|
|
|
|
Interjú Duray Miklóssal
|
(Bognár Vera) Washington, 1989. április 10. (Amerika Hangja, Világhíradó) - A Pennsylvániai Egyetem meghívására feleségével együtt egy évig az Egyesült Államokban tartózkodik Duray Miklós, a csehszlovákiai magyarság egyik legbátrabb szószólója. Hosszú ideig tartott, amíg a csehszlovák hatóságok kiengedték őket. Hol egyikük, hol másikuk útlevélkérelmét dobták vissza. Végül az Egyesült Államok nyomására a bécsi utókonferencián - az amerikai delegáció határozott közbenjárásának eredményeképpen - Duray engedélyt kapott az egyetemi előadások megtartására, felesége viszont csak házastársi minőségben kísérhette el. Az üröm meglepetéssé és örömmé változott, mert 16 esztendei házasság után, itt az Egyesült Államokban született meg a Duray házaspár első gyermeke. A családi boldogság azonban, ha lehet még jobban ráirányította Duray Miklós figyelmét a csehszlovákiai magyarság sorsára, amelyben már nemcsak ő, hanem kisfia is osztozik. Kedves hallgatóink! Most Bognár Vera telefoninterjúja kivetkezik Duray Miklóssal: - Milyen a sorsa ma a magyar nemzetiségnek Csehszlovákiában? - Hasonló, mint Romániában. A különbözőségek abban vannak, hogy a csehszlovák hatalom más, mint a román hatalom. Tehát még a román hatalom brutálisan elnyomó és diplomáciai baklövéseket elkövetővé vált, addig a csehszlovák hatalom mindig megpróbál maradni a látszat keretei között. Amikor nagyon kellemetlenné válik a helyzet - tehát nemzetközi visszhangja lenne a magyar kisebbség elnyomásának -, akkor visszakozik. A csehszlovákiai magyarságot kulturálisan, nyelvében, szociálisan, gazdasági működésében, településszerkezetében, mindebben elnyomják. Sőt, van egy egészen fontos szempont is ebben, kiderült, hogy a csehszlovákiai magyarság egyes lakóterületein az öngyilkosságok aránya sokkal magasabb, mint ezelőtt volt. - Ami csak azért meghökkentő, mert ebben már Magyarország is rekordot állít. - Igen. Magyarország sajnos szomorú rekord nemcsak európai, hanem azt hiszem világméretekben is. Azonban, úgy látszik beállítani ezt a helyzetét a csehszlovákiai magyar alap, mintha ez egy nemzeti sajátosság lenne. Azonban szerintem szó sincs erről, hanem a társadalmi, a szociális helyzet és a történelmi helyzet hozza magával ezt a öngyilkossági hajlamot. - Menjünk sorrendben: van magyar nyelvű iskola? - Vannak magyar nyelvű iskolák, azonban egyre kevesebb. 1949-ben nyitották meg újra Csehszlovákiában a magyar alapiskolákat, ugyanis addig nem léteztek - 1945 és 1949 között be volt tiltva az összes magyar kulturális intézmény. Mikor 1949-ben, illetve 1950-ben megnyitották a magyar iskolákat, akkor 609 alapiskolát nyitottak - alapiskolán azt kell érteni, hogy az első elemitől a 8. általánosig, tehát 14 éves korig. Ezeknek az iskoláknak ma majdnem 60 százaléka megszűnt. - Gimnázium? - Van gimnázium is. Összesen 19 gimnázium van, tehát középiskolában oktatnak magyarul, azonban ebből csak 8 olyan középiskola van, amely magyar, teljes magyar oktatású. A gimnáziumokban tanuló magyar nemzetiségű korosztálynak a 30 százaléka kerül ki, de ez nem azt jelenti, hogy esetleg többen nem járnának gimnáziumba, azonban nagyon erős gimnázium elleni propagandát indítottak meg pár évvel ezelőtt Csehszlovákiában egy oktatásügyi reform keretében. Azt propagálták, hogy a fiatalok - főleg a fiúk - szakmát tanuljanak, tehát szakmunkásképző intézetbe járjanak, illetve szakközépiskolákba. Azonban a szakközépiskolákban a magyar fiatalságnak a fele szlovákul tanul, és a szakmunkásképző intézetekben körülbelül a 80 százaléka szlovák iskolában tanul. - Egyetem? - Egyetem nincs. - Magyar nyelvű sajtó - gondolok itt rádió, televízió, újság? - Rádió van szintén az 1950-es évek elejétől, heti 35 órát sugároz a pozsonyi szerkesztőség, azonban ennek a sugárzási időnek több mint a fele zene, és a maradék időt magyar nyelvű politikai műsorok teszik ki. Televízió: magyar televízió-adás van 1981-től. Heti félórát sugároz, azonban az adásoknak minősége és a szerkezete rossz. - Cenzúra? - Cenzúra! Cenzúra nincs és mégis van. Ugyanis 1968-ban megszűnt a cenzori hivatal Csehszlovákiában. Nem alakították újra, azonban mind a cenzori funkciókat, a cenzori tisztségeket a főszerkesztők vették át, illetve a rovatszerkesztők. Tehát gyakorlatilag a cenzúra úgy működik, hogy még szigorúbb, mint amikor a cenzori hivatal létezett. Ha jól emlékszem éppen 20 éve nem játsszák a Havel-drámákat és semmilyen művét nem adták ki azóta. Ez persze nemcsak a cenzúra következménye, mert akkor esetleg megfésülve adnák ki, vagy válogatva, azonban Václav Havel személye elsősorban az, ami miatt nem adják ki a műveit. 1969 óta Václav Havel a feketelistán szerepel és főleg 1977 óta, hogy a Charta, 77 című polgárjogi nyilatkozat megjelent és amelynek egyik első szóvivője volt. - Ismeri személyesen? - Találkoztunk már, de nem dicsekedhetnék azzal, hogy ismerem. A Charta szóvivőinek összejövetelein találkoztunk. A mai csehszlovákiai rendszer, illetve a tisztségek szerint jellemezhető csehszlovák rendszer ma nem ugyanaz, mint 1969-ben volt. 1969—től 1977 decemberéig tulajdonképpen töretlenül az a vonal érvényesült, a Husák pártvezetés. Azonban miután Gustav Husákot leváltották a párt első titkári funkciójából, azután nem is törés, de kicsit megváltozott a jellege, gyakorlatilag azt mondhatnánk, hogy rosszabb lett. Ez nem a husáki politikának a dicsérete, hanem ez egy belső adottság, mert balirányba tolódott el a belpolitika. A jelen számára ez a rendszer - véleményem szerint - nem ígér semmit. Egyetlen egy szempontot lehetne figyelembe venni, hogyha ez a konszolidációs rendszer megbukik, akkor talán jön egy kibontakozás, de semmiképpen sem történhet meg egy folyamatos átmenet, úgy mint mondjuk Magyarországon a kádári vezetés idejében megtörtént. - Van ellenzék? Van egy komoly számottevő ellenzék? - Hát tulajdonképpen megváltozott az ellenzék összetétele Csehszlovákiában. Egy évtizeden keresztül, több mint egy évtizeden át csak a Charta, 77 volt, illetve Szlovákiában a katolikus ellenzék, amelynek teljesen más volt a jellege, mint a Chartának. Azonban Csehországban tarkábbá vált az ellenzék összetétele, míg a Charta kimondottan szűk körű, annak ellenére, hogy több mint ezren írták alá a Chartát, kimondottan szűk körű ellenzéki csoportosulás volt - mozgalomnak is nevezhetnénk. Az újabb csoportok, a demokratikus kezdeményezések, a különböző ifjúsági csoportok szélesebb bázisra helyezték az ellenzéki álláspontot, amelyet tulajdonképpen az ez évi januári prágai zavargások is mutatnak. - Ön személy szerint tapasztalt rendőri elnyomást, zaklatást, kellemetlenségeket, azért, amiért ilyen becsületes szószólója a magyar kisebbségnek? - Sajnos nagyon sokszor. 