|
|
|
|
Levelesláda
|
München, 1989. február 4. (SZER, Hallgatók fóruma) - Örömmel fogadtuk a köszöneteket azért, hogy foglalkozunk a levélcenzúra témájával, de a köszönet nem a szerkesztőséget illeti, hanem a kedves hallgatókat, akik az elmúlt hetekben sorozatban küldték el hozzánk személyes tapasztalataikat. Ezen a héten igen figyelemre méltó telefonhívást kaptunk, minden magyar levélíró számára hasznos tájékoztatással: - Tudomásom szerint a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában folyik a levelek cenzúrázása a következő szempontok szerint: először is persze van egy lista azokról, akiket állandóan figyelni kell. Ezeknek a leveleit mindenképpen kiemelik -, akár címzettek, akár feladók. Aztán kiemelnek minden olyan légiposta-borítékot, amelyre géppel írták a címet, bármilyen cím legyen is az. Ezenkívül - most figyeljenek, mert akár hiszik, akár nem, így van: minden fehér borítékot felbontanak és minden olyan sima borítékot is, amire géppel írták a címzést és minden olyant is, ahol a feladó gyanús, vagyis hamisnak, kitalált címnek látszik, vagy monogramot írtak oda teljes név helyett. Szóval, aki azt akarja, hogy átcsússzon a levele, az a lehető legsemlegesebb és legközönségesebb külsőt adja a borítékjának. Ezek: az előre nyomtatott postai kék borítékok kézzel írt címmel, és normális, hihető feladóval -, nem gyanúsak. Nem tudom, hogy ezzel az üzenettel nem bíztatom-e az elvtársakat alaposabb munkára, hogy ezentúl még az ilyeneket is megnézzék, de az az igazság, hogy bízom abban, ha egyszer már így felmerült a téma a SZER-ben, - végül is maguk hetek óta foglalkoznak vele -, ezért gondoltam én is, jobb ha elmondom, amit tudok. Szóval akkor lehet, hogy akad olyan újságíró itthon, aki alaposabban utánanéz, hogy mire költik az adófizetők pénzét. Telefonálónk, - miután megjegyezte, hogy nem otthonról, nem a saját pénzén telefonál, - a két perc leteltével újra hívott minket: Már jó néhány évvel ezelőtt volt az a sztori, hogy két hónapig álltak a gyanús levelek, mert nem jött meg az NSZK-ból az a vegyszer, amivel - végigtörölve a ragasztást - gyorsan és észrevétlenül lehet kibontani a borítékokat - merthogy ezt devizáért vesszük Nyugatról. Az ellenőrzés úgy megy, hogy a kiválogatott leveleket átolvassák. Ha a belseje is gyanús a levélnek, továbbküldik valami laborba, ott megnézik, nincs-e benne rejtett üzenet, titkosírás, ilyesmi. Még egy fontos dolog: van ott egy japán gép, a Toshiba cégtől vásárolják. Az mindent tud. Kiszűri a leveleket méretre, formára, súlyra, típusra. Be lehet arra programozni, hogy kiszűrjön bizonyos meghatározott formákat, cím vagy feladó szerint. Meg tudja állapítani, hogy a boríték belsejében nyomtatvány van. Ha ez olyan nyomtatvány, amit a BM nem akar továbbengedni, akkor a Toshibába beprogramozzák, hogy dobjon ki a levélhalmazból minden olyan borítékot, amiben ugyanaz a nyomtatvány van. Ezt, - azt hiszem - a nyomdai olajfoltok alapján végzi el a gép. Csak azért mondom, mert a múlt héten a Hallgatók fórumában valaki panaszkodott, hogy a független szervezetek nyomtatványai gyakran nem jutnak el a címzetthez. Hát ezért nem, mert a kis Toshiba a Mosonyi utcában kiszűri őket. Harmadik hívásában budapesti hallgatónk a telefon-lehallgatásokról beszélt: - Van automata, meg van kézi kapcsolású lehallgató. Az automata egy belétáplált telefonszám minden beszélgetését fölveszi, akár ők tárcsáztak, akár őket hívták. Ez a módszer egyébként levesz valamit a feszültségből, gyakran rosszabb a vonal, vagy a készülék nehezebben ad vonalat. A kézi