|
|
 |
|
 |
Találnak-e kiutat - a PROGNÓZIS Szakmai Kör felhívása (1. rész) (OS)
|
Budapest, 1989. április 13., csütörtök - 1989. március 1-jén
PROGNÓZIS névvel szakmai kör alakult, azzal a céllal, hogy
javaslatokat dolgozzon ki a magyar gazdaság és társadalom mai
problémáinak megoldására. A szakmai kör tagjai közgazdászok,
társadalomtudósok, műszaki szakemberek az államigazgatás, a tudomány
illetve a termelés területéről. Elhatározták, hogy önkéntes
munkavégzés alapján, rendszeresen megrendezett szakmai vitákon, a
makro- és mikroökonómiai, valamint a gazdasági és társadalmi
megközelítést ütköztetve, feldolgozzák hazánk társadalmi és
gazdasági fejlődésének legkritikusabb kérdéseit és az eredményeket
publikálják. A munka eredményessége érdekében a szakmai kör a
legfontosabb kérdéseket azonosan, vagy legalábbis hasonlóan megítélő
szakembereket kívánja tömöríteni. E nézetekről a szervezők előzetes
téziseket küldtek szét, amelyeket e helyen - rövidítve -
ismertetünk.
A jelenlegi helyzet kialakulásához vezető okok megítélése.
Az elmúlt évtized külső gazdasági változásai és a magyar
gazdaságpolitika sorozatosan rossz válaszlépései az utóbbi években
kritikus helyzetet alakítottak ki hazánkban. A nyolcvanas évek
végére kialakult kedvezőtlen helyzet több okra vezethető vissza,
amelyek egy része a külső politikai és gazdasági helyzet
alakulásával, más részük a belső politikai fejlődéssel, illetve
gazdaságpolitikával magyarázható.
A második világháború következményeként kialakuló politikai
helyzetben Magyarország - más közép-európai országokhoz hasonlóan -
kívül rekedt a nemzetközi tudományos-műszaki és gazdasági fejlődés
fő áramlatain, és az ebből fakadó hátrányokat csak ideiglenesen (és
akkor sem teljes mértékben) tudta kompenzálni a természeti
erőforrásoknak az a viszonylagos bősége, amelyhez a szocialista
együttműködés keretében jutott a magyar gazdaság. Mindazonáltal a
hetvenes évek közepéig, az extenzív erőforrások hasznosításával a
magyar gazdaság viszonylag dinamikus gazdasági növekedést ért el, és
a lakosság életszínvonala, az ötvenes évekhez képest minőségileg
magasabb szintre került. Az extenzív növekedési források közeli
kimerülését felismerve, a gazdasági mechanizmus rugalmasabbá tétele
érdekében 1968-ban gazdaságirányítási reformra került sor. A reform
nyomán javult az áruellátás, enyhült a hiánygazdaság, beigazolódott,
hogy a szocialista gazdaság tervlebontás nélkül is életképes.
Ugyanakkor a reform számos tekintetben ne érte el célját: nem
sikerült a vállalati önállóság megfelelő mértékű kiterjesztése,
domináns maradt az erőforrások különböző alkumechanizmusokon
keresztül történő központi elosztása és a piaci viszonyok sem
fejlődtek a kívánt mértékben. (folyt.köv.)
1989. április 13., csütörtök 18:07
|
Vissza »
|
|
Találnak-e kiutat - a PROGNÓZIS Szakmai Kör felhívása (2. rész) (OS)
|
A politikai intézményrendszer alapvető változatlansága miatt az
ideológiai vagy hatalmi vetélkedés gyakran közgazdasági viták
formájában jelentkezett. Az egyes közgazdasági nézetek így gyakran
egy-egy politikai törekvést szolgáltak, az egyes intézkedéseket nem
azok valóságos gazdasági hatása, hanem az időről időre változó
hatalmi érdekeknek megfelelően ítélték meg.
A hetvenes évek világgazdasági változásai nyomán hazánk súlyos
cserearányveszteségeket szenvedett és megszűnt a szocialista
nyersanyagimport feldolgozóipari termékekért történő bővítésének
lehetősége. A változások korábbi, sok szempontból sikeresnek
tekinthető gazdaságpolitikai alapjait kérdőjelezték meg. A politikai
és gazdasági vezetés azonban nem ismerte fel azt, hogy
elkerülhetetlen és fájdalmas korrekciók szükségesek és
helyzetértékelése is egyoldalú, hatalmi érdekeknek alávetett volt. A
téves helyzetértékelés, a halogató struccpolitika, illetve a
demokratikus politikai fejlődés elmaradása miatt a hetvenes évek
közepétől egy erőteljes eladósodási tendencia bontakozott ki. Az
ebből származó problémákat a politikai és gazdasági vezetés későn,
csak akkor ismerte fel, amikor a felhalmozódott adósság már az
ország fizetőképességének felborulásában fenyegetett. Így a
geopolitikai függés mellett egy adósságfüggés is kialakult.
