol a századforduló után egy sártengerből épült fel a székely főváros. 1906-1907-ben építették meg a városházát, ezt követően ugyancsak két év alatt Európa egyik legszebb kultúrpalotáját. Ehhez szükséges volt az akarat és egy jó polgármester, amilyen Bernádi György volt. Most nagyvárad, Kolozsvár és Arad ugyanezen időben nyerte el a mai arculatát, kiállítás nélkül. Tehát akkor célszerűen és hibamentesen építkeztek, és talán kevesebb volt a korrupció is. A rohanó élet egyes vezetőinket is felelőtlenné tette, gondoljunk itt a nemzeti parkunk, Apajpuszta tönkretételére, Kecskemét 200 tonnás ciánhulladékára, a monori erdőre és az Ausztriából importált veszélyes hulladékokra. Véleményem szerint a gondviselés páratlan bőkezűséggel áldotta meg országunkat, különböző hőfokú és összetételű gyógyvizekkel. Ez előkelő helyet biztosítana a nemzetközi idegenforgalomban, ezt az év minden szakában biztosítani lehetne, tehát erre kéne összpontosítani nehéz és válságos gazdasági helyzetünkben. Ebből nemcsak Budapest élvezhetné a hasznot, hanem az egész ország, és a vállalkozás nem lehetne kétes kimenetelű. - Amit elmondott, azt leadhatom a műsorunkban? - Le, kérem szépen, mert egy nyugdíjas, rokkant nyugdíjas vagyok, én is szívinfarktussal vagyok, kétszer volt szívinfarktusom. Elköltöztem 8 évi hadakozás után nagy lakásból kis lakásba, én is várom a telefonomat, bár csak halálom után Farkasrétre kapom meg. Azért is szeretném, mert az exminisztereknek volt egy-két érvelésük. Én nem tartom helytállónak a miniszterünk érvelését, hogy Brüsszelt a világkiállítás emelte fel. A város helyzetét nagyban befolyásolta az a körülmény, hogy a francia hadsereget kivonták a NATO kötelékéből, s ekkor helyezték át, illetve építették ki a NATO-központot. Hogy esélyünk van a világkiállítás megrendezésére, mert Miamiban a négerek lázongnak, ez is elgondolkoztat. A kiállítás hírére ők is lecsendesednének, ez nem lehet kizáró ok. Tehát inkább megnehezíti a mi helyzetünket az, hogy már most az ország ötöde él a létminimum alatt, és ez a szám csak növekedni fog. S mint a parlamentben is elhangzott, az ifjúság helyzete sem rózsás. Bizonytalan az elhelyezkedésük, s ha minden keresetét is félre teszi, csak nagypapa korára juthat lakáshoz. Én bízom benne, hogy észrevételeim is eljutott Mm. Helen de Fiahoz (?), aki épp most van Budapesten, és nem minket fog kijelölni rendezoként így nem fog fejünk fölött lebegni Damokles kardja. Nekem ez a véleményem, nem tudom, hogy Szép úrnak milyen véleménye van ehhez az egész-világkiállításra. - Egyelőre meghallgatom mások véleményét, mert a műsorból adódó helyzetemnél fogva nekem állást foglalni csak igen alapos előtájékozódás után illenék, ezt tekintem első alapos előtájékozódásomnak, mert erről a kérdésről ilyen behatóan még nem beszélgettem senkivel. - A Magyar Nemzet egyébként behatóan foglalkozik sok esetben, azt hiszem, tegnapelőtt foglalkozott vele. Ellenérvekkel, mert nagyon sok ellenérv van erre a világkiállításra. - Azt tetszik tudni, hogy mikor megy ez a műsor? Hallgatják ezt a műsort? - Igen, nagyon közkedvelt. Egyetlen hibája van, hogy rövid. - Rövid? - Úgy gondolom, hogy azért 30 perc az úgy, annál több már megterheli a hallgató figyelmét. - Nem kérem. - Nem? - Nem, mert ez az érdekes, ezt meg lehetne hosszabbítani. - Köszönöm szépen, viszonthallásra. - Nagyon köszönöm, hogy meghallgatott, tisztelettel üdvözlöm. - A Hallgatóé a szó. Amennyiben szerda és szombat délután 16, valamint 18 óra 30 között a következő müncheni számot tárcsázzák, ügyeletes munkatárs veszi fel a kagylót. A müncheni telefonszám: 21-02-748. Megismétlem a távhívást, tehát az NSZK és München hívószámával együtt: 00-49-89-21-02-748. Ez a telefonszámunk, tehát amit a kedves hallgatók az általuk már nyilván jól ismert szerda és szombati telefonügyeleti időben hívtak eddig, tehát szerdán és szombaton 16-tól 18,30-ig, ez a telefonszám e hónap 21-én az esti órákban megváltozik, mint ahogy a Szabad Európa Rádió valamennyi hívószáma is megváltozik. Ugyanis központbővítésre került sor, és a rádió hívószámai 4 jegyűvé válnak, ezáltal a 21-02 központi hívószámhoz további 4 jegy kapcsolódik, ami a mellékek hívását teszi lehetővé. A mi telefonszámunk 21-02-3916 lesz, tehát a 21-02-748 megszűnik. Figyelmeztetek minden kedves hallgatómat, hogy az új telefonügyeleti szám április 22-től szombaton 16 órától, tehát az egész hívószám Münchennel, nyugatnémetországi hívószámmal együtt: 00-49-89-21-02-3916. - Halló, Szabad Európa? - Igen. - Jó napot kívánok. - Ausztriából beszélek, és szeretnék valamit megkérdezni. Hamarosan egy új, úgynevezett kivándorlási szabályzatot vagy törvényt fognak készíteni. Addig is mi történik? Tehát ha az ő felfogásuk szerint már nem olyan törvénybe ütköző cselekmény, hogy elhagytuk az országot, cikkor addig is mi történik, amíg ez a törvény kijön? Tehát én foghatom magam és holnap átléphetem a határt, vagy hogy értik ezt? - Ne haragudjék, hogy félbeszakítom, de műsoridőnk letelt. Kérdésére és mások kérdéseire is április 21-i műsorunkban, a bonni-magyar külképviselet illetékesei adnak választ. +++
1989. április 15., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok. Nem tudom, hallották-e már azt amit itt városszerte hallhat az ember, hogy zárolni kivánják a BC számlákat. Ha ez igy van akkor ez ugy érzem, hogy egyrészt|az utazási szabadság megsértése, mert ugye az állampolgár hogy utazna a pénze nélkül, másrészt pedig nem tudom, hogy veszi magának a kormányzat ezt a bátorságot, hogy nem elég, hogy a saját feltételei szerint tulajdonképpen ugy használja a BC számlákon lévő pénzeket, ahogy ő akarja mindaddig amig a számlatulajdonos magához nem veszi, fel nem használja, most még azt is meg akarja akadályozni, hogy a számlán lévő pénzeket a tulajdonosok felhasználhassák. Hát kérdem ez mi ez ha nem nyílt lopás?"
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"...újabb ülést tartott az ideiglenes Intéző Bizottság. Ennek során lényeges határozatok meghozatalára került sor. Vörös Vince bevezetője után ismertettem a kialakult belpolitikai helyzetet. Részletesen beszámoltam az EKÁ-ban való tevékenységünkről, amelyet az IB jóváhagyott."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|