Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › április 15.
1989  1990
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
BBC, Reggeli híradó:

Magyarország aláírta

"Magyarország a Varsói Szerződés első tagállama, amely hivatalosan aláírta az ENSZ menekültügyi egyezményét. Tegnap pénteken kapta meg a világszervezet jogi osztálya a csatlakozási okmányt. Az egyezmény és a Magyarország által egyidejűleg aláírt csatolt jegyzőkönyv értelmében a magyaroknak ezentúl nem szabad visszatoloncolniuk bizonyíthatóan menekült egyéneket."

A hallgatóé a szó

München, 1989. április 15. (SZER) - Telefonon feltett kérdéseikre,
üzeneteikre ügyeletes munkatársa Szép Zoltán válaszol.
    
    - Jó napot kívánok.
    
    - Kívánok jó napot.
    
    - (...)?
    
    - Én Kassáról hívom.
    
    - Üdvözlöm.
    
    - Kérem szépen, telefonáltam és kértem egy üzenetet. Én csak azt
szeretném tudni, hogy ezt az üzenetet mikor fogják leközvetíteni.
    
    Az üzenet Késmárkra szólt osztályfőnökünk 93-ik születésnapjára. A
születésnap május 23-ikán van. És mi szeretnénk május 23-ikán
elmenni Kassáról felköszönteni osztályfőnökünket, mert május 27-
ikén lesz az érettségi találkozónk. Mink ezt az üzenetet szalagra
játszani és ott neki lejátszani szeretnénk.
    
    - Nagyon jó a vonalminőség, jobb, ha el tetszik mondani.
    
    - No kérem szépen, lehet róla szó. A következő dalt Késmárkra
osztályfőnöküknek, Bence bácsinak, volt premontrei kanonoknak 93-ik
születésnapjára küldik a nyolcadik osztályból még 48 életben lévő
diákjai, akik 1944-ben Kassán, a jászóvári premontrei kanonokrend
II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztek. Ez év május 27-ikén
tartják érettségi vizsgájuk 45-ik évfordulója alkalmából rendezett
találkozójukat, és kívánnak neki továbbra is sok-sok erőt és tartós
egészséget.
    
    A dalt kértem, hogyha lehet, Ballag már a vén diák vagy Fenyő-
fenyő, ez a Késmárk felől tért Puha szél és a Kassai fenyveserdő
karjában - a három közül, amelyik megvan.
    
    - Igen. Nem tudná ennek a dallamát?
    
    - "Kalász, kalász, árva magyar kalász..." Annak idején 60-an
voltunk az osztályban, ez háborús osztály volt, ahogy
érettségiztünk, már mentünk a frontra.
    
    - Hadd kérdezem még azt, ön Kassán él?
    
    - Kassán igen, itt voltunk, itt volt a gimnázium.
    
    - Most is ott tetszik lakni?
    
    - Igen, itt lakok.
    
    - Én jártam ott két éve.
    
    - Melyik gimnáziumban?
    
    - Nem, hanem két éve jártam Kassán.
    
    - Ja, két éve.
    
    - És nagyon elkeserítőnek találtam a belváros állapotát.
    
    - Hát kérem, ez már a rendhez tartozik.
    
    - Tehát úgy tetszik gondolni, hogy ez a szomorú leromlása a város
régi szép épületeinek, ez folytatódik?
    
    - Most még, ha két éve járt, akkor elég rendben találta, mert az
utóbbi öt év alatt minden épületet kifestettek, azelőtt az
rosszabbul nézett ki.
    
    - Tehát most festettek rajtuk?
    
    - Mindent festettek, az egész főutcát.
    
    - Mert általában sok helyen lógtak a kapuk, a kapu alatt szemét
volt, minden.
    
    - Most azokat is cserélik, új kapukat raknak.
    
    - Na de azok szép, faragott fakapuk voltak.
    
    - Ezek úgy csinálják, igen, ezen új faragott kapukat csinálnak.
    
