|
|
 |
|
 |
A hét kérdése: melyik oldalra áll Irán?
|
1990. szeptember 28. péntek (MTI-Panoráma) - Ha az Öböl
menti válság eddigi szakaszában lehet nyertesről beszélni, akkor
csak egyetlen ország jöhet szóba: Irán. Teheránt Bagdad hozta
rendkivül kedvező helyzetbe. Szerepe egyik pillanatról a másikra
hihetetlenül felértékelődött, amikor Szaddám Huszein egy váratlan
diplomáciai húzással békejobbot nyújtott addigi ősellenségének.
Az iraki vezető Irán megnyerése érdekében azonnal lemondott
mindarról, amiért nyolc évig hihetetlen véres háborút folytatott
szomszédjával. Önmagában már ez is Teherán jelentős győzelmét hozta,
de az igazi nyereséget más jelenti, az, hogy Irán a nemzetközi
közösség kitaszított páriájából fontos potenciális szövetséges lett.
Ebben a helyzetben egyszerre reálisak lettek azok az iráni
vágyak, hogy Teherán regionális nagyhatalom legyen. Bár az utóbbi
időben mind többször hangzik el, hogy katonai erőszak alkalmazása
nélkül Irakot nem lehet távozásra kényszeríteni Kuvaitból, a
fegyveres összecsapást a legtöbben szeretnék elkerülni. Bagdad ellen
egyetlen eszköz látszik hatékonynak, a teljes embargó, s ennek
megvalósításához Irán elengedhetetlen. Másrészt az a gondolat is
kezd mind konkrétabb formát ölteni, hogy az Öböl térségének
legnagyobb országát be kell majd vonni bármilyen hosszú távú
biztonsági rendszerbe.
Az arab-iráni biztonsági rend ötletét - nyugati diplomaták
szerint - Moszkva és London egyaránt támogatja. Ezt látszik igazolni
az, hogy Nagy-Britannia félretette minden eddigi fenntartását és
bejelentette, hogy rendezi diplomáciai kapcsolatait Iránnal. Az
iráni vezetés nagyon ügyesen igyekszik megnyerésének árát mind
magasabbra emelni. Többször is elitélte Irakot az agresszió miatt, s
állandóan hangsúlyozza, hogy végrehajtja az ENSZ Irak ellenes
határozatait. Ugyanakkor szabályosan ,,szent háborút,, hirdetett az
Öbölben felsorakozott nemzetközi erő gerincét alkotó amerikaiak
ellen, s nem győz figyelmeztetni arra, hogy a válságot a térség
országainak kell megoldaniuk, külső beavatkozás nélkül.
Éppen az iráni magatartásnak erre a kettőségére utalt Mihail
Moiszejev tábornok, a szovjet fegyveres erők vezérkari fönöke a The
Washington Post című lapnak adott nyilatkozatában, amikor arra a
veszélyre figyelmeztetett, hogy ha most katonai konfliktus robbanna
ki az Öbölben, akkor Irán Irak mellé állna, s ez a világháború
veszélyét idézné fel. Ez a moszkvai jelzés egyértelmű, csakúgy mint
az a másik, hogy a Szovjetunió a napokban korszerű Mig-29-es
vadásszgépeket adott el Teheránnak.++++
Gózon István, MTI-Panoráma
1990. szeptember 28., péntek 13:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Nagy figyelemmel, némi reménnyel, de nem kisebb szkepticizmussal hallgattam rádiójukban a Szűrös Mátyással készített inteirjút. Kétségtelen, a civilizált és remélhetőleg őszinte hang egy pártvezető részéről nem kis dolog a több évtizedes torzítás, bűnös hallgatás, avagy mellébeszélő párt bikkfanyelv után. Ne vegyék tehát rossz néven, hogy sikeres műsoruk címén felbuzdulva és Kasza úr válaszát is remélve, hangot adva forgatom tehát a gondolataimat. Vitába szállnék például a kérdezett kijelentésével, miszerint Magyarország külpolitikája régen és 45 után teljesen egyoldalú volt. Horthyék külpolitikája korántsem volt olyan egyoldalú, mint a béketábor szellemével átitatott ötvenes, sőt hatvanas éveké."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|