kapcsolású lehallgatás másfajta. Kisipari munka, folyamatos emberi jelenlétet igényel. Az ávós egy kapcsolótábla előtt ül, azon kigyullad egy lámpa, ha a gyanús, vagy megfigyelendő telefonszámon folyik a beszélgetés. Ávósunk ekkor "rááll" a vonalra, belehallgat a diskurzusba, és ha úgy ítéli meg, hogy itt most dokumentálni kell, akkor benyomja a magnót. A fölvett anyagot aztán továbbítja a főnökeinek feldolgozásra. Hát egyelőre ennyit tudok Önöknek mondani. Remélem hasznos voltam. Igen. Köszönjük az értesítést a hallgatók nevében. Nem csodálkoznék, ha hirtelen megugrana az előre nyomtatott kék borítékok fogyasztása, ami nyilván zavarba hozná azokat a - mit mondjak - úriembernek igazán nem nevezhető személyeket, akik ezt a méltatlan és paranoiás leskelődést végzik munkaköri kötelesség gyanánt. Hangsúlyozzuk ismét, hogy erre a múlt héten is idézett hallgatónk fölhívta már a figyelmet: nem a posta dolgozóiról van szó, akiknek ehhez a BM-es részleghez semmi közük, és akik teljes joggal haragszanak becsületes szakmájuk ilyen lejáratására. Épp mostanában kaptunk hosszú levelet egy nyugdíjas asszonytól, aki 30 éven át volt postatisztviselő. Részleteket idézünk leveléből: - Jelenleg úgy el van keseredve az egész ország, hogy még én is tollat fogok. 40 éve élünk félelemben, terror és erőszak alatt, és ez ma is csak proletárdiktatúra. Csak a szöveg sok, de nem történek semmi. Mindenki harácsol, és a párt diktál. Minden vezető helyet titokban gyorsan kiosztanak sztálinista csibészeknek. Nézzék csak meg, ki lett a posta igazgatója! Azt sem tudja mi a posta! De azt már hallgatólagosan kiadta, hogy nem szabad felvenni a Kapu című, meg más ilyen újságra az előfizetést. Egész eddigi ténykedése a KISZ volt. Az előző igazgató - annak meg már sikerült úgy szétzilálnia az egész szervezetet, hogy nem tudom mikor lehet ezt újból postának nevezni. 20 oldal is kevés lenne annyi mindenről szeretnék Önöknek írni. Hallgatom az adójukat amióta működik. Egyszer már kérdezzék meg a kormánytól: minek van még mindig Egyházügyi Hivatal? Rengeteg papot juttatott ez a Miklós elvtárs a börtönbe, és még mindig ő az összekötő. Ha egyszer itt igazán rend kezdene lenni! Ami meg Grószt illeti: szégyenlem, amikor Nyugaton a magyarságot képviseli. Ilyet mondani: hogy jön a fehérterror! Persze az is igaz, ez a butaság csak azt jelenti, hogy jó nagy bajban vannak. Hogy a jó nagy bajban miféle taktikákat alkalmaznak, arról két különféle telefonhívás is szól: - Felbukkant egy új jelenség Magyarországon. Én úgy nevezném, hogy a kripto-kommunista sajtó. Arra gondolok, hogy megjelennek magukat függetlennek és demokratikusnak nevező újságok, de kiderül róluk, hogy nincs más céljuk, mint a zavarkeltés. Feltűnnek ellenzéki színekben, és máris látható rajtuk hogy majd alkalmas pillanatban azért, hogy az ellenzéket lejárassák, a kormány mellé állnak -, mint úgynevezett ellenzéki lapok, akár önmaguk feláldozása árán is. Ami pedig Grósz legújabb megnyilatkozásait illeti: most már aztán igazán világos a szándéka. Csak arra lennék kíváncsi, hogy azok az elvtársak, akik az ő diktatúrájának az útját egyengetik, vajon gondolnak-e azokra a román elvtársaikra, akik 20 évvel ezelőtt Ceausescut segítették a diktátori pozíciójába. Vajon azt hiszik-e ma is, hogy ez megérte nekik? Megpróbálok a Központi Bizottság tisztelt kommunista elvtársainak a fejével gondolkodni - ugye február 10-én lesz az újabb ülésük -, ahol a Grósz nyilvánvalóan ki akarja fúrni a hatalomból Pozsgay Imrét és Nyers Rezsőt, visszavenni azt az árat, amit a