    - Tehát a városképhez illeszkedő kapukat?
    
    - Igen. Kezd egy kicsikét javulni a helyzet.
    
    - Megkérhetném még önt arra: mi Csehszlovákiából viszonylag ritkán
kapunk telefont, és gondolom, ezt a műsort már tetszett hallani,
ezt a Hallgatóé a szó című műsort, foghatók vagyunk ott?
    
    - Igen jól fogható.
    
    - Sokan hallgatják a Szabad Európát?
    
    - Nagyon sokan.
    
    - És szeretik ezt a rádiót?
    
    - Nagyon szeretik.
    
    - Rendkívül örülök, hogy a csehszlovákiai magyarok hallgatják a
Szabad Európa Rádió műsorait, és annak is, hogy a Hallgatóé a szó
című műsort már észrevették. Ez az ön üzenete nem a mi műsorunk
profilja, ez a Zenés üzenetek című műsorhoz tartozik, de
kivételesen amiatt, hogy ne fáradjon hiába mégegyszer, az üzenetet
továbbítjuk, és május 20-ikán el fog hangzani Bence bácsi, a 93
éves osztályfőnök születésnapja tiszteletére a kért dalok
valamelyike. Mi pedig a magunk részéről csatlakozunk a jó
kívánságokat tolmácsolókhoz, és kívánunk az életben lévő 48 tagú
osztálynak is még sok sikert, erőt, egészséget.
    
    - Szabad Európa Rádió?
    
    - Igen.
    
    - Jó napot kívánok, azt hiszem ez a telefonszám az, ahol
beszélgetni lehet valakivel, ez kifejezett (...)?
    
    - Nem, nem.
    
    - Kérem szépen, arról van szó, hogy hallgattam a műsorukat, csak
elfelejtettem, hogy milyen (...), fölhívom. Mindenesetre elmondom,
hogy a következőt szeretném mondani, sok vita folyik mostanában a
legkülönbözőbb szinten, hogy ki is a Munkásőrség valójában? Ehhez
szeretnék hozzászólni.
    
    - Igen.
    
    - Egy egész egyszerű, gyerekes bizonyítékkal. Érdekes módon nagyon
tagadják azt a tényt, hogy ők a párt katonái lennének. Nem olyan
régen még az indulójukat is tanították az iskolákban, énekkarokban
vagy május elsejei felvonulásokon az utcai hangszórókon keresztül.
    
    És akkor még nem szégyellték ezt, nem titkolták.
    
    - - Ez Haj, te puska, puska vagy?
    
    - Igen, van ez a munkásőrinduló, abból én egy részletet - nem
akarom elénekelni, csak ezt a részt, ami gondolom, ilyen
gyerekesen, de bizonyít. Íme, egy rész a munkásőrinduló szövegéből:
"Munkásőrnek egy baja, így van-e? Miért nincs három élete, élete.
    
    Az egyiket a pártnak adja, a másikat a párja kapja, harmadikkal egy
a fegyvere." Munkáról meg szó sincs benne, meg hogy mit jelent a
sapkájukon az az óriási vörös csillag, de ők nem a párt katonái.
    
    Csak gondoltam, hátha lejátsszák, és pár ember hallgatja ezt a
műsort, akkor gondolkodjon el, akinek ez még nem jutott eszébe,
míg, itt a jogi és komolyabb érvekkel próbálják ezt alátámasztani.
    
    - Sőt az egyiket a pártnak adja, az elsőt.
    
    - Igen, a legelső, utána a párja jöhet, hogy az egyiket a pártnak
adja, a másikat a párja kapja, harmadikkal egy a fegyvere. Azt már
viszont, hogy dolgozni is kéne, vagy ilyesmi, arról már szó sincs.
    
    - Na jó, hát tudja ez a botkácska, vagy kapácska, vagy
pártkönyvecske, de hol van ebből a dalból a haza szolgálata?
    
