|
|
 |
|
 |
Az afganisztáni mocsár (1.)
|
1989. április 14. (MTI-Panoráma) - Egy évvel ezelőtt, 1988.
április 14-én Genfben mérföldkőnek számító megállapodások aláírására
került sor: az Egyesült Államok, a Szovjetunió, valamint Afganisztán
és Pakisztán külügyminisztere ünnepélyesen papírra fektette az akkor
kilenc éve húzódó véres és hiábavaló afganisztáni konfliktus békés
rendezésének tervét. Ma, egy év múltán a nagy reményekre jogosító
terv ugyanúgy csak a papíron létezik, mint aláírásának pillanatában.
Egy alapvető kivétellel: nincs szovjet katona Afganisztánban.
Ez a kivétel alapozta meg elsősorban a genfi megállapodásokhoz,
s a jövőhöz fűzött reményeket: a Gorbacsov nevével fémjelzett
szovjet vezetés nemzetközi okmányban mintegy elismerte, hogy idegen
ország belső problémáit nem lehet külső katonai erők bevetésével
egycsapásra megoldani - legalábbis tartósan nem. Ez a felismerés
azonban már nem változtathatott azon, hogy az ,,internacionalista
segítségnyújtás,, kilenc éve alatt mintegy 15 ezer szovjet katona
vesztette életét, ezrek sebesültek, nyomorodtak meg - az afgán
áldozatok száma nagysárendekkel nagyobb, milliók váltak
földönfutókká, kiszolgáltatottaká.
Az egy évvel ezelőtt történtek másféle szempontból erősítették
az új alapokra helyezett enyhülés esélyeit. A genfi egyezség betűje
és szelleme egyaránt azt sugallta, hogy kis országok nem feltétlenül
sodródnak ezentúl a nagy- vagy szuperhatalmak érdekeinek örvényében
és maholnap valóság lehet, hogy ez utóbbiak is elismerik: minden
ország, méretétől, lélekszámától függetlenül maga dönti el, miként
éljen - ha e döntés valóban az ország népének óhaját tükrözi.
A genfi megállapodások jelentősége harmadsorban példateremtő
jellegéből fakadt: szerte a világon számos olyan forró pont létezik
mindmáig, amelyek lehűtéséhez még szükség van a nagyhatalmak
cselekvő segítségére, támogatására - ám beavatkozására nem. Erre az
együttmüködésre Genf óta is van precedens, például Afrika déli
részén, vagy - csírájában - a Közel-Keleten.
Ami azonban a mai Afganisztánt illeti, a remények egyelőre nem
váltak valóra. A folytatódó harcok nyomán a közel 5 millió
menekülthöz újabb 50 ezer csatlakozott, a szembenálló felek továbbra
is kapják a fegyvereket - ki-ki saját támogatójától. A jóslatok
ellenére a kabuli kormány nem omlott össze hetek alatt, de az
ellenzéknek sem sikerült egységbe tömörülnie. (folyt.)
1989. április 14., péntek 10:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|