1979 nyara óta folyamatosan, tulajdonképpen addig, amíg nem utaztunk el Csehszlovákiából erre az egy éves ösztöndíjra. Hát különböző módszereket alkalmaztak ellenem. Munkahelyemről elvittek, házkutatásokat tartottak és kétszer börtönben is voltam. Egyszer például a börtönben megvertek a börtönőrök. De a börtönőrök viszont nem a rendőrséghez tartoznak, hanem az Igazságügyi Minisztériumhoz. Ez magában véve nem jelent patronálást, hogy esetleg a rendőrség keze volt benne, ezt nem tudom bizonyítani. Azonban a rendőröknek a fellépése, maga a hanghordozásuk, a szavak használata, a házkutatásnak a módszere, az semmiképpen sem a finomságra utal. A magyarság Csehszlovákiában egy általános gazdasági diszkriminációban él, amelynek a tényei akkor fedezhetők fel, ha az adatokat összehasonlítjuk például a szlovák vidékekkel. Kiderül az, hogy azon a településen, a csehszlovák-magyar határ mentén, ahol a magyarság 99 százaléka él, ott rosszabbak a foglalkoztatási feltételek alacsonyabbak a keresetek, sokkal nagyobb az ingázás a munkalehetőségek után, tehát nem kapnak megfelelő állást a helybeliek. Az ipartelepítés, amely tulajdonképpen 1960 után következett be, az elsősorban nem a helyi lakosságra épült, hanem az ipar után és ipar okából behozott szlovák lakosságra. A szakemberképzés tulajdonképpen úgy folyik, hogy a magyar lakosság ellenében történik. A mezőgazdasági felvásárlási árak a magyar lakosság által lakott területen sokkal alacsonyabbak, mint a szlovák területen. Tehát ilyen módon válik egyértelművé a csehszlovákiai magyarság gazdasági diszkrimináltsága. Múlt év december 27-én jelent meg a csehszlovákiai magyarok memoranduma, amelyben értékelik az elmúlt 20 év, illetve a nemzetiségi politikáját és követeléseket állít fel. Ezt a memorandumot 266 személy írta alá, és ez olyan tett volt, ami tulajdonképpen eddig 1945-től nem volt, amelyet nem vállalt a csehszlovákiai magyarság. - Volt ennek valami negatív vagy pozitív következménye már? - Egyértelműen negatív következménye nem volt, azonban én pozitív következményről sem tudok, hacsak nem tekinthetjük azt pozitív következménynek, hogy a hatalom elkezdte tudatosítani azt, hogy a magyar kisebbséget nem lehet a korábbiakhoz hasonlóan elnyomni, illetve az elnyomását nem lehet a korábbihoz hasonlóan gyakorolni. És úgy néz ki - többek között a memorandumnak is, meg a jogvédő bizottság korábbi tevékenységének nincs következménye -, hogy egyre több jogsérelem, és egyre több helyzetfeltáró vélemény hangzik el csehszlovákiai magyar vonalon. Gondolok most többek között arra, hogy a CSEMADOK 40 éves volt és zajlottak a különböző ünnepségek, meg interjúk és egyebek. És ezekben az interjúkban, főleg amelyet a CSEMADOK országos elnökével készült - több ilyen interjú készült - a CSEMADOK országos elnöke, nagyon sok olyan adatot mondott el a csehszlovákiai magyarság helyzetéről, amelyek egyértelműen a magyarság diszkrimináltságát és a magyarság elnyomását bizonyítja. És ez tulajdonképpen 1968 óta először hangzik el nyilvános fórumokon. - Kedves hallgatóink! Duray Miklóssal, a csehszlovákiai magyarság egyik legbátrabb szószólójával hangzott el interjú. +++
1989. április 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|