    - Számból vette ki. És ami a legérdekesebb: hátha egyszer (...) hol
van a haza szolgálata? Ez lett volna az érdekes benne, hogyha ők
nem egy pártnak az elkötelezett emberei.
    
    - Ítéletem szerint ez a Munkásőrség, mint olyan, nincs még olyan
nagyon logikusan megvédve, szóval én még nem hallottam egyetlen
olyan elfogadható, valóban elfogadható nyilatkozatot, amelyik
indokolttá tenné, vagy meg tudná magyarázni, hogy miért van szükség
a Munkásőrségre. Nem tudom, hogy Ön ezt hogy látja?
    
    - Én több helyről olvastam, újságban voltak ilyen úgynevezett
ellenzéki lapokból, részt vettek hozzáértő jogász emberek olyan
(...) az alakulástól kezdve néhány pontot, hogy kik
rendelkezhetnek. Nem tudom, önök olvasták-e. Nekem nem kedvenc
újságom a Reform, de néha azért vannak benne olyan cikkek, hogy az
alapítások ezek, hogy kik intézkedhetnek a bevetésükről. Kizárólag
a párt intézkedhet. Meg még egy-két ilyen dolog van. Eddig
szigorúan titkos volt, senki nem nézhette meg. De az egész, ahogy
olvastam akkor az ellenvéleményeket, amikor elkezdtek más
jogszabályt, vagy időközben változtattak, most már egészen más, meg
hát különben is, Amerikának ki veti fel? Nekik van nemzeti
gárdájuk, ők saját magukat odasorolják.
    
    - Azért az amerikai nemzeti gárda meg a Munkásőrség közt én már a
megalakulás pillanatától kezdve elég sok különbséget látok.
    
    - Igen, az nem egy párt, lényegében egy kicsit más.
    
    - Vettem észre, és ami a legkevésbé tetszik ebben a dologban, hogy
ezt a bárom részre felosztott életét a munkásőrnek, ezzel nagyon
érdemes hangsúlyozottan foglalkozni, mert a fegyver az igencsak
előtérbe van benne állítva.
    
    - Igen, a fegyver.
    
    - Ugye a harmadikkal egy a fegyvere, tehát, ha lehet, még erősebben
aláhúzott jelentés, mint az, hogy egyiket a pártnak adja, másikat a
párja kapja, mert valahol az ő élete meg a fegyver és a párt, ezek
olyan egy egységet képviselnek.
    
    - Igen. És tulajdonképpen ezt mondtam végig, mert úgy emlékezetből
szedtem ezt én is, voltam énekkaros, s ezt tanultuk és énekeltük,
úgyhogy ez így bennem van. De a végén van egy ilyen, amikor már
kesereg, most hirtelen össze kellene szedni a gondolataimat, hogy a
legnagyobb baj az, amikor meghal és a túlvilágra kerül, hogy nincs
ott nála a fegyvere.
    
    - Ott is?
    
    - Ott is, most hirtelen ezt nem tudom pontosán idézni, hiszen most
végig kéne az egészet énekelni, mert ilyen gépiesen tanulja be az
ember.
    
    - Talán ezt az indulót elegen hallották ahhoz, hogy mi most
lejátsszuk, viszont ítéletem szerint nem olcsó mulatság ez a
Munkásőrség anélkül sem, mert a XI. kerületi központjuk fenntartása
már maga komoly kiadás, nagy apparátus működik és országosan is sok
helyütt vannak bázisaik.
    
    - Igen az az óriási vagyon, ami ott van, ez kívánkozik ebbe a
gazdasági helyzetbe amúgy is bárkinek, ha nem szükséges majd másfél
milliárd forintot a költségvetésből, szóval nem vagyok én sem
elragadtatva tőle.
    
    - Miképpen toborozzák a munkásőröket? Ez érdekelne engem.
    
    - Hátha még elmondanám önnek, akkor ledöbbenne nagyon.
    
    - Hát mondja el.
    
