|
|
 |
|
 |
Nézeteltérések a NATO-ban
|
München, 1989. április 14. (SZER, Világhíradó) - A Varsói
Szerződésnek a rövid hatósugarú nukleáris fegyverek csökkentésére
vonatkozó tárgyalási javaslata - noha valószínűleg nem érte
váratlanul a nyugati szövetségeseket - vitákat vált ki a NATO-n
belül.
Két vélemény ütközik egymással. Az Egyesült Államok oldalán Nagy-
Britanniával és más szövetségeseivel úgy véli, hogy először a
hagyományos fegyverzet európai csökkentéséről kell megállapodni. A
Német Szövetségi Köztársaság viszont hajlik arra, hogy feltételek
nélkül tárgyaljanak a rövid hatósugarú nukleáris fegyverekről.
A NATO összes tagországa egyetért abban, hogy Európában csökkenteni
kellene a taktikai atomrobbanófejek és kilövőállomások számát,
csakhogy a NATO vezető politikusai közül többen is hangot adtak már
aggodalmuknak a néhány területen feltűnően nagyarányú szovjet
túlerőt illetően.
A föld-föld típusú rövid hatósugarú rakétákból például, amelynek
csoportjához az amerikai gyártmányú Lance-rakéták is tartoznak, a
Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés körülbelül 14-szer annyit
tud felsorakoztatni, mint az Észak-atlanti Szövetség, nem beszélve
a hagyományos fegyverzetek terén meglévő óriási szovjet fölényről.
A viták középpontjában az előbb említett Lance-rakéták állnak,
amelyekből a NATO nyolcvannyolc darabot állomásoztat Európa
területén. Ezek a fegyverek az elavulás küszöbén állnak, megértek
tehát a modernizálásra, legalábbis az amerikai és a brit kormány
szerint. A nyugat-német és a belga kormány azonban szeretné
elhalasztani a modernizálásra a vonatkozó döntést és előzetes
tárgyalásokat javasol a Varsói Szerződéssel.
Nincs könnyű dolga tehát Manfréd Wörnernek, a NATO néhány hónappal
ezelőtt megválasztott új főtitkárának, hiszen a Varsói Szerződés
javaslatára mindenképpen válaszolnia kell. A Washington Post című
lapnak adott nyilatkozatában a főtitkár egyfajta kompromisszumos
állásfoglalást ajánl, amely ugyan hozzájárulna az európai rövid
hatótávolságú atomrakéták technikai színvonalának megőrzéséhez, de
egyben leszerelné azokat az ellentéteket is, amelyek könnyen
veszélybe sodorhatják a NATO májusi, Brüsszelben megrendezendő
csúcsértekezletét.
Wörner elmondotta: kapcsolatban áll a szövetséges országokkal, hogy
ez a kompromisszum mielőbb megszülethessen. A főtitkár elképzelései
szerint a NATO-nak nem kellene elköteleznie magát amellett, hogy új
rakétarendszert állít hadrendbe, vagy a már meglévőt modernizálja.
Elegendő, ha általánosságban kijelenti, hogy szükségesnek látja az
ilyen jellegű fegyverzetek hadrendben tartását, és fontosnak tartja
a fegyverzetek technikai színvonalának megőrzését.
Kérdés azonban, hogy ez a javaslat mennyiben talál megértő fülekre
a NATO-szövetségesek között, hiszen Thatcher brit miniszterelnök a
Lance-rakéták modernizálását kimondó határozott állásfoglalást vár
a NATO-tól. Helmut Kohl nyugat-német kancellár és különösképpen
Genscher külügyminiszter pedig valószínűleg továbbra is a két
szövetségi rendszer közötti tárgyalások megkezdése mellett fog
érvelni. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, Richard Cheney
nemzetvédelmi miniszter kijelentette: a modernizálás kérdése még
korántsem dőlt el. Hozzátette: nem hiszem, hogy a határozatot már
holnap meg kellene hozni. +++
1989. április 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|