hatalomra jutásáért fizetni volt kénytelen. De azok az elvtársak ott a KB-ban -, azok vajon tisztában vannak-e azzal, hogy az a hatalom, amiről azt hiszik, hogy megvédik -, az nem az ő hatalmuk, hanem Grósz Károly egyszemélyes diktatúrájának a hatalmát fogják egyengetni? Beszéljenek erről a műsoraikban, ne hagyják ezt! Arról nem lehet szó, hogy mi mit hagyunk, vagy mit nem hagyunk - a rádiónak nem áll módjában a Központi Bizottság üléseibe beleszólni. Ami viszont a másik javaslatát illeti; persze hogy beszélünk erről. Amióta Pozsgay Imre az MSZMP által megbízott történelmi albizottság nevében népfelkelésnek minősítette az 56-os forradalmat, majd pedig két nappal később Grósz Károly Davosból hazatérőben ellentámadásba lendült, nyilván, hogy a következtetéseket csak a KB vonhatja le - és itt gyorsan hadd jegyezzem meg, miféle ország az, ahol a történelem kérdéseit nem történészek, hanem politikusok döntik el - , tehát azóta minden nap kommentáltuk az eset újabb és újabb fejleményeit. Ha a tízperces hírekben erről nem hallott: csak annál az egyszerű oknál fogva, hogy a hírek tényeket közölnek és nem kommentálnak. A másik telefonhívást a hatalom taktikáiról Örsi Eva néven jelentkező hallgatónktól kaptuk: - A Független Kisgazdapárt országos zászlóbontását követően az elmúlt hetekben 3 kerületi szervezet jelentette be jogfolytonos működését Budapesten. Megtartotta alakuló ülését a Szociáldemokrata Párt is, a zuglói Makrapipa vendéglőben. A hosszú politikai aszályt követően, most irgalmatlanul porzik a közélet, de az újjászerveződő pártok dilemma előtt állnak. A különféle éttermekből, kávéházakból hová is tegyék át a székhelyüket? Ez lenne ugyanis a működés elemi feltétele. Hallani lehet olyan esetekről, hogy miközben a népfront és a párt látszólag segítő jobbot nyújt, valójában mindenféle ürüggyel és átlátszó érvvel halogatja a letelepítést. Mintha a baráti kézfogásban benne lenne az összeroppantás szándéka, a külszínen tapasztalható lelkesedés. A valóság úgy fest, mint a régi társasjáték, amelyben összetolt székek körül futnak a játékosok, majd adott jelre mindenki leül. Mivel eggyel kevesebb a szék, így valaki mindig a földre kerül. A. jelenlegi helyzetben székek vannak ugyan, csakhogy egytől-egyig foglaltak, és ez kisebb nagyobb torlódáshoz vezet. Ez a helyfoglalósdi, amely korántsem játék, még mindig azoknak nyerő, akiknek évtizedek óta páholybérletük van, amiről önnön jószántukból a világért sem mondanának le. De meddig nem ? Az "isaszegi templomtorony aljából" kaptunk hosszú telefonhívást, amelyből most részleteket idézünk : - Ha országos választást rendelnének el arról, hogy adják vissza a földet a gazdának, mi itt heten - mind nyugdíjasok vagyunk és egy híján mindannyian gazdaságból éltünk - mi úgy gondoljuk, hogy ezt a választást nagyon nagy többséggel elveszítenénk. Községünkben 1948 előtt 180 kis gazdasággal küszködő gazda művelte meg a határ kb. 4000 hold földjét. A 180 család közül nem hiszem, hogy ötnél több vállalná ma ismét a földmunkát, mert a családok nagy részének a gyermekei szakmát tanultak, nadrágos emberek lettek. Mit tudnának ezek ma kezdeni az esetleg visszaadott földdel? Ma a gépesítés korában 10 hektáron megélni lehetetlen. Abba Nyugaton is belebuknak. Nyugaton is csak a nagygazdák tudnak megélni, akik 40-50 éve szerzik be folyamatosan, és cserélik mindig modernebbre a gépeiket. Ugyan honnan vennénk mi tartós, megbízható termelőeszközöket -, Nyugatról? Ha a gépek ára az ottaniaknak már elérhető is, ezt itt nálunk egy kezdő nem vehetné meg. Nekem