    - Én már 39 éves vagyok, és én 20 éves koromban, amikor leszereltem
a hadseregből, egy gyárban dolgoztam a Váci úton és mindenem volt a
motor. Nekem az volt a legelső, mint a munkásőrnek a párt az első,
nekem a motor, utána jöhetnek a lányok csak, a motor volt a
mindenem. A lényeg az, hogy ottan a gyáron belül valami
munkásőrparancsnok egyszer jött, hogy beszervezne, hát jöjjek én is
munkásőrnek. Nem volt semmiféle pártállásom, KISZ-tag is csak a
hadseregben voltam egy évig, mert ott kötelező volt.
    
    A lényeg az, hogy én nem akarok, meg engem nem érdekel, meg
egyáltalán, én motorozni akarok a szabadidőben, nem gyűlésekre
járni. Azt mondta, épp alakult egy motoros század, nekem pont arra
lenne szükségem. Mondom és milyen motorok? Azt mondja, oldalkocsis.
    
    20 éves gyerek létemre azért ez nagy dolog volt, hogy egy
oldalkocsis BMW-utánzatra ráülhetne az ember. Ezen elgondolkoztam.
    
    Mondom: lehet, hogy jelentkezem, ez földobott.
    
    Úgyhogy nem vagyok büszke, ezt megint aláhúzom, csak mentségemre
szolgáljon az, hogy egyetlen egy oktatásra elmentem. Itt
szerveztek, jöttek, hogy gyere, lépjél be, és hát valami
mézesmadzagot el kell húzni, ha ezért, akkor azért, meg hogy
időnként összejövünk, jókat lehet ebédelni, meg elmegyünk valahova
gyakorlatra, aztán bepacalozunk valahol.
    
    Egy egyszerű munkásgyereknek elég lett volna ennyi, nekem a motor
dominált. Első oktatásra elmentem, és akkor mindjárt hányingert
kaptam tőle. És azt is elmondom, úgy szégyelltem, meg talán még
most is - ön a második ember, akinek ezt elmondom, mert nem ismerem
önt -, hogy amikor ott az első előadáson előadták, hogy például
ilyen feladatokat kell végrehajtani, hogy teszem évforduló
környékén, mint 56-os évforduló, októberi évforduló, akkor össze
kell szedni, a rendőröknek segíteni, össze kell szedni az ilyen
56-os embereket, akik azóta már szabadlábon vannak, figyelni a
munkásokat a gyárban, mit beszél.
    
    Ettől én olyan hányingert kaptam, és úgy elszégyelltem magam: hova
kerültem én, spicliket tanítanak ki, én ezt nem is tudtam, mert én
nem foglalkoztam vele, és aztán nem mentem, párszor szólogattak,
hogy jöjjek, egyenruhát ígértek, megkaptam az első aláírás után,
rögtön megkaptam. Aztán lementem, megmondtam kerek perec, hogy
meggondoltam magam. Nem is kértek indokot, úgyhogy én elintéztem.
    
    Volt még egy-két illető ott a társaságból, akik mindenfélét
hazudoztak összevissza, hogy beteg az asszony, szóval nem merték
megmondani, hát valahol meg lehetett érteni, azért 20 évvel ezelőtt
nem lehetett olyan bátran beszélni. Örültem, hogy nem kérdeztek
tőlem semmit.
    
    Nem tetszett az, hogy ottan szinte kötelezően tegezni kellett
mindenkit. Engem otthon úgy neveltek, az idősebb embert magázzam.
    
    - És amikor ők dolgoznak, tehát a munkájukat végzik, már nem a
fegyveres munkájukat, mert gondolom, azt végzik szívesen, akkor van
rajtuk valami jelvény?
    
    - Tulajdonképpen nincsen.
    
    - Szerintem ugyanis, ha már ennyire demokratikusnak tartja magát ez
a testület, nem ártana, ha megjelölné saját magát, a fegyveres
testületeken szokott lenni jelzés.
    
