|
|
 |
|
 |
Az afganisztáni mocsár (2.)
|
A patthelyzet feloldásához főként az nyújtana döntő segítséget,
ha a genfi megállapodásokat aláíró felek tartanák magukat az egy
évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeikhez.
Ennek egyik sarkalatos, és magától értetendő pontja, hogy
Afganisztán belső ügyeinek elrendezése egyedül és kizárólag az
afgánokra tartozik. Ma azonban aligha lehet állítani, hogy ami
Afganisztánban történik, arra külső erők ne gyakorolnának befolyást.
Afganisztán összes szomszédja - vélt vagy valós - érdekekre
hivatkozva, ,,terelgetni,, igyekszik az ország belső történéseit.
Miközben az ország tovább pusztul, a külső és belső érdekcsoportok
egymásra mutogatnak, s még az alkalmat sem sikerült eddig
megteremteni ahhoz, hogy Afganisztán népének véleményét igazán
kipuhatolják.
Érdemes külön kitérni Pakisztán és Afganisztán kapcsolataira.
Egy évvel ezelőtt mindkét ország vállalta, hogy kapcsolataikat
ezentúl az érvényes nemzetközi jogi normák szabályozzák: a be nem
avatkozás, mindegyik ország szuverenitása, területi
sérthetetlensége. Ma sem múlik el azonban nap anélkül, hogy Kabul
vagy Iszlamabad ne vádolná egymást a genfi megállapodások
megsértésével. Kabul e tekintetben döntő érvnek tartja a
Pakisztánban állomásozó, pakisztáni és amerikai támogatást élvező
mudzsahidek szerepét; a mudzsahidek, de Pakisztán és az Egyesült
Államok is erre azt válaszolják, hogy Kabul masszív szovjet
támogatást élvez, hatalmas mennyiségű szovjet fegyvert halmozott fel
az általa ellenőrzött területeken. A vita tehát a süketek
párbeszédére emlékeztet.
A genfi megállapodások megvalósítását azonban annak a pontnak a
meghiúsulása akadályozza leginkább, amelynek eredetileg szavatolnia
kellett volna a békét Afganisztánban. A Szovjetunió és az Egyesült
Államok egy évvel ezelőtt éppen erről írt alá megállapodást.
Igaz, hogy a szovjet csapatok kivonulása megteremtette a
"történelmi lehetőséget" Afganisztán békéjének létrehozásához - de
amíg nem állnak le az ellenfeleknek irányuló fegyverszállítások,
amíg a nagypolitika ,,széljárásai,, terelgetik ilyen-olyan irányba
Afganisztán ügyeit, addig a külvilágban oly borzadva elítélt
vérontás folytatódni fog, és a menekültek milliói sem remélhetik a
békés hazatérést, az ország újjáépítését. Sok múlik azon, hogy a
nagyhatalmak hogyan értelmezik a békéhez való segítsényújtást, a
segítő, cselekvő együttműködést.+++
1989. április 14., péntek 11:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|