Az 1978-as gazdaságpolitikai fordulatot követő restrickió
átmenetileg ugyan megállította az eladósodási tendenciát, de a
magasba szökő nemzetközi kamatlábak, valamint a gazdasági struktúra
átalakítására vonatkozó koncepció hiánya, illetve ellentmondásos
volta miatt az alkalmazkodás ebben a szakaszban sem történt meg. E
rossz tendencia folytatódott az 1986-87-es dinamizálási kísérletben
is, ami újabb eladósodási hullámot váltott ki.
A nyolcvanas évtizedben a korábbi tapasztalatok feldolgozása és
egy átfogó koncepció kialakítása nélkül a gazdaságirányítás -
hatalmi harcok által motivált - változtatgatása állandósult. A
gazdaságirányítás feletti hatalomért folyó harcban a nyolcvanas
évtized végére a pénzügyi szervek az ágazati és a központi irányítás
fölé kerekedtek és ennek folyományaként a gazdaságpolitika szerepét
a rövid távú költségvetési szemlélet váltotta fel.
Téves elméletre épített gazdaságpolitika
A hatalmi eltolódások következtében az elmúlt években a
gazdaságpolitikai koncepció többször is megváltozott és végülis
olyan gazdaságfilozófiának rendelték alá, amely idegen az ország
adottságaitól és történelmi hagyományaitól. (folyt.köv.)
1989. április 13., csütörtök 18:10
|
Vissza »
|
|
Találnak-e kiutat - a PROGNÓZIS Szakmai Kör felhívása (3. rész) (OS)
|
E gazdaságfilozófia olyan társadalomképre épül, amelyben a
kulturális értékek, a tradíciók, a szolidaritás, a stratégiai
gondolkodás helyébe a rövid távú haszonszerzés került, miközben a
,,haszon,, nem valóságos teljesítményeket mér és így még rövid távon
sem tekinthető a kívánatos strukturális változások iránytűjének. Ezt
a gazdaság- és társadalomelméletet alkalmatlannak tartjuk a mai
gazdasági problémáink megoldására, ugyanakkor társadami hatásait
összeegyeztethetetlennek tartjuk értékrendünkkel. Meggyőződésünk,
hogy társadalom- és gazdaságpolitikai elképzelééseinket progresszív
hagyományainkra, a társadalmi szolidaritásra, a valóság átfogó
tanulmányozására kell építenünk.
Alapvető a társadalmi kontroll
A jelenlegi kedvezőtlen helyzet nagyrészt azért alakult ki, mert
a politikai hatalom felett nem volt társadalmi kontroll, hiányzott a
döntések demokratikus ellenőrzése, továbbá mert a gazdasági élet
politikai-hatalmi harcok színterévé vált. Ezért olyan politikai
intézményrendszer kialakítása mellet foglalunk állást, amely az
alkotmányos keretek között, felelősséggel fellépő
politikai-ideológiai mozgalmaknak rendezett keretet ad és
törvényesen szabályozza a gazdasági élettel való kapcsolatukat.
A hatalom feletti demokratikus kontroll intézményes kiépítését
alapvető feladatnak tartjuk, hiszen e nélkül a válságkezelés
kormányzati eszköze csak az egyoldalú, elsősorban a lakosságot sújtó
restrikció lehet. A sorozatos restrikciós intézkedések azonban
előbb-utóbb tömeges sztrájkokhoz vezetnek, patthelyzetet teremtve a
társadalom és a hatalom között, és az egész társadalmi újratermelési
folyamatot hosszú távú válságba sodorják. Kormányozhatatlan
társadalom és irányíthatatlan gazdaság alakulhat ki. A társadalom
széles rétegeinek érdekvédelme kívül kerül a legális politikai,
gazdasági és érdekvédelmi szervezeteken, az ellentétek frontvonala a
társadalom és a hatalom között rögzül. E zsákutca csak akkor
kerülhető el, ha a társadalomnak lehetősége van, hogy válasszon a
különböző gazdasági illetve társadalompolitikai alternatívákat
kínáló erők között.
Az adósságprobléma kezelése
A Prognózis Szakmai kör felhívja a figyelmet arra, hogy
elsőrendű problémánk az eladósodás. Ez a tényező önmagában minden
kitörési kísérletet ellehetetleníthet. (folyt.köv.)
1989. április 13., csütörtök 18:13
|
Vissza »
|
|
Találnak-e kiutat - a PROGNÓZIS Szakmai Kör felhívása (4. rész) (OS)
|
Az elmúlt másfél évtized elhibázott gazdaságpolitikája
következtében hazánk a világ egyik legeladósodottabb országává vált.