    - Az az igazság, hogy jó ideje már nem olyan túl büszkék rá. A
parlamentben nagyon emlegette ez a Dauda nevű képviselő, nem tudom.
    
    - Már visszahívták.
    
    - A magyar erők visszahívták, jól van, akkor nagyon örülök neki,
hogy így történt, hogy itt megismételte, hogy ingyen és bérmentve
ők dolgoznak, én nem tudom, hogy hol él ez az ember, nem tudom,
hogyan kerülhet egy ilyen a parlamentbe.
    
     Amikor ők elmentek munkaidőben gyakorlatozni néhány napra, ingyen
és bérmentve, nem tudom, miért kapták meg a fizetésüket meg a
kitüntetéseket. Nem tudom, hogy az "ingyen és bérmentve" hogy
értette, úgyhogy hála istennek, a tömeg értette, hogyan kell érteni
ezt.
    
    - Budapestről tetszik hívni?
    
    - Igen, ezt nem mondtam, elnézést.
    
    - Semmi baj, csak azt akarom megkérdezni, hogy a Hallgatóé a szó
című műsorban a hangját fölhasználhatom-e.
    
    - Igen, nyugodtan. Ha nekem ebből bajom lesz, akkor még büszkébben
vállalom azt, hogy máskor is megtegyem ezt.
    
    (folyt.)
    


1989. április 15., szombat


Vissza »


A hallgatóé a szó - 1. folyt.

- Horváth Béla vagyok Budapestről.
    
    - Üdvözlöm, Horváth úr, Szép Zoltán vagyok.
    
    - Kérem szépen, az 1995-re tervezett bécs-budapesti
világkiállítással kapcsolatban szeretném közzétenni gondolataimat.
    
    - Ön a kiállítás mellett van, vagy ellene?
    
    - Ellene.
    
    - Értem. Megkérdezném közbevetőleg, ne hívjam vissza?
    
    - Nem, köszönöm szépen. Véleményem szerint gazdasági csődben nem
szabad ilyen bizonytalan kimenetelű vállalkozásba belekezdeni. Beck
Tamás miniszter úr a parlamentben ismertette az érveit ezzel
kapcsolatban, de nem szólt arról, hogy 50 nagyüzemet kínáltak
megvételre, társulásra a Nyugatnak, és eddig ezek iránt semmi
érdeklődés, vagy legalábbis csekély érdeklődés mutatkozott. Nem
beszélt, hogy 1995-ig hány munkanélkülire számíthatunk.
    
    Az az óhéber mese, hogy a kiállítás részünkre qazdasági
fellendülést jelentene, Marjai József és Somogyi László
exminiszterek, mint szervezők, új érveket hoztak fel a kiállítás
megrendezése mellett, melyek erősen vitatottak. Az, hogy milyen
évfordulókra emlékezünk 1995-ben, nem fogja idecsábítani a
turistákat. És az infrastrukturális berendezéseket, létesítményeket
kiállítás nélkül is meg kell valósítani, ha azt akarjuk, hogy a
turisták ne kerüljék el az országunkat. Egyetért, Szép úr?
    
    - Az infrastruktúrának a megváltoztatását illetően nemcsak, hogy
egyetértek, hanem szerintem 50 éves késésben vagyunk. Majdnem ott
tartunk, mint a háború után, mert végül is Magyarországnak van
talán összesen egy autópályának minősíthető jó minőségű útja, a
többi csak autópályának látszik.
    
    - Igen. Nemrég a tévében elhangzott, hogy Magyarországon például a
telefonra való várakozási idő átlag 15 év.
    
    - Ez is eszméletlen dolog, mert Nyugat-Németországban 3-4 nap alatt
bárkinek bárhova bekötik a telefont.
    
    - Az az átlag 15 év azt jelenti, hogy többen 20-30 éve várakoznak,
mert egyesek a kérés benyújtását követően 2-3 hónapon belül
hozzájutnak.
    
