|
|
 |
|
 |
Szép volt az itáliai álom...(1. rész)
|
Papp István, az MTI munkatársa írja
1989. április 13. csütörtök (MTI) - Méltán nevezhető
világszenzációnak a magyar labdarugó válogatott szerdai pontvesztése
a Málta elleni világbajnokii selejtező mérkőzésen. Ezt bizonyitják a
világsajtóban megjelenő - az ellenfelek országaiban természetesen
kitörő örömről tanuskodó - ujságcimek, valamint a hirügynökségi
jelentések.
Bicskei Bertalan válogatottja az egyébként is halvány
továbbjutási reményektől már-már végleg bucsuzott a Népstadionban:
csak számtani esélyek maradtak, hiszen aligha várható, hogy az angol
első ligában edződött, tapasztalt ir profik akár egyetlen pontot is
engedélyeznek a lelkes, de mégis csak az európai harmadik vonalba
tartozó máltaiakkal szemben. Amennyiben ez a csoda bekövetkezne, még
mindig a magyarok legfőbb vetélytársai vannak előnyösebb helyzetben,
hiszen legközelebb otthonukban fogadják Détári Lajosékat.
A decemberi, La Valetta-i 2:2 és a szerdai 1:1 között nehéz
párhuzamot vonni, hiszen a Ta, Qali stadionban a magyarok, mig
ezuttal a vendégek álltak közelebb a győzelemhez. A hazai győzelemre
a Népstadionban is megvolt ugyan az esély - Boda Imre csaknem
megszerezte a két pontot érő találatot az utolsó pillanatokban -, de
erre a szerencsére ezuttal vajmi kevéssé szolgált rá a válogatott.
A mérkőzés ugy kezdődött, ahogy mindenki várta: kezdeményezőbben
léptek fel a hazaiak, s nyugodtnak tünt a csapat. Aztán jött egy
sulyos hiba, amit a mezőny legjobbja, Carmel Busuttil profihoz méltó
magabiztossággal kihasznált, s ez minden addigi elképzelést
összezavart. Láthatóan mindenre jobban fel voltak készitve Bicskei
Bertalan játékosai mint egy ilyen váratlan, de soha nem
elképzelhetetlen helyzetre.
A vezetés tudatában a vendégek nem álltak be védekezni, sőt
élvezték a játékot, s azt, hogy rövid, gyors huzásokkal pillanatok
alatt a magyar középpályások mögé tudnak kerülni. Ekkora
sikerélményben nem túl sűrűn lehetett eddigi pályafutásuk alatt
részük... A hazaiak továbbra is az egész pályás letámadást
erőltették, a második félidőben időnként hatan csatárszerepet
játszottak, a középen tömörülő máltaiakon azonban nem sikerülhetett
áttörni. (folyt.köv.)
1989. április 13., csütörtök 13:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Nagy figyelemmel, némi reménnyel, de nem kisebb szkepticizmussal hallgattam rádiójukban a Szűrös Mátyással készített inteirjút. Kétségtelen, a civilizált és remélhetőleg őszinte hang egy pártvezető részéről nem kis dolog a több évtizedes torzítás, bűnös hallgatás, avagy mellébeszélő párt bikkfanyelv után. Ne vegyék tehát rossz néven, hogy sikeres műsoruk címén felbuzdulva és Kasza úr válaszát is remélve, hangot adva forgatom tehát a gondolataimat. Vitába szállnék például a kérdezett kijelentésével, miszerint Magyarország külpolitikája régen és 45 után teljesen egyoldalú volt. Horthyék külpolitikája korántsem volt olyan egyoldalú, mint a béketábor szellemével átitatott ötvenes, sőt hatvanas éveké."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|