Az 1975-1980 közötti 3,5 milliárd dolláros nettó forrásbevonásból az
igen magas szinten stabilizálódott kamatlábak és árfolyamváltozások
miatt a 80-as évek végére 20 milliárd dollárt megközelítő bruttó
adósságállomány alakult ki, noha az eredetileg bevont 3,5 milliárd
dolláros összeg már visszafizetésre került. Jelenleg 1,3 milliárd
dollárt, exportunk egynegyed részét kell kamatra kifizetnünk, és a
jelenlegi feltételek változatlansága esetén, az 1975-80 között
bevont 3,5 milliárd dollár fejében az ezredfordulóig megközelítőleg
20 milliárd dollárt fizetünk vissza, és ettől adósságállományunk még
csak nem is csökken. Ezt nem tartjuk sem igazságosnak, sem a magyar
gazdaság számára elviselhetőnek.
Az egyes országok nagymértékű eladósodása azonban nemcsak
magyar, hanem világprobléma is. A világban egyre többen ismerik fel,
hogy a jelenlegi feltételek mellett az adósságprobléma
megoldhatatlan és a világgazdaság összeomlásához vezethet. Ennek
elkerülése érdekében, az adós és hitelező országok
együttműködésével, egy átfogó adósságkezelő programot kell
kidolgozni, melynek lényege az adósságok fokozatos leírása kell hogy
legyen.
A gazdasági növekedés felgyorsításának feltételei
Jelenleg a gazdaság belső felhalmozóképessége 3,0-3,5 százalékos
gazdasági növekedést tenne lehetővé. Ennek elérését az adósság
miatti restrikció korlátozza. E korlát feloldását hosszabb távon a
már említett nemzetközi összefogás, rövidebb távon - a következő
három-négy évben - a dollárelszámolású külkereskedelmi aktívum
javítása segítheti. A dolláregyenleg 50 millió dolláros javítása -
egyébként változatlan feltételek mellett - a nemzeti jövedelem 10
milliárd forintos növelését tenné lehetővé. Az aktívum növelése
érdekében egyaránt szükség van az export növelésére és a gazdaság
importigényességének csökkentésére. Exportoldalon a már meglevő
exportstruktúra korszerűsítését, feldolgozottsági fokának növelését
kell célul kitűzni, az exportstruktúra radikális átalakítására
ugyanis középtávon gyakorlati lehetőség nincs, így az exportvolumen
növelése is korlátozott. Ez ok miatt is helyezzük a hangsúlyt az
általunk javasolt politikában az importigényesség mérséklésére. Ezt
részben a kevésbé importigényes ágazatok - mindenekelőtt egyes
infrastrukturális ágazatok - fejlesztésével, részben a nem
technikahordozó import hazai termeléssel vagy szocialista
együttműködésben (például közös licenc vásárlás alapján) létrehozott
termelés alapján történő kiváltásával javasoljuk elérni.
(folyt.köv.)
1989. április 13., csütörtök 18:17
|
Vissza »
|
|
Találnak-e kiutat - a PROGNÓZIS Szakmai Kör felhívása (5. rész) (OS)
|
Az előbbiekkel összefüggésben a gazdaság strukturális átalakításánál
a hazai adottságok jobb kihasználását, a gazdaság belső
integráltságának növelését javasoljuk szem előtt tartani.
Szükségesnek tartjuk az úgynevezett háttéripar, tehát az
alkatrészek, résztermékek, intermedierek gyártásának erőteljes
fejlesztését. Megoldást kell találni a szocialista relációra
kifejlesztett és a megváltozott feltételek miatt feleslegessé váló
termelési kapacitások átalakítására.
Az exportpiacok igényeinek változása miatt szükség van az
agrárpolitika felülvizsgálatára is. Az új helyzetben elsősorban a
megtermelt termékmennyiség feldolgozottsági fokának és ezzel
értékének növelésére kell törekedni. Nagyobb lehetőséget kell adni a
magánvállalkozásoknak, de mindenképpen el kell kerülni a már
kialakult szervezeti keretek kampányszerű átalakítását.
Állam és piac szerepe, tulajdonviszonyok
A gazdaságirányításban az állam és a piac szerepét a mindenkori
realitásoknak megfelelően kívánjuk kialakítani. Ez azt jelenti, hogy
az elkövetkező években, amikor a piaci viszonyok még erőtlenek,
nagyobb szerepe lesz az állam struktúraalakító tevékenységének,
később ha a piaci verseny feltételei kialakulnak, a piac
struktúraalakító, szabályozó szerepe egyre nagyobb hangsúlyt kaphat.