    - Persze.
    
    - Na most a másik kérdés az volna - ami nem hangzott el sohasem -
hogy képesek lennénk-e egy szanatórium és egy kórház felépítésére
1995-ig, mert erre is szükség lenne. Egyértelmű erre a válaszom:
nem vagyunk képesek erre. Nálunk egy-egy kórház rekonstrukciója 15-
20 év. A gépkocsik parkolása már most is megoldatlan, a nappali
forgalom meg katasztrofális.
    
    Mint a Magyar Nemzetből megtudtuk, Budapest Európa
legszennyezettebb levegőjű városa. Szmogriadót ebben az évben csak
azért nem rendeltek el, mert 8 mérőállomás közül 4 alkatrészhiány
miatt üzemképtelen volt. Most egyes kerületekben már most
veszélyeztetve vannak a gyermekek és az öregek. Nem tudom, hallott-
e a Szép úr arról, hogy a Mártírok útján volt egy tüntetés.
    
    - Igen, tudok róla.
    
    - Az ország népességének halandósága visszaesett az 1930-as évek
szintjére. Ausztria népességénél 42 százalékkal magasabb. S az a
tudat, hogy 1995-ben itt lesz a világkiállítás, nem hiszem, hogy
japánná teszi a dolgozóinkat. Ők nem fognak reggelenként a cégért
imádkozni, és senki sem fog harakirit elkövetni, s nem fogja
kamikázeként munkába vetni magát a cél érdekében. Ezt biztos tudom.
    
    A Budapestre való érkezéskor - történjen az vasúton vagy közúton -
az idegent lehangoló látvány fogadja. Keleti pályaudvarra való
érkezése előtt az összekötő híd után a Duna-parti teherpályaudvar
látható. Ez ócskavastelepeivel, szeméthalmazaival, elavult
viskóival és raktáraival nagyon csúnya látvány. Ezzel szemben van a
marhavóghíd, mellette a közel 3 évtizede romokban lévő Glóbus Gyár
épülete, s hasonló a látvány egész a Baross térig való érkezésig.
    
    Egy másik példa, A Rákóczi út mellett, a Dohány utcában romosán
díszeleg közel 3 évtizede a Continental Szálló, mellette a Hungária
Fürdő. Én azt javasolnám, legalább a feliratot tüntetnék el, ne
hirdetnék, hogy Hungária. 1945 tavaszán egy helyről startoltunk
Ausztriával, s hogy 50 év után mi lesz a különbség a két ország
között, azt nem szabad megmutatni a világnak - ez az én véleményem.
    
    A japánok már most csodálkoztak, amikor november 7-ikén és április
4-től 8-ig megszálltuk Burgenlandot és Bécset. Bécs Duna-part
melletti része már 1964-ben nemzetközi kertészeti kiállítás
területe volt.
    
    Én azt javasolnám, rendezze Bécs önállóan a kiállítást,és az ide
vágyakozókat hozzák le Budapestre 4-5 napra hajókirándulásra.
    
    Bérelhetnénk hajót mi a Szovjetuniótól is, ilyen esetben tehát még
egy másik államot is bevonnánk, és többletkiadás nem szükséges.
    
    Most, hogy a millenniumi kiállítás hozta-e az ország fellendülését,
az nem valószínű - ezt állítják a miniszterek, szervezők. Az akkori
viszonyok nem hasonlíthatók össze a maival, hisz akkor
Nagymagyarország volt, és adva volt a lehetőség a millennium
megünneplésére. Ha nem jöttek a külföldiek, akkor filléres
vonatokat indítottak az ország minden területéről Budapestre, és
még ebédet is adtak utazáson kívül a látogatóknak.
    