három fiam van, de hála Istennek szakmájuk van. Napi 8 órát dolgoznak, és nem befolyásolja őket az esőhiány vagy a sok eső, a jégeső, a hideg idő, meg a meleg idő. Sajnos tönkretette a Rákosi rendszere a föld szeretetét, amit ma teljesen lehetetlen újra kezdeni. Nagyon kevés jól menő tsz van az országban, és nagyon sok a ráfizetéses. Nálunk is szívesen megszabadulna a tsz a földtől, de kinek kell az? A megalakuló Kisgazdapárt sem tudna a mai körülmények között érdemleges javaslatot tenni ez ügyben. Mi valamennyien tagjai voltunk a Kisgazdapártnak - sőt én a jegyzője is voltam - és ismét a tagjai lennénk, ha itt is megalakulna. Ez a Cservenkáné, meg a tanácselnökünk is -, ezeken látjuk, hogy szeretnék a 25-30-35 évvel ezelőtti állapotokat visszahozni, akkor majd megmutatnák nekünk: mi a hatalom bírálóinak a sorsa. De mi öregek, már sok mindent megengedhetünk magunknak. Cservenkánénak ez az utolsó vergődése, és ezt ő is tudja. A földről még csak annyit: én 60 éven felül is belekezdenék újra, ha látnám azt, hogy a fiaim is beszállnak. De sajnos erre hiába várnék. Üdvözletünket küldjük az "isaszegi templomtorony" hetesek társaságának. Múlt heti adásunkban közöltük egy kölni hallgatónk levelét, aki beszámolt egy Köln mellett Bergisch Gladbachban lezajlott magyar találkozóról, amelyen a Magyarországról meghívott két előadó és a közönség egy része között éles szóváltás alakult ki, majd a konfliktus az épület előtt tüntetőkkel folytatódott. Erre a közlésre levelet kaptunk az ügyben érintett Dr. Meleghy Gyulától, aki a magyarországi előadókat meghívta. Levelét rövidítésekkel felolvassuk: - Mellékelem eddigi működésemről azokat a másolatokat, amelyek abból az időből származnak, amióta a Világszövetség elnökségi tagja vagyok. Ha időt szán arra, hogy ezeket elolvassa, akkor tudni fogja, hogy én sem kommunista, sem az emigráció ellensége nem vagyok. Nem tudom, mi használ jobban a magyaroknak? Ilyen kvalifikálatlan tüntetés, vagy az a munka, amit én végzek. Őszintén szólva csodálkozom, hogy a SZER, amelyet igen nagyra becsülök, még nem tett egy kísérletet sem arra, hogy velem egy interjú formájában foglalkozzon. Azonkívül csodálkozom azon is, hogy azt a levelet, amelyet rólam és a gyáram előtti 7 személy ordibálós tüntetéséről kaptak, rögtön lehozták az adásukban - anélkül, hogy előzőleg engem is meghallgattak volna. Ez egy kicsit, - hogy finoman fejezzem ki magam - nem volt fair. Én a tüntetőket be akartam hívni, hogy részt vegyenek az előadáson. Csak egy jött be, a többi kinn üvöltött akkor is, amikor én kimentem hozzájuk. És azon is meglepődtem, hogy a 35 évvel ezelőtt alapított gyáramról nem tud, mivel úgy érzem, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban ilyen magyar gyárat 300 munkaerővel - körülbelül 70 magyarral - nem talál. Pedig büszkék lehetnének rá! Remélem, hogy levelemre kapok választ és semmi kifogásom az ellen, hogy egy adásban - Magyarország felé - leadják. Ez most megtörtént, és ezzel ezt az ügyet a magunk részéről lezártnak tekintjük. - ígéretünkhöz híven közöljük két NSZK-ban megjelenő magyar nyelvű lap címét mindazok számára, akik házasságközvetítés, eltűnt barátok fölkutatása, értéktárgyak adásvétele, és más hasonló kérésekkel fordulnak hozzánk. Ilyen ügyek közvetítésére sajnos nem vállalkozhatunk. A címek: Motolla, Európai magyar ifjúsági lap, - Steinbach Tamás címén - Kuhnreuthstrasse 32. D 8000. München, 60. Nemzetőr, Kirchenbach strasse 88. D. 8000 München, 50. +++
1989. február 4., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|