A tulajdonviszonyokat illetően a vegyesgazdaság koncepcióját
fogadjuk el, amelyben egyaránt helyet kap a magán, a szövetkezeti és
az állami illetve közösségi tulajdon. Ugyanakkor a szerves fejlődés
hívei vagyunk, ellenzünk mindenfajta kampányszerű átalakítást.
Szükségszerű-e az infláció és a munkanélküliség
Az elmúlt években egyre gyorsuló inflációnak vagyunk tanui,
amely mindenekelőtt az alkalmazott gazdaságfilozófia és
gazdaságpolitika eredménye. Úgy véljük, hogy a bármilyen szintű
gazdálkodás legalapvetőbb előfeltétele az árszínvonal stabilitása. A
magas infláció szétzilálja az újratermelési folyamatot, lehetetlenné
teszi a hatékonyság mérését és szélsőségesen differenciálja a
lakossági jövedelmeket.
Kétes értékű az a gazdaságfilozófia, amely a nagyarányú
munkanélküliséget a strukturális átalakulás elengedhetetlen
feltételének tekinti. Véleményünk szerint a nagyarányú
munkanélküliség közgazdaságilag nem szükséges,
társadalompolitikailag pedig káros. Megfelelő állami politikával, a
valóban szükségessé váló strukturális átalakítások, foglalkoztatási
kihatásai kezelhetők. (folyt.köv.)
1989. április 13., csütörtök 18:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Találnak-e kiutat - a PROGNÓZIS Szakmai Kör felhívása (6. rész) (OS)
|
Az infrastukturális ágazatnak fokozott fejlesztése például
lehetőséget adhat a szerkezeti átalakítások miatt máshol
felszabaduló munkaerő elhelyezésére.
A jelenlegi helyzetben a felhalmozódott társadalmi problémák
összességét nem lehet rövid idő alatt megoldani. Ugyanakkor néhány
területen van lehetőség a jelenlegi negatív folyamatok
megállítására. Az infláció mértékének csökkentése, a
jövedelemdifferenciálódás mérséklése és a lakásellátás javítása
széles rétegek helyzetén könnyíthet.
A kultúra szerepe
Az elmúlt évtizedekben, de különösen a legutóbbi időben háttérbe
szorult a kulturális értékek megőrzése, a nemzet kulturális
hagyományainak ápolása, továbbadása. Hisszük, egy nemzet
fejlődésében nem annyira a természeti erőforrások a meghatározók,
mint inkább a kulturális teljesítmény, a kultúra összetartó és
megújító ereje.
A restrikciós politika jelentős károkat okozott a kultúrában, az
oktatásban, az egészségügyben, vagyis népességünk generációs
újratermelésében. Rossz egészségű, elöregedő, rosszul képzett,
szegénységhatáron élő népességgel viszont nem lehet
társadalmi-gazdasági megújulást végrehajtani.
Épp ezért különös gondot kell fordítani a lakosság egészségügyi
helyzetének, az oktatás feltételeinek javítására, kulturális
örökségünk megőrzésére, mai fejlődésének bizotsítására. E
feladatokat alapvetően állami feladatnak tekintjük, amelyek nem
lehetnek a jómódúakat preferáló piaci mechanizmusoknak alávetve.
Napirendre tűzött problémakörök
A szakmai kör első, alakuló ülésén a következő témák vizsgálatát
tűzte ki célul: a gazdasági növekedés keretei; az adósságprobléma
megoldási lehetőségei; az infláció okai és mérséklésének
lehetőségei; a szerkezetváltás irányai; a munkanélküliség kezelése;
az állam és a piac szerepe a gazdaságirányításban; a kultúra,
oktatás, valamint az egészségügy szerepe a társadalom
újratermelésében.
Az egyes problémakörök megvitatásának időpontjai nyilvánosan is
meghirdetésre kerülnek.
Prognózis Szakmai Kör Szervező Bizottsága
(OS)
1989. április 13., csütörtök 18:22
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Nagy figyelemmel, némi reménnyel, de nem kisebb szkepticizmussal hallgattam rádiójukban a Szűrös Mátyással készített inteirjút. Kétségtelen, a civilizált és remélhetőleg őszinte hang egy pártvezető részéről nem kis dolog a több évtizedes torzítás, bűnös hallgatás, avagy mellébeszélő párt bikkfanyelv után. Ne vegyék tehát rossz néven, hogy sikeres műsoruk címén felbuzdulva és Kasza úr válaszát is remélve, hangot adva forgatom tehát a gondolataimat. Vitába szállnék például a kérdezett kijelentésével, miszerint Magyarország külpolitikája régen és 45 után teljesen egyoldalú volt. Horthyék külpolitikája korántsem volt olyan egyoldalú, mint a béketábor szellemével átitatott ötvenes, sőt hatvanas éveké."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|