    És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kiállítás nélkül épültek
meg a paloták, kultúrházak és más intézmények az ország más
területén is. Csak példaképpen említsem szűkebb hazámat,
Marosvásárhelyt, ahol a századforduló után egy sártengerből épült
fel a székely főváros. 1906-1907-ben építették meg a városházát,
ezt követően ugyancsak két év alatt Európa egyik legszebb
kultúrpalotáját. Ehhez szükséges volt az akarat és egy jó
polgármester, amilyen Bernádi György volt. Most nagyvárad,
Kolozsvár és Arad ugyanezen időben nyerte el a mai arculatát,
kiállítás nélkül. Tehát akkor célszerűen és hibamentesen
építkeztek, és talán kevesebb volt a korrupció is.
    
    A rohanó élet egyes vezetőinket is felelőtlenné tette, gondoljunk
itt a nemzeti parkunk, Apajpuszta tönkretételére, Kecskemét 200
tonnás ciánhulladékára, a monori erdőre és az Ausztriából importált
veszélyes hulladékokra.
    
    Véleményem szerint a gondviselés páratlan bőkezűséggel áldotta meg
országunkat, különböző hőfokú és összetételű gyógyvizekkel. Ez
előkelő helyet biztosítana a nemzetközi idegenforgalomban, ezt az
év minden szakában biztosítani lehetne, tehát erre kéne
összpontosítani nehéz és válságos gazdasági helyzetünkben. Ebből
nemcsak Budapest élvezhetné a hasznot, hanem az egész ország, és a
vállalkozás nem lehetne kétes kimenetelű.
    
    - Amit elmondott, azt leadhatom a műsorunkban?
    
    - Le, kérem szépen, mert egy nyugdíjas, rokkant nyugdíjas vagyok,
én is szívinfarktussal vagyok, kétszer volt szívinfarktusom.
    
    Elköltöztem 8 évi hadakozás után nagy lakásból kis lakásba, én is
várom a telefonomat, bár csak halálom után Farkasrétre kapom meg.
    
    Azért is szeretném, mert az exminisztereknek volt egy-két
érvelésük. Én nem tartom helytállónak a miniszterünk érvelését,
hogy Brüsszelt a világkiállítás emelte fel. A város helyzetét
nagyban befolyásolta az a körülmény, hogy a francia hadsereget
kivonták a NATO kötelékéből, s ekkor helyezték át, illetve
építették ki a NATO-központot.
    
    Hogy esélyünk van a világkiállítás megrendezésére, mert Miamiban a
négerek lázongnak, ez is elgondolkoztat. A kiállítás hírére ők is
lecsendesednének, ez nem lehet kizáró ok. Tehát inkább megnehezíti
a mi helyzetünket az, hogy már most az ország ötöde él a létminimum
alatt, és ez a szám csak növekedni fog.
    
    S mint a parlamentben is elhangzott, az ifjúság helyzete sem
rózsás. Bizonytalan az elhelyezkedésük, s ha minden keresetét is
félre teszi, csak nagypapa korára juthat lakáshoz. Én bízom benne,
hogy észrevételeim is eljutott Mm. Helen de Fiahoz (?), aki épp
most van Budapesten, és nem minket fog kijelölni rendezoként így
nem fog fejünk fölött lebegni Damokles kardja. Nekem ez a
véleményem, nem tudom, hogy Szép úrnak milyen véleménye van ehhez
az egész-világkiállításra.
    
    - Egyelőre meghallgatom mások véleményét, mert a műsorból adódó
helyzetemnél fogva nekem állást foglalni csak igen alapos
előtájékozódás után illenék, ezt tekintem első alapos
előtájékozódásomnak, mert erről a kérdésről ilyen behatóan még nem
beszélgettem senkivel.
    
    - A Magyar Nemzet egyébként behatóan foglalkozik sok esetben, azt
hiszem, tegnapelőtt foglalkozott vele. Ellenérvekkel, mert nagyon
sok ellenérv van erre a világkiállításra.
    
    - Azt tetszik tudni, hogy mikor megy ez a műsor? Hallgatják ezt a
műsort?
    
    - Igen, nagyon közkedvelt. Egyetlen hibája van, hogy rövid.
    
