Rendszerváltás és az MTI

	Szovjet fegyverexport Líbiának
München, 1989. április 13. (SZER, A mai nap) - Az Egyesült Államok sajtóját és közvéleményét- továbbra is élénken foglalkoztatja az, hogy Líbia korszerű távolsági bombázógépeket kapott a Szovjetuniótól. Az ultramodern szovjet távolsági bombázógépek Líbiának eladása és leszállítása még a hivatalos Washington tartózkodása ellenére sem akar lekerülni az itteni napirendről. Gorbacsovot az amerikai sajtó - hogy úgy mondjam intézményesítetten nemigen bántja. Kadhafi azonban mégis csak más gondolhatják nyilván a tudósítók meg a szerkesztők -, hiszen már nevének az említésére is - ha szabad magam így kifejezni -, itt az embereknek a zsebében kinyílik a gyöngyház nyelű bicska. Kadhafival kapcsolatosan a sajtó a szovjet motívumokat is megkérdőjelezi. Még az olyan szelíd hangú lap is, mint a Christian Science Monitor, amely megállapítja: amikor az amerikai felderítő Szervek cáfolhatatlan bizonyítékok birtokában közölték, a Szovjetunió hat távolsági bombázót szállított le Líbiának, washingtoni illetékesek nyomban felelőtlenként és provokatívként bélyegezték meg a szovjet akciót. Mi köze az ilyen ugyancsak régi típusú dolognak a híres új külpolitikai gondolkodásmódhoz, kérdezték. Pár napos zavar után végre Moszkva magyarázatot adott, ettől azonban a helyzet csak tovább rosszabbodott, hiszen elismerték a letagadhatatlant, de arra hivatkoztak, hogy végül is nem 15 gépről, hanem csupán a máris leszállított hatról van szó. Azután közölték: nem alakítják át a líbiai szállítógépet a bombázók légi üzemanyag feltöltésére, és így a gépek hatótávolsága csak 450- 500 kilométer marad. Amely egyébként a legilletékesebbnek elfogadott angol forrásmű a Jane,s szerint - nem igaz, mert az adott gép hatótávolsága légi feltöltés nélkül is ennek jóval több, mint a duplája. Azután Moszkva szerint a megállapodás Líbiával még 1986-ban jött létre, az új gondolkodásmódnak a teljes kifejlete előtt, ami gyenge kis érvecske, hiszen a Szovjetunió már eddig is jó néhányszor hatályon kívül helyezte a már megkötött szállítási megállapodásokat. Hadd tegyem hozzá: mindennek a teteje volt az, hogy a tetten értek sértődötten nyugati provokációról, meg olyan sajátos időzítésről beszéltek, amellyel Gorbacsov kubai meg angliai útját akarták megtorpedózni. Ami azt illeti, a kubait nem kellett, hiszen azt a lehető leghatékonyabban megtette maga Fidel Castro. Olyannyira, hogy annak megrázó utóhatásait még Londonban is lehetett látni Gorbacsovon. Egyébként is miféle érvelés az, hogy a cselszövő leleplezéséért a leleplezőt és nem a cselszövőt hibáztatják. Hogy miért tette a Kreml, amit tett az továbbra is találgatások tárgyát képezi. Abban azonban a szakértők egyetértenek, hogy Moszkva és Washington közt egyfajta teherpróba, próbára tételi játék folyik még a Közel- Kelettel kapcsolatosan is, meg azokkal a szovjet panaszokkal, hogy a Bush-kormány túlságosan is elhúzza a meghirdetett stratégiai értékelési időszakot. Moszkva szeretne minél gyorsabban visszatérni a fegyverkorlátozáshoz - írja a Christian Science Monitor, hiszen Gorbacsov éppen ezen a téren aratta a nagyközönségre oly imponálóan ható sikereit. Míg pl. a líbiai repülőgép ügyről, meg általában az amerikaiak által erőltetett regionális válságok témáiról ez már a legkevésbé sem mondható el. +++ 1989. április 13., csütörtök
Vissza »