    - Rövid?
    
    - Úgy gondolom, hogy azért 30 perc az úgy, annál több már
megterheli a hallgató figyelmét.
    
    - Nem kérem.
    
    - Nem?
    
    - Nem, mert ez az érdekes, ezt meg lehetne hosszabbítani.
    
    - Köszönöm szépen, viszonthallásra.
    
    - Nagyon köszönöm, hogy meghallgatott, tisztelettel üdvözlöm.
    
    - A Hallgatóé a szó. Amennyiben szerda és szombat délután 16,
valamint 18 óra 30 között a következő müncheni számot tárcsázzák,
ügyeletes munkatárs veszi fel a kagylót. A müncheni telefonszám:
21-02-748. Megismétlem a távhívást, tehát az NSZK és München
hívószámával együtt: 00-49-89-21-02-748.
    
    Ez a telefonszámunk, tehát amit a kedves hallgatók az általuk már
nyilván jól ismert szerda és szombati telefonügyeleti időben hívtak
eddig, tehát szerdán és szombaton 16-tól 18,30-ig, ez a telefonszám
e hónap 21-én az esti órákban megváltozik, mint ahogy a Szabad
Európa Rádió valamennyi hívószáma is megváltozik. Ugyanis
központbővítésre került sor, és a rádió hívószámai 4 jegyűvé
válnak, ezáltal a 21-02 központi hívószámhoz további 4 jegy
kapcsolódik, ami a mellékek hívását teszi lehetővé.
    
    A mi telefonszámunk 21-02-3916 lesz, tehát a 21-02-748 megszűnik.
    
    Figyelmeztetek minden kedves hallgatómat, hogy az új
telefonügyeleti szám április 22-től szombaton 16 órától, tehát
az egész hívószám Münchennel, nyugatnémetországi hívószámmal
együtt: 00-49-89-21-02-3916.
    
    - Halló, Szabad Európa?
    
    - Igen.
    
    - Jó napot kívánok.
    
    - Ausztriából beszélek, és szeretnék valamit megkérdezni. Hamarosan
egy új, úgynevezett kivándorlási szabályzatot vagy törvényt fognak
készíteni. Addig is mi történik? Tehát ha az ő felfogásuk szerint
már nem olyan törvénybe ütköző cselekmény, hogy elhagytuk az
országot, cikkor addig is mi történik, amíg ez a törvény kijön?
    
    Tehát én foghatom magam és holnap átléphetem a határt, vagy hogy
értik ezt?
    
    - Ne haragudjék, hogy félbeszakítom, de műsoridőnk letelt.
    
    Kérdésére és mások kérdéseire is április 21-i műsorunkban, a
bonni-magyar külképviselet illetékesei adnak választ. +++
    


1989. április 15., szombat


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"Jónapot kivánok. Nem tudom, hallották-e már azt amit itt városszerte hallhat az ember, hogy zárolni kivánják a BC számlákat. Ha ez igy van akkor ez ugy érzem, hogy egyrészt|az utazási szabadság megsértése, mert ugye az állampolgár hogy utazna a pénze nélkül, másrészt pedig nem tudom, hogy veszi magának a kormányzat ezt a bátorságot, hogy nem elég, hogy a saját feltételei szerint tulajdonképpen ugy használja a BC számlákon lévő pénzeket, ahogy ő akarja mindaddig amig a számlatulajdonos magához nem veszi, fel nem használja, most még azt is meg akarja akadályozni, hogy a számlán lévő pénzeket a tulajdonosok felhasználhassák. Hát kérdem ez mi ez ha nem nyílt lopás?"
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

"...újabb ülést tartott az ideiglenes Intéző Bizottság. Ennek során lényeges határozatok meghozatalára került sor. Vörös Vince bevezetője után ismertettem a kialakult belpolitikai helyzetet. Részletesen beszámoltam az EKÁ-ban való tevékenységünkről, amelyet az IB jóváhagyott."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD